belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Dobóczky László

Különös tárgyalás

Tanúskodás a kábítószer ellen

Ez a nap más, mint a többi.
Tanúként idéztek egy tárgyalásra; s most itt ülök a tárgyalóteremben.
A falak sárgásak, kopottak.
A függönyök kék színükkel próbálják megtörni a szürke-esős december hangulatát, nem túl sok sikerrel.
Szemben velem egy címer várja türelmesen az eseményeket.
A padokon és a bírói pulpituson látszik az idő kíméletlen múlásának eltéveszthetetlen jele: a korhadás.  
Rajtam kívül egy bírónő, egy ügyész, ügyvédek, s maga a vádlott: a Kábítószer van jelen a helyiségben.
Szomorú a hangulatom, mivel már megint egy tárgyalóterem, már megint egy ügy.
Igaz, most nem én vagyok a vádlott, mégis nyomottá tesz a környezet. Mindenki olyan hivatalos és érezni, hogy vért akarnak.

Nem is húzzák sokáig. Először az ügyész olvassa fel a vádiratot: „Vádolom aljas szándékból, előre kitervelten elkövetett emberölés kísérletével."
Nézem a vádlott arcát, de rezzenéstelen. Ismerem rég, mégis meglep, hogy ugyanolyan egyhangú, rideg, mint mindig. Engem kiráz a hideg, mivel tudom, hogy ha ez így marad, az akár 15 év fegyházat is jelenthet, s tudom, hogy az mivel jár.

Folytatja az ügyész a vádirat ismertetését, de már nem jutnak el a tudatomig a mondatok. Saját félelmeim tartják rabul elmémet: Mit várnak most itt tőlem? Mit akarnak, mit mondjak? Ekkor egy hangosabb kérdésre kapom fel a fejem: „Bűnösnek vallja magát?" A vádlottra mered minden szempár, de ő csak rám néz és így mondja: „Nem."
Ettől a pillantástól még jobban összezavarodok. Mit kell mondanom? Mit vár ő tőlem? Vagy mindegy mit mondok, hisz úgyis mindent tudnak? El akarják ítélni. Igen, ez biztos: el akarják ítélni. De miért kellek én nekik? Azért, mert több mint 10 éve ismerem? El akarják ítélni. Egy biztos: nem hazudhatok, bármi történjen is! De ha most azt várják el...

Nincs időm további köröket futni tudatomban, mivel engem szólítanak a tanúk padjára. A törvényben leírtak ismertetése után máris nekem szegezik az első kérdést: „Ismeri az itt jelenlévő vádlottat?" „Igen." „Mik történtek az együtt töltött évek alatt?" „Sok kalandon estünk át. Vele töltöttem szinte az összes időmet. Az ő társaságának megszerzése vitte el a napom egyik felét, a másik pedig a vele töltött mámorban telt." „És miket tett az életében?" Kérdi a bírónő. Homlokomat értetlenül ráncolva válaszolom: „Nem értem a kérdést." „Akkor felteszem máshogy: hibásnak érzi a vádlottat az élete alakulásában?" „Nem." Válaszolom határozottan, mire megfagy a levegő a teremben, s szinte érzem a szúrós tekinteteket a bőrömön.
„Hogy érti ezt?" Hangzik kisvártatva a kérdés.
„Nincsenek hibások az életem alakulásának milyenségében, de legfőképpen a vádlott nem az. Ő már csak egy orvosság volt a betegségemre. Egy folyamat végkifejlete, s nem az elindítója. Persze voltak következményei a vele való barátkozásomnak, de ezekkel javarészt tisztában voltam találkozásunk előtt is. Nem gondoltam, hogy így belebonyolódok. Sokszor szerettem volna vele megszakítani a kapcsolatot, de akkor már késő volt. Nem volt bennem kellő késztetés a függőség megszakítására. Jó fájdalomcsillapítóm volt a nehéz, mély dolgok elviseléséhez." „Mióta beszélhet múlt időben?" Töri meg kérdésével a bírónő az amúgy is kusza gondolataimat. „9 hónapja nem találkoztunk egyszer sem. Igaz, előtte is csak elvétve, de akkor a rácsok voltak erősek, nem én. Nem találkoztunk egy ideje, tehát már nem is a barátom - gondoltam akkor. Aztán rájöttem, hogy elég, ha ismerem ahhoz, hogy ismét hamar barátok legyünk, amit a következmények miatt nem akartam. Végül újra el kellett zárnom magam tőle, de nem külső rácsokkal, hanem belső önismereti erővel. Ezért mentem, de nem szívesen - nem akartam magam még 14 hónapra bezárni! - egy rehabilitációs központba. A terápiám elején sokáig kerestem én is hibásokat az életemben, legtöbbször a vádlottat, vagy magamat hibáztattam, de rájöttem, hogy csak hibák léteznek - hibások nem."

Ekkor rápillantok a vádlottra. Ugyanaz az egyhangú tekintet, se egy mosoly, se egy biccentés. Hidegvére azt tükrözi, hogy ő tisztában volt rég mindezzel, egyhangúsága pedig, hogy ő is unja ezt a szerepet. Szívesebben gyógyítana, vagy békítene embereket, tenne valami nemeset -- hisz erre teremtették - de nem tudja levetkezni az emberi gyarlóság, gyengeség miatt rá osztott szerepet.

„Egy utolsó kérdésem van önhöz: önmagát mennyire tartja hibásnak az élete alakulásában?" - Na így lesznek a tanúkból vádlottak egy tárgyaláson - fut végig az agyamon. „Nem tartom hibásnak magam, bírónő. Igaz, bűnösen éltem, de az már a múlt. A törvény előtt leróttam büntetésem, de ami nehezebb volt, magammal tisztázni a tetteim következményeit, káros hatását magamra és a környezetemre nézve. Sokáig rágódtam ezen, aztán megismertem Jézust, és megváltómnak fogadtam. Így a bűneim megbocsátattak, s ezért tudok most tiszta szívvel, őszintén itt állni önök előtt."
Megkönnyebbülve fejezem be mondatom, mert látom az együttérzést az arcokon. Szóra nyílik a bírónő ajka: „A vádlottat bűncselekmény hiányában felmentem a vád alól." Vajon kinek szól ez a mondat? Nekem? Neki? Elsőre úgy érzem, hogy nekem is mondhatta volna a bírónő, de megkönnyebbülve veszem észre, hogy még mindig a tanúk padján ülök.

Lassú léptekkel távozik mindenki a teremből. Már az utcán vagyok, amikor meglátom az iménti vádlottat egy új barátjával. Jól érzik magukat a saját világukban.
De ők az utca másik oldalán vannak!
Nem velük megyek.
Külön utakon járunk.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
„Hamis tanúbizonyságot ne tégy"
A külvilágot pedig - eddig azt hittem - nem érdekli, milyen az Isten.

Gondolkorzó

Pete Violetta
Segítség, kinek higgyek?
A vádlottak padján Máté, Márk, Lukács és János evangélisták hamis tanúzás vádjával

Bolyki János
Védőbeszéd az evangélisták mellett
Mi értelme volna teljesen egyező beszámolóknak, hogyha több nézőpont is lehetséges?

Szerkesztő
Mi talán mindenre emlékezünk?
Empátiám a az elkövetőkkel szemben

Szerkesztő
Se elvenni, se hozzátenni!
Fontos az az ióta is!

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Tanúk nélkül nincs házasság
Lezárul a kötelesség a kézjegyünkkel?

Gueth Péter
Kő mellé kenyér
Szikraként pattognak a szavak a szónok szájáról, a fülünkön be, majd onnan ki

Pete Violetta
Hallomásból vallomás
Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Elvhű élet és ítélet
Marx, Engels, Mózes és Jézus Krisztus

Kósa Balázs
Paradoxonok márpedig vannak
Sokan hiszik, hogy az Istenre, hitünkre vonatkozó állítások egyértelműek és világosak, logikailag következetes rendszert alkotnak és azt is kell alkotniuk.

Turcsik Ferenc
Nesze semmi, fogd meg jól
Az idők változnak, de az ámítók és az igazak nem

Turcsik Ferenc
Egy régi per margójára
Van, hogy vesztesz és nyersz, és van, hogy nyersz és vesztesz...

Mélység

Nagy László
Miről tanúskodik az életünk?
Ha a minareteken és a Csillagok háborúján át vezet az út.

Nagy László
A hazugság - hamis tanúzás
Mi az a motiváció, ami tanúvá tesz, és ki az a Tanú, aki felfedi?

Teljesség

Faragó Dávid
Ecce Testes! - Íme, a Tanúk!
Ott állunk a tömegben és kiáltjuk: Barabbást!

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Sáry Pál
Jézus pere
A jogrendszer amely lehetővé tette a keresztre küldeni

Üzenet

Rusznák Emese
Tanúim lesztek!
Találkozások Vele

Szűcs Balázs
Egy egész szappan
Robbantás helyett szolgálat: ez a tanúság.

Sümegi Nóra
Edi, tanú gáborok között
Nem baj, ha nem tud róla...

Fodorné Ablonczy Margit
Vallomás a rossz útról
Beszélni kell, hogy más elkerülje

Dobóczky László
Különös tárgyalás
Tanúskodás a kábítószer ellen

Áthallások

Tóth Sára
Gömbvillám a plafonon
Zsidó menekültből karmelita szerzetes

Szerkesztő
Valaki járt a templomban...
... de mit láttak a szemtanúk?

Jeney Edit
Ben Hur - Hiányérzet egy film kapcsán
Különvélemény

Riport

Szerkesztő
Végh Tamás a bizonyságtétel gyakorlatáról
Kívül menni a kerítésen és elérni az embereket az utcán

Miklya Luzsányi Mónika
Média - hatalom
Hogyan gondolnak a mai magyar keresztyén média képviselői?

Kitekintés

Jéger-Pete Renáta
Isten a focipályán
Kinek jár a hálaadás a góljainkkért?

Miklya Luzsányi Mónika
Vele szentül élek
Egészen addig, amíg egy szakmai konferencián nem találkoztam valakivel, aki...

Dr. Szathmáry Béla
Tanúbizonyítás az igazságszolgáltatásban
Mi a lehetősége, felelőssége és joga annak akit ma beidéznek a törvény elé?

Látogatóink száma a mai napon: 2743
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374957

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat