belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Farkas Zsófia

Most elképzelem

Az olyan emberek, mint én, az utcát járva egyszerűen elsétálnak a szakrális világ mellett... 

A templomablak, vagyis a vékony hártya a vallásos és a nem vallásos világ között: amin be lehet tekinteni és ki lehet rajta nézni. Felmerül bennem a kérdés a verset olvasva, hogy a mai világban van-e még ablak? Az olyan emberek, mint én, az utcát járva egyszerűen elsétálnak a szakrális világ mellett. Benézhetünk és láthatunk is?

Régen megtanították nekem, hogy a templomok, a különböző művészettörténeti korszakoktól eltérően építészetileg azt a célt szolgálták, hogy a belépőket elkápráztassa nagyságával, szépségével és a mennyhez való közelséget sugallja.
A hívőket erősítette hitében és a nem hívőket monumentalitásával elcsábította. Embernek kételye nem lehetett Istent illetőleg: biztonság, remény és hit. Régen, egy tucat falura jutott egy templom, mára viszont a házsorok és a kisutcák között elbújva állnak.

A hitet úgy képzelem el, mint azt a kis kápolnát, ami mellett akár naponta négyszer-ötször is elmegyek. Ott áll egy járdaszigetnyi területen, nem messze a Kaszásdűlői hévmegállótól, körbefonva autósávokkal. 
Vastag fal védi, ami nem más, mint az utak szürke porfogója, kis kertje van, ha magas busszal megyek el mellette rálátni: pár vékony derekú fa kisvirággal, szépen megnyírt fűvel. De a busz indul, a HÉV-et mindjárt lekésem, rohanni kell. Sosem megyek be.

Most mégis elképzelem, hogy milyen lenne, ha szánnék rá pár percet...
Úgy, mint Dsida versében, én is koszosnak és ócskának látom kívülről, valószínűleg réges-régen elfelejtették. Felnézek ablakaira: vakok szemgödre, onnan tekintet nem léphet ki. Benyitok: a kintről hozott világosság megbolygatja érzékeimet: szentek, képek, padok, összefolyt tempera-színek keverednek...
Már hozzászoktam a benti hűvösséghez, körbevezetem szemem bogarát, felismerem az apróbb részleteket is. Látom a bent ülőket, hallom imáikat, mormoló gondolataikat. 
Érzem, hogy hisznek és hiszem, hogy egyszer talán megtalál engem is a mélyről jövő világosság, éles késsel felmetszve azt a vékony hártyát.



Farkas Zsófia
KRE, Kommunikáció szakos hallgató

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.
Tartalom
Felszín

Turcsik Ferenc
Remélni, de hogyan?

Nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk. 

Turcsik Ferenc
Reménység-szavak

Szemezgetés egy furcsa szótárból, ahol minden mindennel összefügg és minden mindennek szinonimája.

Magasság

Tóth Sára
"Csalfa, vak"?
Az ember csupán félig él, ha nem a jelenben él.

Mélység

Czapp Enikő
Remény és pszichológia
A remény nem pszichológiai fogalom.

Teljesség

Nagy László
A reménységtől a reményvesztettségen át a bizalomig
A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...

Turcsikné Révész Judit
Élő reménységgé válni...
Akinek nincs embere, annak nincs reménye sem?

Szerkesztő
Öt betű
A föld csendes. Minden alszik. Kezdődik a feltámadás.

Üzenet

Fekete Ágnes
Ég és Föld

"Bűneinket maga vitte fel a fára!"

Miskolczy József
Párhuzamok

Jézusnak semmi szüksége elképzeléseink szépen felvirágozott temetőkertjére.

Szerkesztő
Remény a reménytelenségben
Mintha Noé bárkájának fekete doboza lenne itt előttünk megnyitva.

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
A balkonláda
Olyan árva volt az a láda, olyan elveszett, hogy jobban sajnálta már a ládát, mint saját, nyomorult életét, elhagyott otthonát

Réz-Nagy Zoltán
A Boldog Szigetek frankomán zarándoka
- tűnődések Paul Gauguin-ről -

Pete Violetta
Azon a tárgyaláson
Borzasztó érzés megvádolva lenni...

Pete Violetta
Homokóra
Rá kellett jönnöm: lefolyok én is...

Farkas Zsófia
Most elképzelem
- Dsida Jenő: Templomablak -

Riport

Szerkesztő
Közhely
(és ami mögötte van/ lehet)

Kitekintés

Rácz Róbert
A reménység irányt mutat
Meghalni készül az utolsó is..(?)

Turcsik Ferenc
Fiatal reménység, reményteli fiatalság
A Fészek olyan hely, ami a miénk.

Miskolczy József
Reménység a nyitott koporsók mellett...
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él"

Látogatóink száma a mai napon: 3745
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57522847

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat