belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Miskolczy József

Párhuzamok

Jézusnak semmi szüksége elképzeléseink szépen felvirágozott temetőkertjére.

Példabeszédek 4:1-27.
János 20:1-10.

János evangéliumának érzékletes szavakkal lefestett beszámolója azért ennyire erőteljes, mert személyes megtapasztalásból fakad. A sírhoz elsőnek érő tanítvány ugyanis maga János volt, az, akit Jézus szeretett. Simon Péter pedig, a lassabban futó, az a tanítvány, akire Jézus rábízta a többiek összefogását. De az elénk rajzolódó jelenetből kiderül, hogy életük jelen pontján sem ez a kapcsolat, sem a megbízatás nem volt még eleven hajtóerő a szívükben. Sőt, magdalai Mária mesteréért dobogó szíve sem érzett rá az eléje táruló látványnak: az üres sír látványának valódi jelentőségére és igazi üzenetére. Szíve ekkor még csak rémületre dobbant, s ijedtében önként mondta azt az álhírt, amit az őrség később megvesztegetett tagjai majd jó pénzért híresztelnek tovább: Elvitték a sírból! Mások az Isten útjai és gondolatai, mint ahogyan mi járjuk életünk útját és gondoljuk át lépéseinket - üzente egykor Isten Ézsaiás próféta által. S itt is ez elevenedik meg előttünk: Isten számára az volt a logikus, hogy egyszülött Fia, aki önként vállalta a kereszt áldozatát, ne maradjon a halálban, amelyet azzal győzött le, hogy önként szállt alá annak mélységeibe - mert Őt nem a halál ragadta el erőszakkal és kérlelhetetlenül, hanem Ő merült alá oda - Isten iránti, holtig való engedelmességének mennyei erejével. S miközben Isten országa felől nézve az volt a természetes, hogy a legyőzött halál nem volt képes őt foglyul ejteni és fogva tartani - ekkor még csak emberi módon látó és gondolkodó tanítványai a rövidlátó emberi logika szerint csak arra gondolhattak: valaki - valami rosszindulatú, vagy ki tudja, mit gondoló ember rabolta el Mesterük testét a sírból.

S ez a végsőkig igénybe vette amúgy is zaklatott szívüket. Péter látott ugyan, szeme elé tárult az üres sír, a leplek, a kendő furcsa helyzete - de nem hitte el, amit látott. Elhárította magától. Pont úgy, ahogy mi is elhárítjuk magunktól azt a zavaró, fájdalmas, hirtelen jövő és hihetetlen dolgot, amely késként hasít szívünkbe. Pont úgy, ahogy én is azt mondtam, vagy 20 évvel ezelőtt, amikor egyik közös barátunk felhívott telefonon azzal, hogy Kustár Péter, akitől tanultuk a héber nyelvű ószövetség megértését, 49 évesen váratlanul meghalt - azt mondtam: ez nem lehet igaz, te csak viccelsz velem, vagy mi akar ez lenni?! - Aztán megerősítették a rossz hírt, de valóságosnak csak akkor voltam képes felfogni, amikor már Kislétán álltunk együtt a ravatal mellett. És még ezután is jó időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy mindezt meg is értsem: hogy azon a vasárnap estén azért hajtotta örök álomra fáradt fejét, mert maga a ref. egyház dobta el őt egy méltatlan helyre, s maga a rábízott gyülekezet bánt úgy lelkészével, hogy elnézték, amint egyedül kínlódik a templomjavításhoz hozott cement miatt elakadt Trabantjával, s senki nem segített, amikor egyenként elhordta a zsákokat, aztán kijjebb taszította a sárba süllyedt autót - csak a végén súgtak össze, önmagukra büszkén, hogy no, milyen erős papunk is van minekünk.
Ennél is méltatlanabb volt az Isten önmagát áldozatul odaszentelő Bárányával szemben, hogy gonosztevőként végezték ki, s csaló gyanánt őriztették katonákkal a sírját. Őt azonban mindez sem hátráltathatta meg abban, hogy sírjából kikeljen! Még az sem, hogy amikor szeretett tanítványa is végre bemerészkedett Péter után a sírba, az ő hite is csak addig terjedt ekkor, hogy ő nem elhárította a szeme elé táruló gyászos látványt, hanem legalább azt elhitte, amit látott. De ő maga fogalmazta meg, vallotta be, hogy ekkor még nem értették Isten Jézus Krisztusra vonatkozó Igéjét, s még kevésbé azt, hogy mit is értett Mesterük azon, hogy neki meg kell halnia, de harmadnapon fel kell támadnia.
És bizony - igazából ez a leggyászosabb látvány: a tanítványok, akiknek örvendezniük kellene, hogy Uruk feltámadt a halálból úgy, amint megmondta nekik előre - ennek bizonyítékát, az üres sírt maguk előtt látva, nem az Isten szerinti, hanem csak az emberi félelmek, veszteségek, nyomorúságok szerinti következtetést, a megkötözött gondolkodású ember következtetését képesek csupán levonni.

Ahhoz hasonló ez, ahogyan mi szemléljük a várható gazdasági összeomlás majdan minket is terhelő, de e percben még a nyakunk közé nem pergett dolgait. Ahol is az ember önzése, vaksága, kapzsisága következtében nagyra fújt pénzügyi buborék, a fedezetlen hitelek és a leplezetlen kapzsiság luftballonja el fog durranni. S ennek nem a válság az oka - hanem éppen ez az összegyűlt hazugság-tömeg, az emberszívek mammon-imádása, s az emberség, a szeretet, vagy akár csak az együttérzés és legalapvetőbb emberi hozzáállás nélkül, mert Isten nélkül való nagyot-akarás.

1. oldal ( összesen 3 ) Következő oldal
Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Turcsik Ferenc
Remélni, de hogyan?

Nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk. 

Turcsik Ferenc
Reménység-szavak

Szemezgetés egy furcsa szótárból, ahol minden mindennel összefügg és minden mindennek szinonimája.

Magasság

Tóth Sára
"Csalfa, vak"?
Az ember csupán félig él, ha nem a jelenben él.

Mélység

Czapp Enikő
Remény és pszichológia
A remény nem pszichológiai fogalom.

Teljesség

Nagy László
A reménységtől a reményvesztettségen át a bizalomig
A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...

Turcsikné Révész Judit
Élő reménységgé válni...
Akinek nincs embere, annak nincs reménye sem?

Szerkesztő
Öt betű
A föld csendes. Minden alszik. Kezdődik a feltámadás.

Üzenet

Fekete Ágnes
Ég és Föld

"Bűneinket maga vitte fel a fára!"

Miskolczy József
Párhuzamok

Jézusnak semmi szüksége elképzeléseink szépen felvirágozott temetőkertjére.

Szerkesztő
Remény a reménytelenségben
Mintha Noé bárkájának fekete doboza lenne itt előttünk megnyitva.

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
A balkonláda
Olyan árva volt az a láda, olyan elveszett, hogy jobban sajnálta már a ládát, mint saját, nyomorult életét, elhagyott otthonát

Réz-Nagy Zoltán
A Boldog Szigetek frankomán zarándoka
- tűnődések Paul Gauguin-ről -

Pete Violetta
Azon a tárgyaláson
Borzasztó érzés megvádolva lenni...

Pete Violetta
Homokóra
Rá kellett jönnöm: lefolyok én is...

Farkas Zsófia
Most elképzelem
- Dsida Jenő: Templomablak -

Riport

Szerkesztő
Közhely
(és ami mögötte van/ lehet)

Kitekintés

Rácz Róbert
A reménység irányt mutat
Meghalni készül az utolsó is..(?)

Turcsik Ferenc
Fiatal reménység, reményteli fiatalság
A Fészek olyan hely, ami a miénk.

Miskolczy József
Reménység a nyitott koporsók mellett...
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él"

Látogatóink száma a mai napon: 4048
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376259

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat