belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Czapp Enikő

„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"

Így ünnepel az ortodoxia

„Az ünnep az átélés" - mondta Teri lányom március 15-én, baktatva az Országháztól a Múzeumkertig (épp a Március 15. térhez érve!). Tette ezt azért, mert fájó, de sem magában, sem a többi emberben/emberen nem fedezte fel az ünnep szentségét. Pedig kokárdáink fényesen lobogtak, pergett a dob, szólt a fúvós zene, s ugyan azon az útvonalon haladtunk, mint akkor régen. Mi hiányzott, mi hiányzik mégis nemzetünk ünnepeiből ugyanúgy, mint talán templomos ünnepeinkből? Igen, talán épp az átélés hiánya/elégtelen volta. A megragadottság. Hogy részesei tudjunk lenni valaminek, ne csak résztvevők valamiben.

Keressük az utakat. Már amikor, már ahogyan. Néhol passiót mutatnak be nagypénteken református templomokban, templomkertekben is, máshol nagyszombati virrasztást vezetnek be. A gazdagréti gyülekezet nagyböjti sófár virrasztást tart az idén is. A Taize-i közösség delegációja Moszkvába megy, hogy részt vegyen az ortodox húsvéti ünnepeken. Fiatalok sokasága jelezte csatlakozási szándékát különböző országokból.

Merre induljunk? Az újításokban, vagy a régi dolgok valamilyen formában történő visszaállításában van a lehetőség? Hogyan lehetünk átélői egy ünnepnek? Tanulhatnánk-e, mit tanulhatnánk egymástól?

Ez az írás az ortodox húsvéti ünnepkör titkaiba próbál bevezetni. Első részében az előkészületi idő, a böjt szertartásaival foglalkozva. Mely „szokás" mára már a katolikus berkekben is eltűnőben van, valamikor azonban (tekintet nélkül a felekezetekre) minden ember fontosnak tartotta az idő által rendelt tisztulás lehetőségét. Mely épp a befelé fordulás, a csend, imádság, a külső tisztulás feltételeinek megteremtésével tette megvalósíthatóvá, hogy valami megszülethessen bennünk. A fény. Krisztus. Az ünnep.

Az ortodox egyház tanításait az első hét zsinat alapelvei határozzák meg. Ezeken túl hitet meghatározó tekintélyt tulajdonítanak a szentek írásainak. Teológiájuk és misztikájuk egyik kulcsfogalma a theószisz (átistenülés), mely szerint az isteni természet radikálisan átalakítja a hívő ember természetét, s a szentekben magának Istennek a dicsősége ragyog fel, s mind írásaik, mind ábrázolásaik az isteni jelenlét hordozói. Ezért liturgiájukban és a személyes hitben kiemelkedő jelentőségű az ikonok tisztelete.

A bevezető mondatok Nacsinák Gergely András: Bűnbánat és öröm a húsvéti liturgiában című írásából kerültek szabad átvételre. Mankóként és segítségül, hogy eligazodjunk az ortodox húsvéti ünnepkör csodálatos gazdagságában. Mely a heteken át reggel és este is tartandó, egymásra épülő alkalmak sokaságán keresztül vezeti a hívőt az előkészület, a ráhangolódás, mélységek és magasságok, a valóságos gyász megtapasztalásán túl a feltámadás mindent beragyogó öröméig. Mert a húsvét nem egy önmagában álló ünnep - események sorozata. Ahogy a Jézus-esemény sem a múltban lejátszódó történet, amire emlékezünk, hanem közelmenés, átélés. Újra és újra a theószisz megtörténhetőségének reményében. Ezt segítik a megszokott liturgikus környezeten, szertartásokon túl a speciálisan ilyenkor megjelenő elemek: a gyász színébe, a lilába öltöztetett templombelső, az eltűnő, a módosuló, a kifejezetten ekkor bemutatott szertartások, amelyek a böjttel veszik kezdetüket.

A böjti időszak három ún. előkészületi héttel kezdődik (benne négy vasárnap), így a nagyhéttel együtt 10 hetet ölel fel. A tízhetes lelki vándorlás irányának és mérföldköveinek kijelölése egy speciálisan ebben az időszakban használatos könyv, a Triódion segítségével történik. (A Triódion nem más, mint nagyböjti énektár, mely tartalmazza a Tékozló fiú vasárnapjától egészen a nagyszombati vecsernyével bezárólag a szertartásaink változó részeit. A húsvéti feltámadási szertartás már a következő időszak, a Szent ötvened  /50 nap/ változó imádságait tartalmazó könyvben található, a Pentekosztárionban.) A négy előkészületi alkalom első vasárnapja „A Vámos és a farizeus vasárnapja", amit „A Tékozló fiú vasárnapja", a „Húshagyó vasárnap" majd a „Vajhagyó vasárnap" követ. E vasárnapok és az általuk bekeretezett hetek a böjtbe (Megáli Tesszerakoszti/ Nagy Szent 40 nap) való bevezetés és a bűnbánatra hívás kettős célját szolgálják. Megítélés és megítéltetés, lázadás, gőg és a megtérés evangéliumi képein át érkezik meg a hívő a tulajdonképpeni böjtbe, melybe a harmadik vasárnap Megbocsátási Vecsernyéje (Eszperinósz) (az alkonyati istentisztelet, szlávul vecsernye, görögül Heszperinon a bizánci szertartású egyház liturgikus napjának első istentisztelete) ajtaján át lehet belépni. Mindez a szolgáló pap vagy püspök a hívők felé irányuló bocsánatkérésében nyilvánul meg (tudatosan és öntudatlan elkövetett vétkeiért), amit a jelenlevők egymástól való bocsánatkérése követ. A megbocsátás kölcsönös gesztusára a kórus felhangzó éneke után kerül sor: „Felragyogott a Te kegyelmed, ó Urunk, felragyogott a mi lelkünk megvilágítása: íme, itt az alkalmas idő, itt a bűnbánat ideje! Vessük el hát a sötétség műveit és öltsük fel a világosság fegyvereit, hogy átkelvén a böjt tengerén, eljussunk a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus harmadnapi feltámadásához, aki üdvözíti a mi lelkünket."

A böjti hetek közül az első, a Tiszta Hét a legszigorúbb. Ezen a héten kerülnek először bemutatásra a kizárólag nagyböjtre jellemző szertartások.

Aranyszájú Szent János Liturgiája helyett vasárnaponként a Nagy Szent Vazulét használják.

Ez a régebbi, hagyományosabb liturgia, hosszú imáival jól illeszkedik a nagyböjt elmélkedős gondolatvilágához. Az evangéliumi szakaszokat egy kivétellel Márk evangéliumából olvassák fel, ami azért fontos, mert Márk (Pavlosz Kumarianosz teológus szerint) Krisztust igazi vértanúként mutatja be evangéliumában.
Az öt nagyböjti vasárnapnak (csakúgy, mint az előkészítő alkalmaknak) kettős arculata van:
1, az evangélium olvasása által a történések elővételezése, az ebben való elmélyülés,
2, az ebben az időszakban ünnepelt szent vagy kiemelkedő eseményre való megemlékezés.
Az öt böjti vasárnap sorrendben: 1. Az Ortodoxia vasárnapja (az ikontisztelet 9. századi visszaállításának emlékére); 2. Palamosz Szent Gergely napja; 3.A Kereszthódolás vasárnapja; 4-5. Klimakosz „Lépcsős” Szent János és Egyiptomi Mária ünnepei.

Külső szemlélőként is feltűnik, hogy a harmadik böjti vasárnap egyszerre összekötő és elválasztó az első két (az ortodox hit nagy győzelmei) és utolsó két (a keresztyén aszketika nagy alakjai) vasárnap között. Mint afféle kereszt. E feltevést igazolni látszik az ünnep neve is. Elmélkedés és gyakorlat, hit és cselekedet kereszt általi, vagy annak erejével megvalósított egyensúlya. Ennek az egyensúlynak a keresése és megtalálása a böjt egy másik üzenete, melynek kivitelezhetősége ott áll a hívők előtt, az öt hét szépen felépített rendjében.

Az Előszentelt Adományok Liturgiája (Thia Liturgia tou Proigiazmenon) a hét szigorúbb böjti napjain, szerdán és pénteken történik. A hagyomány szerint Dialógus Szent Gergely római pápának tulajdonított szertartás egyszerre hordozza a böjt szomorú és ünnepi arcát. Fő jellemzője, hogy hiányzik belőle az evangéliumi és apostoli olvasmány, a megszokott győzedelmes himnuszok, s nem történik a Szentléleknek a lehívása sem az adományok megszentelésére. Az átváltoztatott kenyér borral átitatva már vasárnap óta az oltáron pihen - a pap most csak előveszi ezeket. (Teológiai tartalma annak, hogy ilyenkor miért nem a szokásos két szín alatt áldoznak azzal együtt magyarázandó, hogy ilyenkor nincs a hét többi hétköznapjára előírva Aranyszájú Szent János Liturgiája (a liturgikus napok, amikor is két szín alatti áldozás történik), mint az év többi részében. Az Előszenteltek liturgiája a bizánci egyház sajátos nagyböjti szertartása. Ősi előírás szerint nagyböjtben szombat és vasárnap vagy nagy ünnep kivételével Szent Liturgiát nem végeznek, az egyház hetente kétszer mégis meg akarta áldoztatni a híveket, hogy a böjti harcban el ne csüggedjenek. Ezért jött létre az Előszenteltek liturgiája, mely ünnepélyes áldoztatási szertartásnak tekinthető. Első része a nagy alkonyati istentisztelet menetét követi, szentírási olvasmányokkal. A második rész a kérő ekténiától a Szent Liturgia rendjét követi, szentáldozással. Átlényegülés tehát nincs benne. Nagyböjt szerdáin, péntekjein és a nagyhét első három napján van előírva a végzése. Tehát teológiai tartalma: böjtölhet-e a násznép, ha vele a vőlegény? - kérdezi Krisztus. A böjt idején tehát a „vőlegényre való várás" azzal fejeződik ki, hogy egyes napokon nem, más napokon pedig egy szín alatt veszi magához Krisztust a hívő az Eucharistiában.) A háromszor szent ének alatt a pap némán, arcát is eltakarva vonul be az adományokkal a szentélybe, a félhomályos templomcsarnokon át. „Mindenható Urunk - imádkozza az amvon mögötti imában -, aki a Te kifejezhetetlen gondoskodásodban és jóságodban elvezettél minket ezekben a szent napokban lelkünk és testünk megtisztulására, szenvedélyeink megfékezésére, a feltámadás reménységére, add meg nekünk is, Jóságos, hogy a jó küzdelmét végigharcoljuk, a böjt útját végigjárjuk, az oszthatatlan hitet megőrizzük, és kárhozatlanul jussunk el a Te szent feltámadásod hódolására is!" Ahogy az imádságból is kiderül, az Előszentelt adományok Liturgiájában nem a győzelem, hanem annak csak megízlelése jelenik meg. Máshogy fogalmazva: a feltámadás reménysége. Mindez a hívő szívében élő reménység és hit megerősítésére. Szintén péntek esténként kerül sor a Máriához intézett Akathisztosz himnusz éneklésére is (http://www.kajata.hu/kristof/akathisztosz.html). A himnusz végtelen szép, de egyben végtelen hosszú is. Ennek ellenére, ahogy a neve is mutatja: „nem ülve", hanem lehetőség szerint állva kell végigénekelni.

Az ortodox monostorokban az Alkonyati Szolgálatot követő étkezést egy rövidebb szertartás zár le, a Lenyugvási Szolgálat. A Nagy Lenyugvási Szolgálat (Apódipnon to Mega) ennek a rövidítettnek az eredeti, archaikus formája. A Nagy Apódipnon bemutatására kizárólag nagyböjt idején kerül sor az egyházközségekben (egyébként csak a monostorokban kerül bemutatásra). Most sem véletlen az épp nagyböjtre való időzítés. Az elmélkedés, a tisztulás heteiben a hívő kísértés elleni védelme az imádság. A szertartás végzésével az egyszerű hívő lélekben belép a szerzetesek körébe, azok istentiszteletébe. A templomok monostorrá (az imádság biztos bástyájává), az egyszerű hívők szerzetesekké válnak.

A Nagy Apódipnon-on belül kerül sor Krétai Szent András himnuszköltő bűnbánati kánonjának éneklésére (http://magyarorthodoxia.org/page/4/5/2.aspx) is. A költő ószövetségi képek sokaságán át vezeti a hívőt a bűnbánat útján, míg el nem jut az evangélium világosságáig. Az ortodox himnuszköltészetre jellemző módon az említett zarándoklat személyes út végigjárásaként jelenik meg. Az ószövetségi emberek történeteiben, bukásaiban, kiútkereséseiben a hívő ember önmaga bukdácsoló lépéseit, saját belső útjának állomásait látja, élheti meg. A személyes érintettség létrehozásának módszerével próbálják elevenné tenni a holt betűt (lelket is!). Tisztán és kímélet nélkül láttatják a bűn következményeit, a gyenge embert, mégis bizakodásra és örömre is hangolnak a Krisztushoz térés, a megtérés lehetőségének újra- és újraismétlésével, evidenciaként történő meghirdetésével. „Jöjj, nyomorult lelkem, és testeddel együtt tégy vallomást a mindenek Alkotója előtt, s ezentúl tartózkodj korábbi oktalanságodtól, s ajánld fel könnyeidet bűnbánattal Istennek."  „A Törvény erőtlenné lett, szünetel az Evangélium, az egész Szentírás elhanyagolódott benned, elgyöngültek a próféták és az igazak minden igéi: sebeid megsokasodtak, ó én lelkem, mert nincs orvos, aki meggyógyítson téged. Eléd tárom, ó én lelkem az Újszövetség példáit, melyek elvezetnek téged a töredelemre: az igazakat kövesd és fordulj el a bűnösöktől és engeszteld ki Krisztust imádsággal és tiszta élettel."

Szintén a Nagy Lenyugvási Szolgálat fohásza a szír Szent Efrém (4. század) nagyböjti imája: „Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét! Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság és szeretet lelkét! Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön örökké! Ámen

Az ima elmondását leborulások (ún. metanoiák) kísérik, a szavakon túl a testtel is kifejezésre juttatva a bűnbánat természetét.

Ezen változatos szépségű szertartásokon át érkezik el az ortodox hívő a Szent 40 Nap végével a nagyhétig. A Tiszta hétfőtől számított 40. nap a János evangéliumából ismert Lázár szombatja. Lázár föltámasztásának története mint krisztusi előkép jelenik meg a nagyheti események nyitányában.

(folyt. köv.)

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 20., szerda,
Klaudia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Jelen vagyok
Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is

Gondolkorzó

Tóth Sára
Önpusztítás vagy önátadás?
Odaszántság és mártíromkodás között néha elmosódnak a határok

Felszín

Detzky Panni
Böjt személyesen
Koplalás és kopogtatás, lelki méregtelenítés?

Turcsik Ferenc
Hajszálnyi...
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség

Magasság

Nagy Dávid
Áldozzunk a tudomány oltárán?!
Amikor beszorulunk az etika és a logika közé

Nagy Dávid
Apokalipszis most?
Honnan tudjuk, hogyha már a végét járjuk…

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (4)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Bella Péter
Rettegés és fájdalom házon belül
Köztünk élő áldozatok – a családon belüli erőszakról

Teljesség

Juhász Ábel
Az „áldozat" etimológiája
Egy szó, és minden, ami mögötte van

Thoma László
Utunk a kereszt felé
Harminc ezüstpénztől az örök életig

Üzenet

Detzky Panni
Jellé válni
Isten és az Ő abszurd szeretete a Via Dolorosán

Makay László
Önfeláldozásból dicséretes
Botorkálunk a kézmosóvíz felé

Thománé Szikora Anita
Szeretsz engem?
Az sohasem volt kérdés, hogy Jézus szereti-e Pétert...

Áthallások

Szakács Gergely
A Hattyú halála
Balerinatánc borotvaélen

Miklya Zsolt
Alma és fája
Áldozat és evangélium groteszk dán filmnyelven

Tóth Sára
Az "Emberek és Istenek" című filmről
„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"

Réz-Nagy Zoltán
Egy ajándék kisplasztika, mely az áldozat és megváltás titkát hordozza
Jézus kezébe adni Ábrahám hitét

Czapp Enikő
Kinek a keze festi meg az istenképedet?
Dzsida és az ő Krisztusa

Kitekintés

Czapp Enikő
„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"
Így ünnepel az ortodoxia

Miklya Luzsányi Mónika
Áldozati formák
Ahogyan az isteneket békítgették és ahogy Isten megbékéltetett

Miklya Luzsányi Mónika
Életáldozat
125 éve született Molnár Mária. Szolgálatára emlékezünk.

Kedvek Vera
Madárlátta ölelés
Magyar reformátusnak lenni – Svédországban

Látogatóink száma a mai napon: 10442
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43912786

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat