belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Miskolczy József

Reménység a nyitott koporsók mellett...

"Én vagyok a feltámadás és az élet,
aki hisz énbennem, ha meghal is, él" 

Igaz ugyan, hogy különösen a falun élő magyar reformátusok körében nincs szokásban még ma sem a nyitott koporsós temetés - lévén, hogy római katolikus szokásnak, illetve etnikai meghatározottságúnak vélik még ma is sokan - de azért tudom és merem vállalni az így megadott címet, mert az a kép, amit elénk tár, sokkal beszédesebb. A zárt koporsó nemcsak azt sugallja, hogy itt már véglegesen, sőt, végletesen a végére értünk valaminek - hanem azt is, hogy "ne pillantsunk rá..." S ez az "óvatosság" - legyen egyébként bármilyen indokolt, mégis -egyfajta "hitetlenségnek bizonyságtétele": szinte tetten érhető benne a "félünk a halottól" sámánhitű pogány múltunkba visszanyúló emberi elgondolás. S ezzel együtt fölsejlik benne az a reménytelenség is, amely áthatja temetéseinket - még akkor is, ha mindet a "református himnuszként" is említett 90. Zsoltárral kezdjük így: "Tebenned bíztunk eleitől fogva...".

De hol találjuk ezt a bizalmat - amikor már nem csupán a városi temetők percre kiszámolt, szűk menetrendjébe nehéz belekanalazni a hirdetendő "Üzenet" tágasságát, hanem falusi temetéseinken is olykor nézik a vállalkozó emberei az órájukat: igyekezzünk tiszteletes... nekünk még másik temetésünk is lesz ma! Hol találjuk ezt a bizalmat - amikor akár a hangos jajveszékelés üzenete: a "jaj, de fáj!" üzenete is arról beszél: én most a magam fájdalmával törődök, és nem a nekem is szóló Igével; akár a fásult (majdhogynem: közömbös!) hallgatás üzenete: én most magamba nézek - mert:
1. zavar és szokatlan ez az egész egyházi herce-hurca...
2. nem is merek másokra nézni...
3. azt sem tudom, mit lehet tenni ilyenkor - ilyen helyen...
Ezek szerint csak a temetést végző lelkésznek volna - kellene lennie - "hivatalból való" reménységének: amit felölt, mint a temetői palástot (már akinek van...), s a szolgálat után le is teszi azt?! Vagy elérhetne ez a reménység azokba a koporsó mellett álló, egyre reménytelenebb és egyre csüggedtebb szívekbe is - akik talán nem is tudják mindig, hogy mennyire egybemosódik bennük: bánat és értetlenség, belső gyász: amellyel búcsúznak az elköltözöttől, de oly sokszor még inkább abba döbbennek bele, hogy akkor egyszer nekem is meg kell halnom?; és külső (meg)szorultság: drága a temetés, elvitte a pénzünket, nincs munkahelyem, miből fogom ezt kifizetni...stb.??
Mit tud a lelkész a Bibliáján és az énekeskönyvén kívül odavinni a koporsóhoz - mit tud "odatenni" a család által megrendelt, olykor könnycsordítóan giccses, vagy ennél is rosszabb esetben majdhogynem "sírva vigadó", CD-ről szóló zenék mellé, a sok ezer forintos, néha pusztán csak hivalkodó(!) koszorúk mellé, az olykor kis hazánk másik feléből, hosszú úton eljött rokonok fáradtsága mellé? 
De hadd ne soroljam tovább... még a végén azt a látszatot keltem, hogy tényleg nincs mit odatennünk! Ám ha pontosan próbálom végiggondolni mindezeket, akkor rá kell döbbennem, hogy mégis ez az igazság! Nincs mit odatennem, nincs mit odatennünk! - S mielőtt bárki is megbotránkozva csodálkoznék rá: mit akar ez az ember mondani?! - hadd mondjak csak annyit: nem én, és nem mi: nem a palástos lelkészek "teszik oda" az Úr Jézus Krisztus jelenlétét, a gyászolók szívéhez odahajló szeretetét, azt az igazi - mert onnét, felülről származó - vigasztalást, amelynek hirdetése felülhaladja az emberi erőt - s Akiről mégis lehet beszélni-bizonyságot tenni, bizonyságát adva annak, hogy a sírók is bizonyosak lehetnek abban: elhunyt szerettük itt hagyta őket, de Isten szeretete nem hagyta itt őket! S nem csupán a 347. dicséret 3. verse - amely oly sok esetben kíséri a koporsó leeresztését - mint húsvéti ének köti össze a temetés választ váró reménytelenségét a húsvéti ünnep örök reményt ígérő üzenetével - hanem maga az Úr Jézus Krisztus, Aki így szólt a Lázárt sirató testvéreknek:
"Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" (Ján 11:25-26.) Hiszen Ő nem pusztán az Isten - általunk vesztesnek hitt! - Báránya, aki a kereszten meghalt - hanem Ő a "Júda oroszlánja", az Isten győztese is: Aki húsvétkor kilépett sírjából, s ezzel a lépéssel sokkal többet és nagyobbat tett, mint Neil Armstrong híres első lépésével a Holdon. S ha van valami, aminek zárt, avagy nyitott koporsók mellett meg kell szólalnia, akkor pontosan a húsvéti örömüzenet az, amely megismétli és aláhúzza Jézus szavait:"Én vagyok a feltámadás és az élet..."
S ha van valami, aminek a zárt, avagy nyitott koporsók mellett a tolmácsolandó "üzenet"-ben benne kell foglaltatnia - akkor az nem is lehet más, mint Jézus kérdése : "Hiszed-e ezt?" Mert a nyitott, avagy zárt koporsók mellett állva válaszra van szükségünk (és nem a félelemből-dacból-fájdalom miatti lázadásból mondott miért?! -re). 
S erre szüksége van annak, aki azért áll a koporsó mellé, hogy mondjon valamit - s annak is, aki azért áll a koporsó mellé, hogy elsirassa valakijét. De ott állva nem arra a válaszra van szükségünk, amit "kiolvasunk, kifejtünk, ki-teologizálunk, ki-exegetálunk" a Biblia szavaiból... sokkal inkább arra a válaszra, amit Isten "olvas ki, fejt ki, hoz napvilágra" a szívünk: az igehirdető és az igehallgató szívéből egyaránt.
S ez a válasz nem következhet másból, csak abból, ha feltétetik az az egyetlen "jó" kérdés, amit itt és ilyenkor fel lehet tenni: "Hiszed-e ezt?" S ez a kérdés nem a "miénk" - mi talán nem is tudnánk, nem is mernénk így kérdezni (vagy ha igen, akkor alighanem fáklyával a kezünkben kérdeznénk, hogy a rosszul válaszoló alatt azonnal fellobbantsuk a máglyát!) - de a Feltámadott Úré!
Mert a nyitott koporsók mellett való reménység - ha odafigyelő szívvel komolyan vesszük -, nem a mi reménységünk, hanem a Feltámadott Úré!
Hiszen miért vállalta Jézus magára a mi bűneink súlyát és büntetését - miért vette magára a minket illető keresztet - miért szálla alá poklokra...? Nemde azért, hogy feltámadjon - s feltámadásával is azt hirdesse: Ember, neked immár lehet reménykedned - mert én remélem azt, hogy benned is újjáépül az élet, benned is "felkél a fény" - s te is elindulsz (Velem együtt!) bűneidből/sírodból kifelé !
Úgy hiszem, ennek a hitnek: a Krisztus hitének van értelme és lesz "célja" minden koporsó mellett - s Igét hirdetőként úgy kell odaállnom, hogy tudjam-higgyem: ezt az ÚR cselekszi - és ezt cselekszi az ÚR -, s úgy beszéljek erről, úgy álljak ott, hogy ezt a bizonyosságot érezze és lássa meg, vegye észre a vigasztalást váró gyászoló, a szerettétől búcsúzó embertárs. Mert ez a reménység magával Jézus Krisztussal köt össze bennünket!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Felszín

Turcsik Ferenc
Remélni, de hogyan?

Nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk. 

Turcsik Ferenc
Reménység-szavak

Szemezgetés egy furcsa szótárból, ahol minden mindennel összefügg és minden mindennek szinonimája.

Magasság

Tóth Sára
"Csalfa, vak"?
Az ember csupán félig él, ha nem a jelenben él.

Mélység

Czapp Enikő
Remény és pszichológia
A remény nem pszichológiai fogalom.

Teljesség

Nagy László
A reménységtől a reményvesztettségen át a bizalomig
A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...

Turcsikné Révész Judit
Élő reménységgé válni...
Akinek nincs embere, annak nincs reménye sem?

Szerkesztő
Öt betű
A föld csendes. Minden alszik. Kezdődik a feltámadás.

Üzenet

Fekete Ágnes
Ég és Föld

"Bűneinket maga vitte fel a fára!"

Miskolczy József
Párhuzamok

Jézusnak semmi szüksége elképzeléseink szépen felvirágozott temetőkertjére.

Szerkesztő
Remény a reménytelenségben
Mintha Noé bárkájának fekete doboza lenne itt előttünk megnyitva.

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
A balkonláda
Olyan árva volt az a láda, olyan elveszett, hogy jobban sajnálta már a ládát, mint saját, nyomorult életét, elhagyott otthonát

Réz-Nagy Zoltán
A Boldog Szigetek frankomán zarándoka
- tűnődések Paul Gauguin-ről -

Pete Violetta
Azon a tárgyaláson
Borzasztó érzés megvádolva lenni...

Pete Violetta
Homokóra
Rá kellett jönnöm: lefolyok én is...

Farkas Zsófia
Most elképzelem
- Dsida Jenő: Templomablak -

Riport

Szerkesztő
Közhely
(és ami mögötte van/ lehet)

Kitekintés

Rácz Róbert
A reménység irányt mutat
Meghalni készül az utolsó is..(?)

Turcsik Ferenc
Fiatal reménység, reményteli fiatalság
A Fészek olyan hely, ami a miénk.

Miskolczy József
Reménység a nyitott koporsók mellett...
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él"

Látogatóink száma a mai napon: 6954
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44425468

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat