belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Koczor Tamás

Akkor majd elkárhozol

Az egyházi félelemkeltés

Mélyen húzódó gyökerek 

Szlovéniában láttam egy nagyon érdekes templombelsőt. Az újonnan festett freskók alapjában a kárhozatról szóltak. A fenséges Isten ül fent, valahol Jézus is ott van, de a lényeg a hatalmas kígyó, a szenvedésbe és halálba hulló tömegek. Mi zavart ebben? Az, hogy ezek a képek hosszú évtizedekig itt állnak majd, riogatva a templomba járókat? Vagy az, hogy az egyháznak ma nem ez a mondanivalója, amit esetleg egy középkori képen még jól elviseltem volna? Szorongva léptem ki az ajtón: a templomról, a keresztyénségről alkotott képem egészen más, mint amit bent átéltem.

Megelevenednek azok a jelenetek bennem, amikor a kárhozat fenyegetésével találkoztam életemben. Az egyik nagyon kedves tanítóm, evangélizációs ember a javából, természetes lehetőségként beszélt mindig a kárhozatról. Tele volt azzal a sugárzó szeretettel, amiben éreztük gyerekként, hogy az a kárhozat is tele lesz majd Isten jóságával. Akkortájt nem éreztük szükségesnek, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk.

Aztán találkoztam nagyon komoly átkokkal is. Gondoztam fiatalokat, akiket népszerű hőskeresztyének pokolra küldtek. Beszélgettem olyan elfordult emberrel, akit az egyház kárhozattal való fenyegetőzése szakított el sok évre Istentől, és sirattam a számtalan lehetőséget, amit nem engedett közel magához ez idő alatt.

A kárhozat gyakran jelenik meg, mint egyházfegyelmező eszköz. Ha nem teszed, elkárhozol. Olykor az úrvacsorával kapcsolatban jelenik ez meg: nem vagy méltó, hogy úrvacsorát vegyél.

Máté evangéliumának érdekes jelenete az, amit az elveszett juhról szóló példázat után olvasunk. A példázat talán a figyelmeztetés – ne vesszen el senki! –, mert utána egy egyházi fegyelmi eljárással találkozunk. Valaki vétkezett. A felszólítássor egyes szám másodikban van, tehát nem tudjuk a bűn jellegét. A juhos példázat itt abban tér el a lukácsi verziótól, hogy nem egyszerűen elkószáló, útjavesztett bárányról beszél, hanem olyanról, aki letért a jó útról. Intsd meg atyádfiát! De az nem akar kötélnek állni. Mi van, ha neki van igaza? Nem számít! Vigyél oda még valakit, aki ugyanazt mondja, amit te! Ha erre sem hajlik, uszítsd rá a presbitériumot! Ha még így sem megy, akkor „tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt”! Ez nem biztos, hogy kárhozatot jelent, de nincs messze tőle.   

 

Miről is szól a magvető példázata? 

Ha azt kérdezzük, miért teszi ezt az egyház, nagyon egyszerű feleletekhez jutunk. Ezek az egyszerű válaszok azért fájdalmasak, mert szinte az első pillanattól kezdve ott van a keresztyénség közelében.

Nézzünk egy közkedvelt példázatot, amit minden gyerekbibliakörös tud! A magvető példázata. Kimegy a magvető vetni, három ízben rossz helyre hullik a mag, egy esetben azonban jó helyre, és abból sokszoros termés lesz. Miről szól ez a példázat? A jézusi példázatok megértésének egyik fontos kritériuma az, hogy Jézus szinte kizárólagosan Istenről, Isten országáról, vagy olyanról beszélt, ami Isten irányából jön. Itt Isten beszédéről. A mag az Isten igéje. A mondanivalója az, hogy Isten igéje olyan virulens, hogy még ha négyből háromszor süket vagyok is rá, nem érdekel, nem válik fontossá nekem, akkor az az egyszeri alkalom, amikor meghallom, bepótol minden veszteséget és megjobbítja az életemet.

De jön a magyarázat. A bibliatudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy ezt később toldották hozzá, mintegy az egyház magyarázataként. Ez annál is nyilvánvalóbb, mivel a magyarázat eltér a példázattól. A magyarázat ugyanis az emberről szól. Jézus nem mondott példázatot emberekről.  A magyarázat kategorizál: vannak az „útfél” fajta emberek, a „sziklára hullott” fajta emberek, a „tövisek közé hullott” fajta emberek. Mi pedig nyilván a „jó föld” emberei vagyunk. Azt, hogy a magyarázat mennyire elüt a példázattól, leginkább az mutatja, hogy Jézus nem kategorizál. Sőt, tudatosan rombolja az emberek által kialakított kategóriákat. Leül olyan asztalokhoz, amikhez nem illik, és olyanokat érint meg, akiket nem szabadna.

Az egyház kategorizál. Érthető, hiszen kormányoznia kell. Kormányozni pedig nem lehet kiátkozás nélkül. Neki valóban kellenek olyan csoportosítások, amelyek alapján ki lehet mondani, hogy ki az, akire számítani lehet, aki megbízható, és ki az, akit el kell távolítani a gyülekezetből. Ma sincs ez másképp. Az egyházi kiátkozás legegyszerűbb módszere pedig az, hogy Istent magunk mögé állítva kialakítjuk azt a fenyegetést, amiben a saját – természetesen jól megszentelt – igazunkat a „jön a bátyám és megver majd”típusú hozzáállással támasztjuk alá.

Rémisztő, hogy ehhez milyen könnyen találunk félremagyarázható bibliai helyeket.  Rémisztő, hogy erre az egyház akár testületeket is kész felállítani. A legrémisztőbb azonban a krisztusi mondanivaló torzítása.

 

Mondjatok áldást! 

Jézus nem beszél egyházról. Tud közösségről, de mindenkit Isten elé állít. Aki kiáll a közösségből, az maga dönt így. Senki nem lehet ítélője a másiknak. Tud kárhozatos helyzetekről, amikor az emberek eltérnek Istentől. Tud végletesen elrontott folyamatokról is, de ezt mondja: „Istennek minden lehetséges”. Legfőképpen azonban arról az örömről tud, amely mindenkit megment és nem veszejt el senkit.

Az egyház korában lehet-e egyházfegyelem nélküli egyházról beszélni? Hadd lehessen! A szeretetben elmondott krisztusi igehirdetés Istennel szembesít. Így a magunk bírái lehetünk. Nincs szükség arra, hogy még mások is ítéletekkel fenyegetőzzenek. Annyi seb okozója ma a világ: legyünk inkább a sebek bekötözői! Olyan könnyű ma átkot mondani. Ne fizessünk a gonoszért gonosszal vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjunk áldást, hiszen arra hívattunk el, hogy áldást örököljünk – ahogy ezt Péter levele olyan szépen mondja.

Hozzászólások

1. Kovács László - 2012-08-26 20:31:42

Két megjegyzésem lenne - nem vitatkozva, inkább együttgondolkodva:

1. Amennyire nagy kísértés az Isten dolgairól való gondolkodásban, és a keresztyén közbeszédben, hogy a Sátánnal riogassunk embereket, legalább ennyire az, hogy elfelejtsünk arról beszélni, hogy a Sátán létezik, és ellene van Isten hatalmának. Nem szabad két dolgot összekeverni: amikor egy igehirdetés beszél a Sátánról, kárhozatról, akkor ez nem  jelent automatikus fenyegetést, sőt lehet a Sátánról és kárhozatról teljesen tényszerűen is beszélni - már csak azért, mert Jézus is tette. Jézus Krisztus alakja - számomra legalábbis - nem úgy jelenik meg az evangéliumokból, mint egy szentimentális álmodozó, aki mindenkit keblére ölel, hanem mint egy reális, a földön két lábbal álló személyiség, aki mindenkit hív, hogy keblére ölelhessen. Jézus igen is beszél a Sátánról, sőt a bizonyos embereket Sátán fiainak nevez, és azt gondolom, e helyen nem kell bővebben részleteznem, hogy a széles és keskeny út példázata sem egy elvakult egyházfitól, hanem magától Jézustól származik :)

A cikk beszél kategorizálásról  is - ettől szerintem nem kell félni. A gond nem az, ha kimondjuk, hogy van kárhozat, és lesznek elkárhozók, hanem az, ha ÉN AKAROM MEGMONDANI, hogy ki fog üdvözülni és elkárhozni. Lelkipásztorként soha, egyetlenegy textus alapján nem beszéltem habzó szájjal a Sátánról, és nem fenyegettem soha a gyülekezetet azzal, hogy ki fog elkárhozni, de igyekszem nagyon tárgyilagosan beszélni arról, hogy ahogyan Isten szeretne minket az üdvösség útján látni, úgy a Sátán szeretne a kárhozat útján. És ez nem egy elmélkedés, hogy a Sátán ül a kis kandallója mellett, és gondolkodik, hogy de jó lenne, ha XY elkárhozna, hanem mindent meg is tesz érte. Ezt nem tudomásul venni szerintem nagy hitbeli baklövés, dogmatikai szempontból pedig akár herezis is lehet, gyülekezetépítési szempontból pedig igen nagy felelősségmulasztássá nőheti ki magát. Nyilván itt jön elő, hogy egy adott lelkipásztor érett hitén túl rendelkezik-e olyan teológiai látással, amellyel a bibliai igazságokat dogmatikai összefüggésekben, lelkigondozói bölcsességgel és gyülekezetépítő alázattal tudja a gyülekezete elé vinni.

2. A cikk még egy gondolatsorával szeretnék vitatkozni:

"miért teszi ezt az egyház?"

Nem az egyház teszi, hanem az egyház nevében bizonyos elferdült kegyességek jelennek meg így. Azt gondolom, hogy az egyházat nem szabad összetéveszteni sem kegyességi csoportokkal, sem egyházvezetőkkel, sem lelkipásztorokkal, (vagy a középkori festmények esetében) egy-egy kép megrendelőivel. Az egyház üzenete mindig a Biblia üzenete, és ha ettől valaki eltér, akkor az Ige ítéletté lesz - az ítélet pedig az, ami a cikkben is nagyon helyesen szerepel, hogy emberek eltávolodnak Istentől, sőt az egyháztól is. Ugyanakkor érdemes a fogalmakat egyértelműen használni - nem akarom elvenni a dolog élét, és nyilván mondjuk ki, ha az egyház valamit elront, de az egyházra vonatkoztatni azt, ami az egyház egy részére igaz, ez olyan, mintha a férfitársadalmat az alkoholista férfiakról, a nőket a buta nőkről stb. ítélnénk meg. Nem biztos, hogy szerencsés dolog az egyházunkról olyat állítani, amely nem állja meg a helyét, - megteszik ezt helyettünk mások. :)

+1: Arról nem is beszélve, hogy a cikk egy bibliai értelemben véve igen súlyos ellentmondást is tartalmaz, amikor azt írja, hogy egyházfegyelem nélküli egyházról álmodik, amit úgy definiál, hogy "szeretetben elmondott krisztusi igehirdetés". Elnézést kérek, de Jézus sem másról beszél: nem azt mondja, hogy kövezzétek meg a bűnösöket, hanem az a Jézus, aki a parázna nőnek megkegyelmez, arról tanít, hogy intsük meg a testvért négyszemközt, - sőt: vegyük ki saját szemünkből a szálkát. Tehát Jézus is tud egyházfegyelemről - kérdés, hogy akarunk-e szembemenni Jézus tanításával, vagy hajlandók vagyunk az egyházfegyelmet is úgy gyakorolni, ahogyan ő várja - mint az egész életünket: szeretettel. Szeretettel, amely nem rózsaszín mázként leönt mindent, és amivel minden leönthető, hanem amely alázatosan kisebbnek tartja magát a másiknál - tudomásul véve, hogy Krisztus a fej, mi pedig csak neki tagjai...


2. Koczor Tamás - 2012-08-31 14:21:19

Anélkül, hogy most pontról-pontra vitába szállnék, inkább arra bátorítanék mindenkit, hogy ezeket a szövegeket - Jézusra koncentrált figyelemmel - olvassák el a beidegzett vallásos sztreotípiák nélkül. Hadd szólaljanak meg a mondatok a maguk tartalmában, Jézus személyének fényében. Az egyház szó a szterotípia beidegzőjeként jelenik meg ebben az írásban. Így valamennyien részesei vagyunk. Amit írok, csak annyi, hogy merjünk önállóan és szellemi fertőzésektől szabadon gondolkodni, hogy legyünk reformátor őseink méltó utódai.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. szeptember 18., szerda,
Diána napja van.
Tartalom
Vezércikk

Jakab Rita
Fakadhat-e a félelemből erő?

Dementor csók, amit a muglik is éreznek, de még a diplomás varázslók is küzdenek vele.

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Akkor majd elkárhozol
Az egyházi félelemkeltés

Felszín

Lengyel Gábor Dániel
Látszik rajtad
Szituációs gyakorlat élesben

Bálint Katalin
Pénzt vagy életet
Befizetni vagy enni?

Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek

Székely Tamás
Lehet félelem nélkül?
Egészséges és egészségtelen szorongások

Magasság

Tóth Sára
Hogyan jöjjön az Úr Ládája énhozzám?
Nincs könnyített megoldás. Félelem van, megrettenés és várakozás.

Miklya Zsolt
„Boldogan halok”
Pilinszky és Trier melankóliájáról

Mélység

Szakács Gergely
A boldog(talan)ító IGEN
Motivációk az elköteleződés ellen

Miklya Luzsányi Mónika
Rossz álmok
Nappali konfliktusok éjszaka a szimbólumok nyelvén sugdosnak pici fülekbe

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
„És engedd el adósságunkat…”
Légy Jézus adósa inkább!

Koczor Tamás
Félelemből nem játszom
Egy példázat más olvasata

Üzenet

Bella Péter
Batman és a mozi igazi hősei
Felkészült milliárdos és az önfeláldozó barátok

Bölcsföldi András
Hétfélek
Isten a félelem mögött van

Áthallások

Pete Violetta
Rém hangosan és irtó közel
Egy nem mindennapi kisgyerek harca a gyásszal és a szorongással

Miklya Luzsányi Mónika
A teremtmény lázadása
Frankensteinek világa

Riport

Szoták Orsolya
Amikor az álmok valóra válnak
A szorongásos betegségekről

Kitekintés

B. Tóth Klára
Szemtől szemben félelmeinkkel
Falusi babonák és a szembesülés képessége

Látogatóink száma a mai napon: 1658
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45318442

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat