belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Koczor Tamás

Félelemből nem játszom

Egy példázat más olvasata

Olykor egy-egy könyv bölcs gondolataival találkozva felugrom, mert mintha mindig is ezt szerettem volna gondolni vagy mondani, olyannyira az enyémek. Szinte irigylem, miért ő, és miért nem én mondtam ki elsőnek. Ezt a katarzist éltem át Heinz Zahrnt: Mire jó a keresztyénség? című kis könyve olvasásakor, amiből csupán most egy gondolatsort emelek ki. Az emberi identitás elvesztéséről gondolkodik, és eljut oda, hogy az ember a játékban éli át leginkább ezt az önazonosságot. A játékban az ember azzá lesz, aki valójában. Teljes identitásában játszik. Itt nem egyik vagy másik játékról van szó, hanem a játék létformájáról. A játékba az ember belead apait-anyait. Teljesen megfeledkezünk álarcainkról, így válunk azzá, akik vagyunk.

Néhány személyes gondolat ehhez. Játszó család tagjaként éltem le az életem. Ma sem telik el szinte olyan nap, hogy ne játszanék. Ismerem a játék halálát is. Ilyen például az, ha valaki hagyja, hogy a másik nyerjen. Ha valaki mégis megteszi, csak akkor megengedett, ha az ellenfél semmiképpen nem fedezi ezt fel. A nem-küzdés megöli a játék komolyságát, az önfeledettséget. Aki ezt teszi, kintről figyeli mások játékát, szeméremsértően és megsértve a titkos paktumot, miszerint mi most mindnyájan elfeledkezünk a nem-játékról.

A játék az ember identitásának és szabadságának kifejeződése. Mindez nem engedélyezi azt, hogy a játék fogalmát felcseréljük a „megjátszás” vagy a „játszadozás” fogalmakkal, csupán a görcsökön próbál oldani. A játék nem komolytalan, nagyon is komoly, talán komolyabb, mint a nem-játék, ahol állandóan küzdünk azzal, hogy helyesen tesszük-e azt, amit teszünk, vagy azok vagyunk-e, akik lehetnénk.

Zahrnt két végletet mutat meg. Az egyik az, amikor éppen identitászavarunkból eredően túlzottan fontosnak képzeljük magunkat. Azt hisszük, mindent nekünk kell megcsinálnunk. A másik véglet az a rezignáció, ami éppen ebből a fontosságtudatból fakadó csüggedés következménye. Mindent nekem kell megtennem, de én erre képtelen vagyok, tehát nem csinálok semmit.

Megoldásként ott a kegyelem. „Mint a játékban” – azt is jelenti, hogy minden dolgunkat átjárhatja az a nyugalom, hogy vigyáznak ránk, hogy a legveszélyesebb játék is véget ér egyszer, és hogy minden, amit a játékban megteszünk, akár győzve, akár veszítve, az örökkévalóság nagy asztala mellett oldódik fel.

A gondolkodásom elején említett irigység – „miért ő, miért nem én mondtam ki elsőnek?” – különösen azért eleven, mert életem egyik nagy élménye volt az, amikor a Tálentumok példázatában felfedeztem egy régi zsidó játék képeit.

 

A hanukka 

A játék a hanukkához, az egyik legnépszerűbb és legtöbbek által megtartott zsidó ünnephez kapcsolódik.

A hanukka a népi összetartozás ünnepe. I.e. 167-ben erőszakos kultuszt vezetett be Antiokhosz Epifanész szír uralkodó a jeruzsálemi szentélyben. Ebben az időben a zsidóság nagyon komoly választás előtt állt, miszerint enged-e a világ nagy szellemi áramlatának, a hellenizmusnak, vagy megőrzi hagyományait. Az erőszak népi felkelést váltott ki. Egy zsidó pap, Matitjáhu és öt fia megtagadta a kötelező pogány áldozat bemutatását. Matitjáhu fia, aki a Makkábi, azaz „Kalapács" melléknevet viselte, idős apja nyomába lépve hamarosan átvette a vezetést. Ők lettek a makkabeusok. A kis sereg sikeres gerillaháborút folytatott nemcsak a szír megszállók, hanem hellenista zsidó ellenségeivel szemben is.

A Szentély helyreállításához megszaggatott ruhában kezdtek hozzá a férfiak. A megszentségtelenített oltár helyébe újat építettek, a hiányzó felszereléseket pótolták. I. e. 164. kiszlév hó 25-én, pontosan három évvel megszentségtelenítése után, újra megkezdődött a templomi szolgálat. Csupán egyetlen korsócska meg nem szentségtelenített olajat sikerült felkutatni, amely a főpap pecsétjével volt ellátva. Ez pedig legfeljebb egy napra lett volna elegendő. Ám a talmudi hagyomány szerint az a csoda történt, hogy az olaj nyolc napig égett. A következő évben ünneppé tették ezeket a napokat, hogy hálát mondjanak Istennek – ez a hanukka, a felszentelés. A fény ünnepe ezért örömünnep. Sem böjtölni, sem gyászolni nem szabad. A zsidó otthonokban ennek emlékére esténként színes hanukkagyertyát gyújtanak.

Az ünneplés csúcspontján, a nagy vacsora előtt a gyerekek játszanak. A játék eszköze egy sajátos dobókocka, melynek pörgettyűs tengelye van. Ez a trenderli. Egyesek szerint annak emlékére játsszák, hogy a zsidók sikerrel rejtették el Tóra-tanulásuk tényét a görögök elől. A görögök idején ugyanis ez tilos volt, a zsidók barlangokba mentek Tórát tanulni, és őrt állítottak, hogy riassza őket a görögök közeledtével. Ha a katonákat észrevették, a zsidók elrejtették tekercseiket és trenderlizni kezdtek, hogy a görögök azt higgyék, csak játszottak és nem tanultak.

A kocka négy lapjára héber betűk vannak írva (נ (Nun), ג (Gimel), ה (Hei), ש (Shin)), a feliratok magyarul: semmi – fele - minden – kivesz. A betűk a „Nagy csoda történt ott” (Nes Gadol Haya Sham) mondat kezdőbetűi.  A játék alapjául szolgáló diót vagy pénzt hagyományosan az apa osztja szét fiai között. Mintha a családi üzletet bocsátaná a rendelkezésükre. A játék végén ugyanígy az apa elé kell állniuk, hogy beszámoljanak nyereségükről vagy veszteségükről. Az apa pedig – mintha nem is játék lenne az egész – megszidja vagy megdicséri fiait.

Máris elérkeztünk a tálentumok példázatához.

 

A tálentumok példázata (Mt 25.14-30) 

A szinoptikus példázat érdekesen Jézus történetében arra az időre esik, amikor János evangéliuma leírja, hogy Jézus is részt vett a hanukka ünneplésében (Jn 10.22). A példázat  egy idegenbe menő emberről szól, aki szolgái között felosztja a vagyonát. Mintha a hanukka estéjén lennénk. Azonnal választ találunk az érthetetlenségekre. Az egész vagyonát felosztja? Miért ad egyiknek többet, mint a másiknak? Hanukka estéjén ez nem kérdés. A játékban tényleg az egész vagyonát adja oda fiainak az apa, és persze, hogy a legidősebb többet kap, mint a legkisebb.

A számadásban válik igazán beszédessé a példázat. Nem az a baj, hogy nem nyer, hanem az, hogy nem játszik. A harmadik szolga-fiú elássa a pénzt. Nem vesz részt a játékban. Ezzel nem vesz részt a családban, nem vesz részt a népi hovatartozásban, az évezredes hagyományban, nem vesz részt az ünnepben. Ez teljes kudarc. Az apa végtelenül el van keseredve.

Különösen, amikor megtudja, hogy az egésznek az az indoka, hogy a fia gonoszakat gondol róla, hogy igazságtalannak tartja, ezért fél tőle. Az apa teljes nevelése csődöt mond. Hol rontotta el? Mi történhetett, hogy ez a fia ide jutott? A tékozló fiú apjának elkeseredése látszik rajta is. A példázatban az ember-apa Istent ábrázolja.

A keserűsége első pillanatában büntet. Ilyennek láttál, akkor én sem akarlak látni, menj a szemem elől! – talán kiabál is. Valójában ő jobban szenved. A fiút kizavarja a kinti sötét szobába. Az sír, és vacog a foga a hidegben. A többiek közben nekilátnak a vacsorának. Csak az apa nem. Az ő torkán nem megy le egy falat sem. Folyton az elrontott gyermekére gondol, aki kint van a külső szobában. Egyszer aztán felkel, kimegy, kinyitja az ajtót. Megöleli a fiát, mint a tékozlót az apja. A fiú most jön rá, hogy mit tett. Összezúzza a félreismerés súlya. Aztán bemennek együtt vacsorázni. És mindenki örül.

A példázat – Jézus – válaszol Heinz Zahrntnak: a játszás bátorsága hit, hogy Istent úgy láthassuk, ahogy mutatni szeretné magát. Nem félelmetesként, hanem jóságos apaként. Ebben a játékban válunk valóban az emberi identitás részeseivé, térünk haza tékozló fiúként.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Jakab Rita
Fakadhat-e a félelemből erő?

Dementor csók, amit a muglik is éreznek, de még a diplomás varázslók is küzdenek vele.

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Akkor majd elkárhozol
Az egyházi félelemkeltés

Felszín

Lengyel Gábor Dániel
Látszik rajtad
Szituációs gyakorlat élesben

Bálint Katalin
Pénzt vagy életet
Befizetni vagy enni?

Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek

Székely Tamás
Lehet félelem nélkül?
Egészséges és egészségtelen szorongások

Magasság

Tóth Sára
Hogyan jöjjön az Úr Ládája énhozzám?
Nincs könnyített megoldás. Félelem van, megrettenés és várakozás.

Miklya Zsolt
„Boldogan halok”
Pilinszky és Trier melankóliájáról

Mélység

Szakács Gergely
A boldog(talan)ító IGEN
Motivációk az elköteleződés ellen

Miklya Luzsányi Mónika
Rossz álmok
Nappali konfliktusok éjszaka a szimbólumok nyelvén sugdosnak pici fülekbe

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
„És engedd el adósságunkat…”
Légy Jézus adósa inkább!

Koczor Tamás
Félelemből nem játszom
Egy példázat más olvasata

Üzenet

Bella Péter
Batman és a mozi igazi hősei
Felkészült milliárdos és az önfeláldozó barátok

Bölcsföldi András
Hétfélek
Isten a félelem mögött van

Áthallások

Pete Violetta
Rém hangosan és irtó közel
Egy nem mindennapi kisgyerek harca a gyásszal és a szorongással

Miklya Luzsányi Mónika
A teremtmény lázadása
Frankensteinek világa

Riport

Szoták Orsolya
Amikor az álmok valóra válnak
A szorongásos betegségekről

Kitekintés

B. Tóth Klára
Szemtől szemben félelmeinkkel
Falusi babonák és a szembesülés képessége

Látogatóink száma a mai napon: 2832
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375046

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat