Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Mottó:
„El kell távolodnom, hogy érezzek”
Peter Handke 

Bevezető – a tények

A „Mars One” magán-űrutazási programot Bas Lansdorp holland vállalkozó hozta létre azzal a szándékkal, hogy emberek által lakott állandó kolónia létesüljön a Marson. 2012-ben jelentették be a program munkatársai, hogy 2023-ra négy önkéntes asztronautát juttatnak a bolygóra, utána pedig kétévente újabb és újabb 4-et, akiknek attól kezdve életük végéig a Mars-kolónia lesz lakhelyük, ugyanis a visszaút jelenleg technológiailag nem oldható meg. 2016-ban Földről vezérelt leszállóegység fog érkezni a bolygóra, 2018-ban pedig egy Mars-járó, amelynek többek között a terepfelmérés és a kolónia előkészítése lesz a feladata. 2021-re a kolónia minden alkotóeleme megérkezik a bolygóra. 2022-ben pedig elindul az első 4 fős legénység, amely a tervek szerint 2023 áprilisában száll le a Marson.
Az utazásra ez év augusztus 31-ig lehet jelentkezni, a feltétel csupán, hogy a pályázó betöltse a 18. életévét, valamint készítsen pár perces videót, amelyben megindokolja, hogy miért épp neki kell utaznia. (Az eddigi videók megtekinthető a Mars One honlapján. http://applicants.mars-one.com/ ) Az utazás 6 milliárd dolláros költségét a holland cég a résztvevők kiválasztásáról, felkészítéséről és utazásáról szóló reality-sorozatból tervezi finanszírozni.

Hol az anyukátok? – fiktív fejlemény 

Hol van az anyukátok? – Kérdezte a riporter és mikrofonját az előtte álló négy fiú elé tartotta, akik összenéztek, majd a legidősebb, a már kamaszkorú válaszolt: – A Marsra ment.  – Miközben ezt mondta, nem nézett sem a riporterre, sem a kamerába. – És mikor jön vissza hozzátok? – A riporter kérdésére mind a négy fiú zavartnak tűnt. A kamera még elidőzött egy pillanatig a négy szomorú fiú alakján, majd a riportert mutatta, aki a kamera felé fordulva folytatta: – Ezeknek a fiúknak az édesanyja lett az egyik szerencsés, akit kiválasztottak a Mars-expedícióra a 78 ezer jelentkező közül. Az édesapa nem volt hajlandó a kamerák elé állni, de kifejtette véleményét az expedícióról, és sokáig tart még feldolgoznia azt a kudarcot, hogy a feleségét nem sikerült visszatartania. A fiúk azonban büszkék édesanyjukra, aki egy csapásra híres ember lett és milliók rajonganak érte.

A riport ezzel véget ért, a műsor folytatódik tovább más hírekkel, mi pedig még tovább kérdezünk:
De hogy jutott el ez a család idáig?
Egy anya fogja magát és elmegy a Marsra, itt hagyja a férjét és négy gyerekét?

Ez a történet tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, amikor ez az asszony, aki akkor 27 éves volt, megszülte első gyermekét. Maga is meglepődött azon, hogy ez a helyzet mennyire megváltoztatta, figyelme teljesen gyermeke felé fordult, minden erejét, egész lényét a gyermeknevelésnek szentelte: nem érezte soha, hogy kimarad valamiből azáltal, hogy anyává vált, sőt: azt érezte, hogy élete új értelmet nyert. Aztán megszületett a következő gyermek, majd a harmadik és a negyedik. A szülői feladatok jellege gyökeresen megváltozott. A korábbi, maximalista anyai teljesítmény nem volt tovább teljesíthető, mert ahhoz meg kellett volna magát sokszoroznia. Bizonyos feladatok elvégzése először csak szórványosan, aztán rendre elmaradt, és egyre gyűltek a hiányok, sorra csúsztak be a hibák, mialatt gyermekei egyre követelőzőbbek lettek.  Férje pedig – az évek előrehaladtával – mind később érkezett haza a munkahelyéről, a házimunkából egyáltalán nem vette ki a részét, kritizálni viszont tudott: felesége külsejét, az asztalra kitett ételt, a gyermekei viselkedését és iskolai teljesítményét, amiért elsősorban házastársát okolta és csak másodsorban magát. A feszültség köztük egyre nőtt, a feleség úgy érezte, hogy kérdésessé vált számára a folytatás. Gyermekei nevelésében, úgy érezte, kudarcot vall, mert nem hallgatnak rá, nem tudja jó irányban befolyásolni őket, férje pedig mindezért őt okolja. Amikor egy nap meglátta egy újságban a MARS ONE-expedícióra való jelentkezés felhívását, némi gondolkodás után beadta a jelentkezését.
A jelentkezést egy egyperces videofilmen kellett elküldeni, melyben a jelentkező kifejti, hogy miért akar a Marsra menni.
Amikor a 78 ezer jelentkező videói közé bekerült az övé is, hamarosan nagyon sokan megnézték és nemsokára több mint 15 millióra rúgott a népszerűségi mutatója. Ez a kiugró népszerűség talán annak volt köszönhető, hogy sok anya, aki látta a videót, rájött, hogy hasonló helyzetben van, hogy hasonlóan érez, mint ő, és talán ők is elmennének valahová nagyon messze, hogy kiderüljön, vajon mennyire voltak fontosak a szeretteiknek, hogy talán a távolság hatására a gyermekei és a férje rájöhetnek arra, hogy mekkora ajándékot kapnak azzal, hogy nap-mint-nap velük van, mert most nem tudják megbecsülni.
Persze a népszerűség nem lett volna elég, de kiválasztásához hozzájárultak az egészségügyi és pszichológiai teszt jó eredményei, így beválasztották az expedíción résztvevők csapatába.
Így nemcsak ő, de családja is – e szerencsés vagy szerencsétlen? – választásnak köszönhetően a figyelem középpontjába került.   

Miután az anya elhagyta a földet, több üzenetet is váltottak. Így szól otthon maradt családja egyik üzenete:
Nagyon fáj nekünk, hogy elmentél, olyan űr maradt utánad, melyet senki és semmi nem fog soha betölteni. Igyekszünk úgy élni a mindennapokban, ahogy Te szeretted volna. Emlékezz a legszebb pillanatokra, melyeket velünk töltöttél, mi is ezt tesszük itt, a Földön. 

Utóirat:

A reality-show-t közvetítő csatorna egyik műsorvezetője ennek az üzenetnek a hallatán kommentárként ezt fűzte hozzá: „Ez az anya Istent játszik a családjával.”