belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Pete Violetta

Nevesített erőtlenség

Titokzatosság és spontaneitás versus megaszervezések

Csongor keresztfiam a háromévesek fantáziáját is felülmúló képzelettel rendelkezik. Beszéltük is, hogy az általa kitalált szereplőkből, mint öreg nyuszi, lilazsiráf és társai kellene neki írnunk egy mesét. Ám a fantáziával félelmek is járnak. Így például, sokáig nem mert egyedül maradni a nappaliban, mert ott „nézi a szem”. Aztán ahogy azt a racionalizálás megkívánja: elmeséltük, hogy attól nem kell félni, mert csak a riasztó mozgás érzékelője és az a feladata, hogy villogjon, ha valaki ott mocorog… Gép. Néven neveztük, elmagyaráztuk, és röviddel ezután már nem is volt baj az a figyelő piros villódzás.

Mert amit néven nevezünk, azt mitológiátlanítottuk, azzal tudunk bánni, megszólíthatóvá válik, ezzel együtt mintegy valamelyest hatással lehetünk rá. Legyen ez akár személy akár tárgy, a megszólíthatóságával együtt némi hatalmat is nyerünk felette.

Félek, hogy ezt időnként a visszájára fordítjuk az egyházban. Ahelyett, hogy személyes missziói látásunk lenne és mernénk beszélni az érdeklődő barátunknak Istenről, missziói munkatervet készítünk, evangelizációs alkalmakat, meg bizonyságtételt, meg keresők istentiszteletét. Úgy érzem, hogy azt a megnevezhetetlent és felfoghatatlant, aminek ilyenkor rajtunk keresztül munkálkodnia kell, inkább rendezvényekre, műfajokba szeretnénk korlátozni, hogy jobban értsük, hogy jobban birtokunkban legyen. Csak hogy ezeknek a kezdeményezéseknek a célja éppen nem az volna, hogy a kezünkben maradjon és irányításunk alatt. (Ezek a formák egyvalamire alkalmasak: sakkban tartani a hitükben kimerült, diszfunkcionális gyülekezeteket, hogy legalább a formát tartsák meg, még ha valódi növekedést meg valódi missziót nem tudnak is elérni.)

Az emberek iránti mindennapi nyitottságunkat nem pótolják egyes meghirdetett alkalmak, melyekre keresőket várunk – általában kevés eredménnyel. A szószéki érthető beszédet sem pótolja, ha néha egy-egy evangelizáció kedvéért átstrukturáljuk a mondandót, vagy beleszőjük az aktuális celeb világ történéseit hogy „maiak” legyünk. Találkozásainkat és kapcsolatunkat a szomszéddal, a boltossal, a kertésszel nem helyettesíti bármilyen bizonyságtétel sem. És végképp nem pótolható az a titokzatos valami, amikor Isten valahogy láttatni engedi magát az emberrel.

Pünkösdkor történt valami: embertől emberekig jutott valami a Szentlélek által, olyasmi megértést, megvilágosodást és új érzéseket ébresztve, amelyek átírtak emberi életeket. Nem volt meghirdetve. Nem referáltak róla sem előre sem utólag az egyházmegyéjüknek. Nem hívtak el rá híres amerikai evangelizátort és zenekarokat. Nem kértek fel előre hányatott sorsú bizonyságtevőket. Még csak külön erre szánt helyszín sem volt. Csak Isten jónak látta és cselekedett.

A sok nevesítéssel, kategorizálással és tervezéssel megölünk valamit, ami pedig kulcsfontosságú. A Szentlélek, mint a szél: nem tudjuk, honnan jön és hová megy, pontosan mikor érkezik és kihez. Merem remélni, hogy az ilyen izzadtsággal szervezett rendezvényeinket sem kerüli el, bár őszinte tapasztalatom, hogy hétköznapi személyes kapcsolatok, beszélgetések által, vagy egy esküvőre betévedve ragadnak a gyülekezeteinkben a legtöbben, és kezdik keresni Istent.

Nem árt egy kis önvizsgálat: vajon a szervezkedés mellett nem zárjuk-e rövidre a Szentlélek spontán útjait? Miért akarjuk racionalizálni Isten titkait? Talán épp úgy félünk tőle, mint Csongor a „szem”-től.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 16., szerda,
Gál napja van.
Tartalom
Vezércikk

Székely Tamás
A nevünk rejt el, vagy mi rejtjük el a nevünket?
Isten és az anonimitás

Gondolkorzó

Pete Violetta
Nevesített erőtlenség
Titokzatosság és spontaneitás versus megaszervezések

Felszín

Géczy Ráhel
Árul(kod)ó családneveink
Lehúz vagy felemel?

B. Tóth Klára
Felmutatás
Milyen képtelen vállalkozás...

Magasság

Dull Krisztina
Más felségterületén
Néhány gondolat a Kilimanjaróhoz

Tóth Sára
Nevek és a lét hasadtsága
Irodalmi kalandozás

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Egy gyakori nevű ember tűnődései
Nem ér a nevem!

Miklya Luzsányi Mónika
X-manek és szuperhősök
Identitásfejlődés képességek és frusztrációk árnyékában

Bella Péter
Kis keresztyén trollhatározó
Netes kellemetlenkedők tipológiája

Teljesség

Koczor Tamás
Ki kicsoda?
Aki megverekedett Istennel…

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Névstigma
Jólesz tiszteletes botrányos házassága

Adamek Norbert
Nomen est omen
Tudósító elnevezések

B. Tóth Klára
Hogy nevez minket Isten?
„Nem lehet egy gyereket csak úgy elcserélni!”

Áthallások

Szakács Gergely
Halállista
Listák, melyek az életre, vagy a halálra visznek

Hancsók Barnabás
Nem ér a nevem
Vadidegen nicknevek

Bradák Soma
Név nélkül
Szembetalálkozások

Miklya Zsolt
Táncoló nevek, dúdolt jelentések
A közelmúlt, jelenkor irodalmából

Riport

Kojsza Péter
Meghatároz egy életen át
A névadás lehetőség

Kitekintés

Dull Krisztina
Ezt a buzogányos bronz köcsögöt!
Az egyházi szóhasználat hátulütői

Látogatóink száma a mai napon: 4425
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45521565

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat