2012. június
48. szám
Szembetalálkozások
Furcsa érzés küszöbön állni. Már nem. Még nem. (És mégis: pontosan valahol.) A folyamatban állni, a változás megdermedt képkockájaként. (Film fotográfiákká szaggatva.)
Mint az ember, aki, miután leesett a lóról, fekszik a földön (és itt a Caravaggio-képre gondolok), és már nem Saulus, de még nem Paulus – névtelen utazó.
Küszöbön állni annyi, mint találkozni. Nem csak olyan értelemben, ahogy teljes ismeretlenek először kapcsolatba kerülnek egymással. Hanem úgy is, mint minden egyes igazi találkozás. Mindegyik ilyen alkalom változást jelent mindkét embernek, még ha csak kis dologról van is szó. Csalódunk, növekszik bizalmunk, egy új arcát ismerjük meg a másiknak, megtudjuk, mi a véleménye erről vagy arról. A legtöbb esetben azonban nem is tudnánk kifejezni, hogy mi változott, milyen irányban vagy kiben. Talán csak később látjuk meg az apró fokozatokat, hogy mikor kezdett másképp viselkedni és így tovább.
Továbbmegyek: ugyanez történik, amikor saját magunkkal találkozunk?
Gondolkodunk: magunkkal beszélgetünk, megvitatunk kérdéseket és átgondolunk dolgokat. Ha ezt folyamatnak vesszük – amelynek nyilván vannak holtpontjai –, akkor jellemzője a változás. De vajon lényegi eleme is? Nem tudom, hogy idevaló-e Sziszüphosz története. Azért gondoltam rá, mert úgy vélem, hogy amikor újra és újra nekilát feladatának – amire kárhoztatták? –, tulajdonképpen magával találkozik. Időről időre. Feladata, sorsa mindig taníthatja valamire, megismertetheti saját magával. Sorsa és önmaga ugyanazt jelentik.
Van még egy találkozás, ami megfoghatatlanabb az előzőeknél – az Istennel való kapcsolatra gondolok. Ha úgy vesszük is, hogy a történelemben megjelent Isten, elküldte fiát – Jézus történeti alakja –, itt és most nekünk csak a Biblia szövege marad konkrét dologként, ami által kapcsolatba kerülhetünk vele. Egyértelmű azért, hogy kimondhatatlanabb, kevésbé egzakt módon is találkozhatunk Istennel. A lelki élet kifejezéssel ragadhatjuk meg ezt leginkább. Nehéz azért meghatározni, hogy mikor halljuk „Isten hangját” és mikor a sajátunkat: néha lehetetlen elkülöníteni egymástól a kettőt, ami – érintve Szent Ágoston gondolatát – félreértéshez vezethet.
Mindhárom fajta találkozásnak közös vonása a név nélküliség. Tisztában vagyok a beszélő nevek hagyományával: nem ezek érvénytelenségéről van szó. És arról sem, hogy ez az anonimitás identitáshiányt jelentene. Inkább arról, hogy az igazi találkozások pillanatában ki tudunk lépni önmagunkból, kicsit közelebb a mindenkori másikhoz (az ezer irányból és hatás által konstruált éntől a másik emberhez, a valós énünkhöz vagy Istenhez). E kilépések során nincs jelentősége, hogy mi a nevünk, ami az én gondolatmenetemben a társadalmi, kulturális, és akár politikai hatások nyomán kialakult ént jelképezi. Éppen ezért e rövid pillanatok értéke felbecsülhetetlen, hiszen valóban szabadok lehetünk minden béklyótól, még ha csak kis időre is.
Visszatérve az elején felhozott példához, Saul – Pál? – megtéréséhez: érdekes és talán a többi találkozáshoz képest mélyrehatóbb az Istennel való kapcsolatteremtés. Pál számára egy életre szóló pillanatot hozott damaszkuszi útja. Amikor úgy gondolta, hogy minden úgy fog menni, ahogy általában mennek a dolgok, akkor volt „A legfőbb ideje, hogy”.
Székely Tamás
A nevünk rejt el, vagy mi rejtjük el a nevünket?
Isten és az anonimitás
Pete Violetta
Nevesített erőtlenség
Titokzatosság és spontaneitás versus megaszervezések
Géczy Ráhel
Árul(kod)ó családneveink
Lehúz vagy felemel?
B. Tóth Klára
Felmutatás
Milyen képtelen vállalkozás...
Dull Krisztina
Más felségterületén
Néhány gondolat a Kilimanjaróhoz
Tóth Sára
Nevek és a lét hasadtsága
Irodalmi kalandozás
Réz-Nagy Zoltán
Egy gyakori nevű ember tűnődései
Nem ér a nevem!
Miklya Luzsányi Mónika
X-manek és szuperhősök
Identitásfejlődés képességek és frusztrációk árnyékában
Bella Péter
Kis keresztyén trollhatározó
Netes kellemetlenkedők tipológiája
Koczor Tamás
Ki kicsoda?
Aki megverekedett Istennel…
Miklya Luzsányi Mónika
Névstigma
Jólesz tiszteletes botrányos házassága
Adamek Norbert
Nomen est omen
Tudósító elnevezések
B. Tóth Klára
Hogy nevez minket Isten?
„Nem lehet egy gyereket csak úgy elcserélni!”
Szakács Gergely
Halállista
Listák, melyek az életre, vagy a halálra visznek
Hancsók Barnabás
Nem ér a nevem
Vadidegen nicknevek
Bradák Soma
Név nélkül
Szembetalálkozások
Miklya Zsolt
Táncoló nevek, dúdolt jelentések
A közelmúlt, jelenkor irodalmából
Kojsza Péter
Meghatároz egy életen át
A névadás lehetőség
Dull Krisztina
Ezt a buzogányos bronz köcsögöt!
Az egyházi szóhasználat hátulütői
Látogatóink száma a mai napon: 8331
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57795071
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.