belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Réz-Nagy Zoltán

Egy gyakori nevű ember tűnődései

Nem ér a nevem! 

Sok rossz élmény kapcsolódik a nevemhez. Az általános iskola felső tagozatába jártam, amikor jött az osztályunkba egy ugyanolyan nevű másik gyerek. Az osztályfőnök erre a helyzetre azt a megoldást találta ki, hogy én lettem a „Nagy 1”, a másik fiú pedig a „Nagy 2”. Elkezdtek csúfolni minket a többiek, hogy számunk van, de a tanárok némelyike is szadista kéjjel mondogatta: „Nagyegy”, „Nagykettő”. „Nagyegy állj fel!”; „Nagyegy”! Gyere ki a táblához.” Amikor panaszkodtam a szüleimnek, hogy jött egy ugyanolyan nevű gyerek az iskolába, kifejezték sajnálatukat, de nem tettek semmit. Ezt a helyzetet úgy fogták fel, mint sorsot, amin nem lehet változtatni. A fiuknak ez a neve, és kész! Ha ez a helyzet nehéz, kényelmetlen és megalázó helyzetekbe sodorja; el kell viselnie. Én gyerekfejjel akkor még nem tudtam, hogy egy nevet meg lehet változtatni. 1975-öt írtunk akkor.

Egyébként pedig minden viszonylagos: felettem pár évvel járt egy fiú, akinek „Buzi” volt a vezetékneve – ma már talán hihetetlen, de így volt –, s magamban azt gondoltam,  hogy van, aki nálam sokkal rosszabb helyzetben van, hozzá képest nem nagy dolog, ki lehet bírni, hogy a nevemhez hozzábiggyesztettek egy számot.

Aztán, amikor már egyedül jártam könyvtárba, egyik alkalommal megütötte a szemem az egyik könyv gerincén olvasható cím: Az 16670-es számú rab. Belelapoztam. Rájöttem, hogy a raboknak is száma van, és hogy a számukon szólítják őket. Hirtelen megvilágosodott előttem, hogy börtön és iskola egy tőről fakadnak, csak fokozatbeli különbség van a kettő között. Azáltal, hogy számot illesztettek a nevemhez, virtuálisan csíkos rabruhát akartak rám húzni, megalázni és megfosztani a személyiségemtől.

Persze mindezt csak jóval később fogalmaztam meg magamnak.

Az egyik legjobb bizonyság volt számomra, hogy megváltoztak az idők, amikor arról hallottam, hogy az egyik iskolában az ugyanolyan keresztnevű gyerekeket más-más becenéven hívják, és így kiküszöbölik az esetleges félreértéseket.

Persze éppen a félreértések és összetévesztések kiküszöbölésére találták ki a névhasználat helyett a sorszámot a börtönökben, koncentrációs táborokban. Ez viszont másfajta felcserélhetőségre nyitott lehetőséget.

Primo Levi írja le azt a történetet, mely szerint az auschwitzi haláltáborban az egyik kápó különösen kegyetlenül ütött a botjával, olyan helyekre ütött, ahol nagyon fájt. Bár minden kápó ütött, ez a kápó kegyetlenségével és szadizmusával kivívta a barakk lakóinak felháborodását, aztán léptek is az ügyben, mert volt kapcsolatuk az egyik rab írnokhoz, aki aztán a kérésükre megcserélt két számot, és az egyik halálba küldött osztagban egyszer csak ez a kápó is ott találta magát.

De visszatérve a nevemre: az elmúlt évtizedek alatt végigkísérték az életemet a névazonosságból adódó félreértések: volt, hogy egy hangosbemondóba bemondták a nevem, amire összerándult a gyomrom, és csak néhány pillanat múlva jöttem rá arra, hogy nyilván nem engem keresnek. Vagy amikor a színházi díszelőadásra való tiszteletjegyért mentem, amit előtte át kellett venni, hat másik hasonló nevű közül kellett kiválasztani, hogy melyik is az enyém. Tévesen a nevemre küldött levelek, telefonhívások, melyek valaki mást kerestek: ilyen esetek sora árnyékolja be múltamat.

Tíz éve felvettem a feleségem vezetéknevét a saját vezetéknevem elé. A nevemmel kapcsolatos gondjaim egy jó része ezzel megszűnt.

De valahányszor hivatalos űrlapokat, kérvényeket vagy felhasználói szerződéseket és egyebeket töltök ki, nem tudok attól az érzésemtől szabadulni, hogy a név tulajdonképpen csak dekoráció. A kórházban vagy a rendelésen a TAJ, a bankban a bankszámlaszám, az APEH-nél az adóazonosító jel – vagyis megint egy szám alapján azonosítanak.  Udvariasan így szól az ügyintéző: „Elkérhetem a kártyáját?” És aztán odafordul a monitor és a billentyűzet felé, és beírja a kártyán látható számomat, és a rendszer a szám alapján azonosít. 

A Jelenések könyvében az áll, hogy a Bárányt utánzó fenevad, a kétszarvú vadállat kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon számmal jelöli meg. /Jel 13,17

Az embertelen és romlott racionalitás végső soron ugyanezt az eredményt szülte a haláltáborokban: rátetoválták az elhurcoltakra, a deportáltakra a számot, hogy kifejezzék vele: egy szám vagy csupán.

De szintén a Jelenések könyvében van arról is szó, hogy a megdicsőült Jézus, aki megjelenik Jánosnak Patmosz szigetén látomásban, a hitében győztesnek olyan új nevet ad, amelyet csak az tud, aki kapja.

Ennek az új, titkos névnek az ígérete arra a reményre sarkall, hogy lesz majd egy igazi, egy örökre érvényes nevem: olyan, amely összetéveszthetetlen, nem lesz még egy ugyanolyan nevű ember a világon, csak én; nem kell számmal kiegészíteni, de még ismernie sem kell másoknak ezt a nevet ahhoz, hogy én az legyek, akinek Isten nevez engem, mert ez az új név egyet jelent majd számomra egy új teremtéssel.   

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Székely Tamás
A nevünk rejt el, vagy mi rejtjük el a nevünket?
Isten és az anonimitás

Gondolkorzó

Pete Violetta
Nevesített erőtlenség
Titokzatosság és spontaneitás versus megaszervezések

Felszín

Géczy Ráhel
Árul(kod)ó családneveink
Lehúz vagy felemel?

B. Tóth Klára
Felmutatás
Milyen képtelen vállalkozás...

Magasság

Dull Krisztina
Más felségterületén
Néhány gondolat a Kilimanjaróhoz

Tóth Sára
Nevek és a lét hasadtsága
Irodalmi kalandozás

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Egy gyakori nevű ember tűnődései
Nem ér a nevem!

Miklya Luzsányi Mónika
X-manek és szuperhősök
Identitásfejlődés képességek és frusztrációk árnyékában

Bella Péter
Kis keresztyén trollhatározó
Netes kellemetlenkedők tipológiája

Teljesség

Koczor Tamás
Ki kicsoda?
Aki megverekedett Istennel…

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Névstigma
Jólesz tiszteletes botrányos házassága

Adamek Norbert
Nomen est omen
Tudósító elnevezések

B. Tóth Klára
Hogy nevez minket Isten?
„Nem lehet egy gyereket csak úgy elcserélni!”

Áthallások

Szakács Gergely
Halállista
Listák, melyek az életre, vagy a halálra visznek

Hancsók Barnabás
Nem ér a nevem
Vadidegen nicknevek

Bradák Soma
Név nélkül
Szembetalálkozások

Miklya Zsolt
Táncoló nevek, dúdolt jelentések
A közelmúlt, jelenkor irodalmából

Riport

Kojsza Péter
Meghatároz egy életen át
A névadás lehetőség

Kitekintés

Dull Krisztina
Ezt a buzogányos bronz köcsögöt!
Az egyházi szóhasználat hátulütői

Látogatóink száma a mai napon: 1417
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373632

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat