Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Szada presbiter továbbképzés május 22.

 

Tanítás az úrvacsoráról

Mátravidéki kiskör presbiteri továbbképző alkalma Szadán

2016. május 22.

 

Szadán került megrendezésre a Mátravidéki kiskör presbiteri továbbképző alkalma 2016. május 22-én, vasárnap délután 15 órakor. Az alkalom témája az úrvacsora volt. Az eseményre több mint hetvenen jöttek el a Mátravidék különböző gyülekezeteinek presbiterei közül. A helyi presbiterek nagy szeretettel várták a szadai református templomban megrendezett alkalomra a vendégeket.

A kezdő áhítatot Sándor Levente tartotta, aki tíz hónapja a Szadai Gyülekezet lelkipásztora. Az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 2. fejezetéből a 42. és 46. vers alapján szólt az áhítat az egybesereglett presbiterekhez, amelyben az úrvacsora örömére akarta felhívni a figyelmünket az Ige. Öröm, hogy jöhetünk az Úr asztalához, öröm, hogy jöhetünk a kegyelem királyi székéhez. Éljünk hát vele örömmel, ahogy az őskeresztyének „örömmel és tiszta szívvel" éltek vele.

Az áhítat után Sípos Aba Álmos, Budapest Békásmegyeri lelkipásztor tartott nagyon mély és tartalmas előadást az úrvacsoráról. Párhuzamba állította az ószövetségi sákramentumokat (a körülmetélkedést, és a páskát), az újszövetségi sákramentumokkal (a keresztséggel és az úrvacsorával). A sákramentumok nem önmagukban hatnak, hanem a hit támasztékai, amelyek megerősítik azokat, akik hittel veszik magukhoz. Az alapos üdvtörténeti áttekintés után néhány praktikus kérdésre is válaszolt az előadó, mint például, hogy milyen gyakran éljünk az úrvacsora sákramentumával.

Az előadás után kérdésekre volt lehetőség, majd a felkért hozzászólók mondták el, hogy náluk hogyan szoktak úrvacsorázni. A kistarcsai, a csömöri és a hévízgyörki gyülekezetekből volt egy-egy rövid beszámoló.

Az alkalom úrvacsorai közösséggel zárult, hogy ne csak beszéljünk az úrvacsoráról, hanem éljünk is vele közösen, különböző gyülekezetek presbiterei együtt. Az alkalom végén imaközösséget tartottunk, amelyet Berze János a Szadai Gyülekezet gondnoka vezetett, majd pedig ő zárta be imádsággal.

A templomi alkalom után a gyülekezeti teremben volt szeretetvendégség, ahol a szendvicsek és a sütemények mellett beszélgethettek a presbiterek, megosztva egymással a tapasztalataikat.

 

Sándor Levente

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Kapcsolat

Látogatók ma: 92, összesen: 352339

  • 2019. február 18., hétfő

    Tökéletes, szégyen nélküli kapcsolat, amelyben őszintén az lehetek, aki valójában vagyok. Istentől jött bensőségesség, amely szemérmességet feltételez...
  • 2019. február 18., hétfő

    Idén is lesznek lelkészi csendeshetek Tahiban és a Kecskemét melletti Emmaus Házban. Végh Tamás lelkipásztor felhívása.
  • 2019. február 17., vasárnap

    Ahogy a szervezetünknek szüksége van vitaminokra és nyomelemekre, úgy a házastársi kapcsolatnak is vannak létfontosságú éltető elemei. Az egyik ezek k...
  • 2019. február 14., csütörtök

    Egymás megismerése nem ér véget a házassággal, akkor kezdődik csak igazán. Három házaspár osztotta meg velünk ezzel kapcsolatos tapasztalatait a házas...
  • 2019. február 13., szerda

    Mikor a kedves és én is öregszem. Vajon kizuhanunk az időből? Debreczeni Tibor naplója lyukas félórákból, amikor az íráshoz „éppen szivárgott a kedv”.
  • 2019. február 13., szerda

    „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket." (Jel 1,3)
  • 2019. február 12., kedd

    „Amelyik kapcsolat nem jut el addig a pontig, hogy akár válás is lehetne, az még nem is kezdődött el” – vallja Záborszky Zsófia pszichológus. A kisgye...
  • 2019. február 11., hétfő

    Tizennyolc évig imádkozott alkoholbeteg férje gyógyulásáért, majd egy nap válaszút elé állította: vagy a család, vagy az ital. Egy óra gondolkodás utá...
  • 2019. február 10., vasárnap

    Mitől tud egy házasság tartós lenni, a benne élők pedig nemcsak elviselni egymást, hanem boldogan élni? A házasság hete idei arcai, Gorove László ment...
  • 2019. február 09., szombat

    „Részestársai vagyunk a Krisztusnak, mind a közösen elszenvedett szenvedésekben, mind pedig a szenvedések fölötti győzelemben."