Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Szudán. Sivatagi éjszaka. Az egykori motoros bandatag és kábítószerélvező Sam Childers és emberei egy ideig tanácstalanul állnak az árva gyerekek karéjában, akik az LRA (Lord’s Resistance Army) nevű brutális milícia elől menekültek el. Nem férnek bele mind a teherautóba. A csoportnak legalább a felét kénytelenek hátrahagyni. Végül Sam dönt: a kisebbeket és a betegeket egymást után teszik vagy segítik fel a platóra, a többiekre ráereszkedik az éjszaka. Több órás útról beszélünk. Mire visszaérnek, hogy a hátrahagyottakat is begyűjtsék, már csak az egymásra hajigált kicsi testek halmát találják. Az elsőbbséggel kapcsolatos döntések sebzett világunkban gyakran súlyos, sőt tragikus következményekkel járnak. Sokszor van úgy, hogy nem lehet jól dönteni, és vannak feloldhatatlan dilemmák.

Számomra ez maradt Marc Forster Géppisztolyos prédikátor című filmjének (2011) legemlékezetesebb jelenete. A prioritással kapcsolatos döntés dilemmája vagy feszültsége a film fő témája. A kritika (magyar és külföldi egyaránt) sokat fanyalgott, pedig korrekt filmről van szó, és azt hiszem, keresztény téma, sőt, egy megtéréstörténet filmre vitele esetén már ennek is örülhetünk. Mindenképpen érdemes megnézni, ha másért nem, mert életrajzi ihletésű. Valóban létezik egy bizonyos Sam Childers, aki valóban börtöntöltelék volt, valóban megtért egy pennsylvaniai újprotestáns, talán baptista, gyülekezetben, majd pedig a szudáni polgárháború áldozatainak megsegítésére szánta életét. Elsősorban azokat az elárvult gyermekeket mentette meg, akikre vagy az erőszakos halál, vagy az éhezés várt, vagy még rosszabb, az, hogy az LRA befogja és kiképezze őket katonának.

A film nyitó jelenetében a fegyveresek arra kényszerítenek egy hétévesforma fekete kisfiút, hogy ölje meg az anyját. Ha nem teszi, lemészárolják az egész családot. Később Childers egyik szabadítási akciója során minden azon múlik, sikerül-e „kiszedni” a mesterlövészt. Sikerül. Kiderül, hogy a lövész egy hasonló kisfiú volt, egy katonának kiképzett gyermek. Így tehát a kezdő képkockák megrázóan előrevetítik a film alapdilemmáját. Ugyanis Childers, miután az LRA lerombolja az első általa épített árvaházat, fegyvert fog a szélsőséges csoport ellen. Úgy látja, nem elég a gyermekmentés, hiszen ha csak menti, de nem védi meg őket, feleslegesen fáradozik. Úgy dönt, hogy aktívan, sőt erőszakkal kell fellépni a gonoszok ellen.

Persze, amint a lövész kisfiú halála is mutatja, az ilyen döntésnek mindenkor kétarcú következményei vannak, gyakran igen tragikusak. Figyelmeztetik is Childerst (például egy humanitárius szervezet egyik dolgozója), hogy az erőszak csak újabb erőszakot szül, és hosszú távon nem lesz a háborúján áldás. Ám ezek után ugyanezt a nőt, aki – nagy önbizalommal – a békés rábeszélés eszközéhez folyamodik, leütik a gerillák. A film nem foglal állást a jó cél érdekében kifejtett erőszak ellen vagy mellett. Tény, hogy meglehetősen elrettentően ábrázolja a „hős” elvadulásának folyamatát: Sam egyre jobban bepöccen, magával ragadja az agresszió és a gyűlölet ördögi köre, már nem bölcsességet keresve vagy az Isten akaratával összehangolva cselekszik, hanem a saját haragja űzi és hajtja egyre tovább az erőszak útján. A végén ijesztően közel kerül ahhoz, hogy teljesen elveszítse a hitét: tele van csalódással, hogy az Úr úgymond semmit nem tesz az ő ügyéért. Elhidegül elhanyagolt családjától: a film valamennyire nyitva hagyja azt a kérdést is, hogy a lányával való durva összeütközés (aki limuzint szeretne bérelni a születésnapjára) a radikális krisztuskövetés és a polgári kényelem feszültségéből fakad, vagy pedig inkább Sam szeretetlen elvakultságából.

Sok kritikus azt rótta fel a filmnek, hogy az akcióhősre koncentrál, és nem megy bele mélyen a kereszténység és az erőszak viszonyával kapcsolatos kérdésekbe. Én azonban úgy gondolom, a legnehezebb, szinte megoldhatatlanul nehéz kérdést felveti, és a nézőt felnőttként kezelve szépen rá is hagyja a választ. És ez a kérdés természetesen az, hogy igazolható-e bármilyen körülmények között az erőszak. Létezik-e igazságos háború? Van-e olyan helyzet, amely felülírja a „Ne ölj!” parancsolatot, és valamely más megfontolásnak – például az ártatlanok védelmének – ad elsőbbséget? Hiába szeretnénk, egyértelmű „igei” válasz erre a kérdésre sohasem lesz, és a film is ezzel a nyugtalanító kérdőjellel zárul. Amióta a kereszténység intézményesült és berendezkedett a világban, sőt, amióta keresztények hatalmi pozícióba is kerülhetnek, elkerülhetetlenül megkezdődött a jézusi „tartsd oda a másik orcádat” parancs átértelmezése, helyzethez kötése, kimagyarázása, nem feltétlenül negatív értelemben. Nem tehetünk úgy, mintha e világ már az Isten országa lenne, mintha mindig lehetséges lenne az evangéliumi mércék szerint élnünk, mintha lehetséges lenne e világ sáros földjén járni és nem besározódni. E dilemma feloldására alkotta meg Luther az ún. „kettős birodalom” elméletét, vagyis hogy egyszerre élünk ebben a világban és az Isten országában, és az Isten országa szerinti kormányzás csak az egyházban valósítható meg, a világban más törvényszerűség érvényesül. De már Ágoston is felvetette az igazságos háború kérdését, és a közhiedelemmel ellentétben nem az önvédelmet hagyta jóvá. Ágoston szerint ha valakinek a felebarátját erőszakkal fenyegetik, szeretetből a védelmére kelhet, feltéve ha a támadókat is szereti.

Ha valami egyértelmű a filmben, az az, hogy az egyházatya mércéjének nem, vagy csak félig felelt meg a filmbeli Sam Childers, hiszen mint mondtuk, belekerült a bosszú és a gyűlölködés ördögi körébe. A film záróakkordjai ugyanakkor arra mutatnak rá, hogy talán elkezdődött a „géppisztolyos prédikátorban” a mélyebb megtérési folyamat, talán rádöbbent, hogy eltávolodott Istentől. De hogy ezt a mélyülést hogyan viszi át a gyakorlatba a véres afrikai földön, már nem tudjuk meg.

Tény, hogy a film a főszereplő belső folyamataiból, vívódásaiból nagyon keveset, jelzésszerűen mutat csak meg. Sokan megtérésének árnyaltabb ábrázolását is hiányolták. Valóban, a magyar történelmi egyházak kegyességi hagyományainak tükrében felületes amerikai újprotestáns sztorinak mutatkozik Sam megtérése. Felesége elrángatja a gyülekezetbe, majd amikor elhangzik a felhívás, hogy aki Jézusnak akarja adni az életét, menjen előre, némi vívódás után Sam feláll, és ettől kezdve a finnyás magyar református aggódhat, hogy mostantól szentimentális vallásos giccs pereg majd a mozivásznon. És hát kicsit tényleg gyorsan változik meg minden: sikeres biznisz, a lakókocsis tengődés után a család hamarosan az amerikai középosztályi jólét kellős-közepén találja magát. De innentől azért nem szokványos fordulatot vesz a történet. És maradjunk abban, hogy ez a lényege. A bemerítkező, előremenő Sam Childers megtérése attól válik hitelessé, hogy utána akcióba lép, elmegy Afrikába. Ilyesmi várható, jó esetben, ha egy aktivista ember megtér. Aztán a dolgok megbonyolódnak, el is romlanak, mint ahogy az általában lenni szokott a való életben. Isten tökéletlen eszközei tökéletlenül és bűnösen misszióznak. Akár halálba is kergethetik barátjukat, tévedésből megölhetnek ártatlanokat, még a gyűlölet is hatalmába kerítheti őket. Egyáltalán nem állítom, hogy ez védhető. Azt viszont igen, hogy otthonról, a komfortkeresztyén fotelből könnyű bíráskodni.