Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Dyga Zsombor Köntörfalak (2009) című filmjéről

Zoli tipikus lúzergyerek: kövérkés, nehéz szavú, esetlen, szorongó. S ami a szexuális életét illeti, mint kiderül, teljesen monogám. Egy ilyen figurát erkölcsi győztessé tenni egy mai magyar filmben - enyhén szólva merész. Sőt, nem egy vígjáték hősévé, aki botladozó vesztesként indul, majd végül győzedelmeskedik az akadályokon, hanem úgy, hogy mindvégig önmaga marad. Egy szinte cselekménymentes kamaradrámát látunk, három szereplővel, egyetlen domináns helyszínnel (tetőtéri lakás), beszélgetésekkel. A történések túlnyomórészt belső történések, a drámai légkört a szereplők belső vívódásai, de leginkább egymás közti konfliktusai tartják fenn mindvégig - de úgy, hogy a film egyetlen percig sem válik unalmassá. A néző döbbenetből döbbenetbe esik, ahogy a rendező egyre mélyebbre viszi Zoli múltjába és lelkivilágába.

Korántsem hibátlan filmről van szó persze, ezt mutatja az interneten olvasható vélemények megosztottsága (a 2010-es Filmszemlén egy csokor díjat nyert egyébként). Ezek mind megtalálhatók, éppen ezért itt nem professzionális filmkritika következik. Keresztény kontextusban inkább az érdekelhet minket, hogyan jelenik meg - szokatlan módon - a házastársi hűség, a nagyon komoly elkötelezettség és szexuális tisztaság ábrázolása egy kortárs műalkotásban.

Azt írtam az előbb, hogy a film szinte cselekménymentes, de a főszereplők beszélgetéséből mintegy flashback-ként kibontakozik Zoli múltja. A néző szükségszerűen a csodálkozó Eszti nézőpontját veszi fel, és vele együtt értékeli át Zoliról szerzett első benyomásait. Zoli (Elek Feri) megpróbálja felszedni, meglehetősen esélytelenül, a gyönyörű Esztit, aki végigunatkozza és -feszengi a randevút, s végül szánalomból vagy ki tudja, mi okból mégis csak felhívja a srácot a lakására. Nehezen induló beszélgetésükből kiderül, hogy Zolinak van két gyereke (erre már a film elején történik utalás), a feleségét pedig néhány éve falhoz lapította egy lopott autóban száguldozó tinédzser. Egy idő után megjelenik Eszti bátyja, a hőbörgő, meleg sztárszakács. A tragédia súlyos valósága szétdobja a testvérpár trendi, felületes világát. Esztit mélyen felkavarja, de az ellenszenves, nagy dumás Gábort sem hagyja érintetlenül. Mint kiderül, Zoli felesége, Vera halála után tudomást szerzett arról, hogy bár ő mindvégig hűséges volt hozzá, Vera minden jel szerint egyszer megcsalta őt. A film középpontjába ez az egyetlen kérdés kerül: tényleg így volt-e, tényleg megcsalta-e, és ha igen, szeretne egyszer a másik férfi szemébe nézni. Ha tovább mesélném, lelőném a film összes meglepetését (még ha bizonyos kritikusok szerint ezek a fordulatok némileg erőltetettek is).

Különösnek inkább azt találom, hogy bár az ilyen viszonyulás házassághoz, szexhez, hűséghez, szerelemhez ma kirívóan „szélsőségesnek" tűnik, mégis, a filmben numinózus húzóerőként hat. Megérinti Esztit, megérinti a felületes, partnereit váltogató celebet, egyértelműen megérintette a rendezőt és a színészeket, és azt hiszem, a legtöbb nézőt is. Különben miként lehetséges, hogy az esetlen Zoli erkölcsi győztesként marad meg emlékezetünkben. Jellemző, hogy az ilyen embert nehezen értik, megfejthetetlen talánynak bizonyul. Idézem a filmmel kapcsolatos egyik blogbejegyzést a Port.hu oldalról: „kissé abszurd lett Zoli figurája, de megpróbáltam kitalálni hozzá egy olyan hátteret, ami miatt a viselkedése logikus. Ez pedig az, hogy mondjuk ő is meg a felesége is gyakorló katolikus. Ez érthetővé teszi, hogy Zoli teljesen járatlan maradt a csajozásban, mégis jó házaséletet élt..."

Elképzelhető, hogy maguknak a film megalkotóinak is talányos és kezelhetetlen volt Zoli tisztasága, esetlen hűségessége, talán ők is feszengtek attól, hogy egy ilyen alakra egyértelműen kimondja a film: „te vagy a jó", ezért szükségtelenül megterhelték a jellemét akcióhősös fordulatokkal (hogy például péppé verte felesége elgázolóját, vagy hogy középiskolai tanárból repülőgépmérnökké képezte át magát, és erre pókeren nyerte a pénzét stb.) Nekem enélkül erősebb lett volna a film, de minden következetlenségével együtt érdemes megnézni, és érdemes a hit szemével is szemlélni. Isten alig érzékelhető érintését látni egy olyan történetben, amely magasra emeli a tisztaságot és a hűséget.

Köntörfalak
(színes, magyar filmdráma, 80 perc, 2009)
rendező: Dyga Zsombor
forgatókönyvíró: Dyga Zsombor
operatőr: Marosi Gábor
rendezőasszisztens: Madarász István
producer: Major István
jelmez: Ando Ildi
hangmérnök: Juhász Róbert
gyártásvezető: Harmati Balázs
vágó: Czakó Judit
szereplő(k):
Elek Ferenc (Zoli)
Tompos Kátya (Eszti)
Rába Roland (Gábor)