2013. december
66. szám
A vérben hordozott szeretet
Minden teremtett dolognál szebb a vér, ami az ereidben folyik – énekli Jack White hol elhalóan, hol eksztatikusan kiabálva a Raconteurs epikus blues-dalában, a ‘Blue Veins’ c. opuszban. Amit hallunk, az maga a töredezettség és a fájdalom végletekig fokozott drámája. White nagyon érzi és ismeri a blues által közvetített érzelem- és gondolatvilágot, és ezt kiválóan tudja a XXI. század könnyűzenéjébe oltani, és e köré az évek során egész esztétikai rendszert épített fel.
Zenekarainak és nemrég indult szólómunkásságának egyaránt lényeges eleme az erős vizualitás. Kezdve a White Stripes gyerekes, piros-fehér-fekete színsémájától, a Dead Weather szimplán fekete, de az előzővel megegyezően markáns arculatán át a Jack White-kékig. Azon túl, hogy a kinézet meghatározó White számára, korántsem az egyedüli elem, amivel színpadi jelenlétét definiálja. A kulcsszavak a tökéletlenség és a küzdelem; nem izgatja, ha valami nem tökéletesen sikerül, és úgy gondolja, hogy meg kell harcolni a jó előadásért. Koncertjei az abszolút ‘itt és most’-szituációk: nem használ előzetesen kitalált-leírt dalsorrendet, hanem menet közben találja ki, mi következik, valamint meg kell jegyeznie, hova teszi le a pengetőjét, ugyanis nincs egy tucat a mikrofonállványra rögzítve, mint sok zenésznek, sőt, sokszor a dal közben vált gitárról zongorára, amihez félig át kell szelnie a színpadot. Mindezek teljes koncentrációt és jelenlétet követelnek nemcsak White, hanem a többi zenész részéről is. Csak így biztosítható a folyamatosan fönntartott feszültség, ami White szerint minden előadás és minden művészet lényege. Az előadónak meg kell halnia a színpadon, áldozatot kell hoznia, hogy megszülessen az adott szituációba teljesen beleágyazott jelenléttel bíró alkotás.
Az alább látható tízperces élő változat talán a legjobb példája az előbb említett átéltségnek, a teljes odaadásnak – bár áldozathozatal tekintetében egy korai Raconteurs-koncert is versenybe szállhat, amikor is White ujja vérezni kezdett az említett dal egyik szólójában, minthogy egy húr megsebesítette. Itt, a montreux-i felvételen tanúi vagyunk annak, ahogy a zenekar fokozatosan felépíti a dalt, folyamatosan fokozva annak intenzitását, s ebben White énekének és gitárjátékának kulcsfontosságú szerepe van. Legfőképp azért, mert egy egyszerű szerelmes blues-dalból valami más kerekedik: valami szélsőségesen drámai, amit metaforikusan értelmezve új jelentéssíkkal ruházhatunk fel. Úgy kezdődik, hogy a megszólított lány az egyedüli, aki meghallgatja, sőt, minden fájdalomtól megvédi a beszélőt. Itt hangzik el először az elején idézett sor, amit egy hosszan elnyújtott szóló követ, melyeket néhol olyan kiállásokkal tarkít White, amikben pusztán az oktávemeléssel és disszonanciával operáló gitárjáték hallatszik, s így a hallgatóban (is) növekvő feszültség a többi hangszer belépésével tűnik el. Azonban a tetőpontját csak egy versszakkal később éri el a dal az említett sor továbbgondolásával: “they don’t mean nothing/ compared to the love that’s running through your blue veins“ (“[a dalban korábban említett dolgok] nem jelentenek semmit/ a szeretethez képest, ami a kék vénáidban folyik”). A “nem jelentenek semmit” többszöri, egyre eksztatikusabb ismétlése révén kap kiemelt szerepet, s fejezi ki a drámát, amire a vér által hordozott szeretet utal.
Csak elég párhuzamot vonni a színpadon önmagán kívül kerülő, “meghaló” Jack White és magunk között, hogy világossá váljon halál és születés kapcsolata. Ugyanis nekünk is meg kell halnunk önmagunk számára, hogy elfogadhassuk véráldozaton keresztül megtestesült szeretetet. S ehhez képest a többi dolog valóban nem jelent semmit.
Székely Tamás
Karácsonyi Himnusz...
Térdre ereszkedve
Pete Violetta
Kis Jézuska, kis karácsony
A gyermekek ünnepe?
Gangel Noémi
Barna a haja a szeme kék
Karácsonyi találkozások
Réz-Nagy Zoltán
Mit kéne igazán ünnepelnünk karácsonykor?
A karácsonyozás története
Miklya Luzsányi Mónika
Babamátrix
Nyomás a gyermekvállalás ellen: tények és tévhitek
Miklya Luzsányi Mónika
Meg nem születettek
Válsághelyzetek
Románné Bolba Márta
Az ember világossága
Aki a sötétségből kivezet
Bölcsföldi András
Adventi be(fele)fordulás
Látom-e a megnyílt eget?
Horváth Zsuzsanna
Jézussal a Boszporusz partján
Kibújni a KELL hatalma alól
Románné Bolba Márta
Helykészítés
Akit várnak, és akinek mégsem jut hely
Bradák Soma
A feszültség esztétikája
A vérben hordozott szeretet
Vida Viktor
Gravitáció
Vajon visszahozhatom-é azzal?
Hancsók Barnabás
Gyereksírás fegyverropogásban
Az ember gyermeke
Gueth Péter
A hindu Jézus temploma
Keresztény templom, ahol Allahnak szólítják Istent
Detzky Panni
Ami igazán hiányzik nekik, az a szeretet
Önkéntes diakóniai év idősek között
Látogatóink száma a mai napon: 4371
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 58827798
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.