 
				2011. október 
				40. szám
			
 
 
 Áthallások
	
	Áthallások
Rendszerek és zöldfülűek szembenállása
Lenullázódik néha az élet. Így történt ez Jacob Jankowskival is: az egyetemi vizsgájáról és eddigi kényelmes életéből hirtelen az utcán találja magát. Kóborlása közepette elszánja magát és felugrik egy vonatra. Valószínűleg amikor elhatározta, hogy felugrik rá, fogalma sem volt, hogy egész hátralévő életét meghatározza ez az ugrás.

A szerelvény egyébként a Benzini testvérek utazó cirkuszának tulajdona, amelynek munkaközösségébe csöppen hősünk. Azonban hamar kiderül, hogy farkastörvények uralkodnak a társulatban. Aki nem elég jó vagy nem szolgálja a jegyeladásokat, az eltűnik a vonatról – menet közben. Jacob, aki az állatorvosi pályára készült, könnyen megtalálja a helyét és oroszlánrészt vállal a cirkusz felvirágoztatásában: segítségével jön létre a főattrakció, de a munkatársi közösségbe is egészen új hangulatot hoz.

Fedezi a beteg munkatársat, megvédi az addig kínzott állatokat, segít megtalálni a nyelvet egy eladdig teljesen hasznavehetetlen elefánttal is. Az eddig némán dolgozók és elnyomottak fellélegeznek: lám, nem csak erőszakkal lehet… De a sötétség nem fogadja be a világosságot, és Jacob egyenessége sem fér meg sokáig a főnök elvárásaival. A rendszer kiveti magából, a vonat kidobja magából.

Az újonc minden csoportban, társulásban vagy cégben kritikus pont. Mert új értékrendet, szempontokat hoz magával. Mert kontrasztba helyezi magát a rendszert: visszatükrözi annak hibáit és értékeit. A reakció kétféle lehet: a csoport elfogadja a kritikákat és meglátásokat a frissen érkezőtől,és felülbírálja önmagát, vagy önvédelembe vonul, figyelmen kívül hagyva a zöldfülű meglátásait. Anélkül, hogy lelőném a végkifejletet, elárulom, hogy a film cselekménye ezen a második sínen vonatozik tovább. Mint ahogy ez az életben is sokszor megtörténik. Eszembe jut több ismerős és több intézmény rövid és nagyon hasonló románca. S mint a rövid románcok általában: fájdalmas véggel… Megjelenik a túl kreatív hittantanár, akit túlzottan szeretnek a gyerekek: ki kell tenni a szűrét… A fiatal lelkes segédlelkész városba kéri magát, kiteszik vidékre és inkább feladja…
Szervezetként nagyon fontos kritika kell hogy legyen az, mit tudunk kezdeni az újakkal. Nem különben egyénként: mit tudunk kezdeni az új kapcsolatokkal, élményekkel, élethelyzetekkel. Tükröt kapunk, és a tükörben talán egy számunkra nem túl kedvező képet. A kérdés, mit teszünk ekkor? Összetörjük a tükröt, vagy addig fésüljük magunkat, amíg nem tetszik a kép, amit viszontlátunk?
Ha pedig épp a másik oldalon állunk – legyen ez a betoppanó zöldfülűé: érdemes időnként megkérdezni magukat, jó vonatra ugrottunk-e és vajon meddig érdemes vele utaznunk. Tehet-e valamit azért, hogy jobb legyen az utazás, vagy fel kell adni?
Vizet az elefántnak… nem értem a címet, hiszen a filmbéli elefánt legtöbbször alkoholt kap, nem vizet. De van egy jelenet, ahol slaggal mossa Jacob Rosie-t. Vizet, tisztítást az elefántnak, meg az egész cirkusznak, mert már annyi minden mocsok ragadt rá… Kis jó szándékot, kis szaktudást, kis emberséget és frissességet. Tisztítást gyülekezeteknek, intézményeknek, cégeknek, csoportoknak is, mert sok minden ragadhat rá.
A bátor vonatra ugrónak pedig mindig tudnia kell: a vonat valahonnan indult és valahová tart – semmi esetre sem vele indul a történet és talán nem is vele végződik, csak utasa lehet egy időre. Gazdagító vagy megraboló utastársa a többieknek.
Bon voyage!
 
		
		
		 
			
				Horváth Zsuzsanna
				Az egyház kritikája, a kritika egyháza
				Átmenni a záróvonalon, vagy megölni a biciklistát?
			
 
			
				Koczor Tamás
				Kárt okozó iskolák?
				A kötelezőnek nincs varázsa…
			
 
			
		 
			
				Réz-Nagy Zoltán
				A holnap egyháza 
				tantételek és szabályok nélkül?
			
				Tóth Sára
				Ürítés
				Szabadulás a halott anyagtól
			
 
			
				Szoták Orsolya
				Egy tál leves
				Önvizsgálat egy tányérnyi tükörképből
			
				Nagy László
				Lelki környezetszennyezés
				Környezetbarát nap és panaszböjt
			
				Szakács Gergely
				Ópium, apafigura vagy erőforrás?
				Hogy a vallás gyógyítson, és ne megbetegítsen
			
 
			
				Bölcsföldi András
				Hatba rát
				Veled ki utazik?
			
				Péter-Szarka Katalin
				Közös felelősség a köztünk járókért
				A hívő sincs mindig topon lelkileg
			
 
			
				Pete Violetta
				El ne jussunk a választalanságig…
				Elhatárolódási kényszer 
			
				Turcsik Ferenc
				Elégjó
				Interdiszciplináris realista metafizika kezdőknek és haladóknak – frusztráció ellen
			
				Miklya Luzsányi Mónika
				Gyülekezeti gáder
				Gázok és gőzök az Egyszeri gyülekezetben
			
 
			
				Miklya Luzsányi Mónika
				Amerikai história X
				Gyilkos kipárolgásaink
			
				Miklya Zsolt
				Aranyfüst, kékfüst
				Benkő Viktor alak- és színváltó képei előtt füstölögve
			
				Hancsók Barnabás
				Lélektelen korszellem – Gondolatok a Zeitgeistról
				Filmesített terrorista-támadás az egyházak ellen
			
				Hancsók Barnabás
				Szellemtelen jövőkép – Gondolatok a Zeitgeistról 2.
				a jövőnk még 2012 előtt
			
				Pete Violetta
				Vizet az elefántnak, esélyt az újoncnak
				Rendszerek és zöldfülűek szembenállása
			
 
			
				Detzky Panni
				„Soha nem voltam szabad”
				Diagnózis: vallási neurózis
			
 
			
				Juhász Ábel
				„Ahol  a ti kincsetek...”
				Aranyláz és etikai aspektusa Verespatakon
			
				Horváth Dániel
				KözösPont
				Az emberekhez kell vinni az evangéliumot – akkor is ha fesztiváloznak éppen…
			
Látogatóink száma a mai napon: 5122
 Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 64504536
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.