Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Holt költők társasága

Az ötvenes években járunk, a Welton fiúiskolában. A neves intézmény vezetősége szigorú szabályok szerint oktatja növendékeit, négy legfőbb alapelvük a Hagyomány, Becsület, Fegyelem és Érdem. A megszokott rend leülepedett porát az új irodalomtanár, Mr. Keathing (Robin Williams) veri föl. A sajátos módszerekkel rendelkező tanár a ma is szállóigeként emlegetett „Carpe diem" (Élj a mának) mondattal önállóságra és a lehetőségek megragadására buzdítja diákjait.

A fiúk, Neil Perry, Todd Anderson, Knox Overstreet és Charles Dalton hamar megkedvelik az új tanárt, s lassan fény derül egy rég elfeledett kis közösségre, a Holt Költők Társaságára, amelyet egykor maga Mr. Keathing alapított. Neilék idővel maguk is ráéreznek a versek ízére, a költészet szépségére, s lámpaoltás után ők is titkos összejöveteleket szerveznek a barlangnyílásban. Látszólag minden jól megy, ám az iskola igazgatója, Mr. Nolan nem tolerálja Keathing munkáját, mert szerinte szemtelenségre neveli a fiúkat. És miért létfontosságú a Holt Költők Társasága?

Mert a történetben mindenkinek megvan a maga ambíciója, szenvedélye, fájdalma, de van egy nyelv, amellyel képesek mindent kifejezni. Egy nyelv, amely azonos Shakespeare, Thoreau és Lord Byron nyelvével: a költészet.

Keathing, aki egész környezetére óriási hatással van, diákjaival, akik tisztelik őt és felnéznek rá, különleges kapcsolatot alakít ki. Jóval többet hagy maga után, mint néhány irodalomóra.

A jövő kezdete

Bár A jövő kezdete című alkotás a Holt költők társaságával szemben nem nyert Oscar-díjat, hiszem, hogy mondanivalójában mindenképpen van olyan értékes, mint Tom Schulman műve.

Leslie Dixon alkotása egy középkorú nő, Arlene McKinney életét mutatja, be, ahogy egyedül neveli tizenegy éves kisfiát, Trevort. A csonka család közel sem aprónak nevezhető problémái tökéletesen kirajzolódnak a film elején. Az alkoholista édesanya több műszakot vállalva próbálja élhetővé tenni a fia életét, aki mindeközben mit sem sejtve saját tervéről épp a világot próbálja megmenteni. Mégis mi vagy ki képes ekkora elszántságot kiváltani egy ilyen fiatal kisfiúból?

A helyi általános iskolába egy új társadalomtudomány tanár érkezik. Az arcát sebhelyekkel borító középkorú férfi, Eugene Simonet különleges házi feladatot ad az osztálynak. Meg kell próbálniuk önzetlenül, viszonzásra várás nélkül jót tenni másokkal, melynek eredményét az év végén jeggyel kíván honorálni. A legtöbb diák a furcsa feladat hallatán nem nagyon tud mit hozzáfűzni a tanár ötletéhez, ám Trevor egyedi kihívásnak veszi a feladatot. A korához képest meglepően érett gondolkodású fiú először kisebb célokat tűz ki maga elé, majd később ő maga épít ki egy kissé idealista rendszert, miszerint egy ember, akivel valaki jót tesz, „viszonzásul" három emberrel tegyen ugyanolyan önzetlenül jót. Bár Trevor saját életén tapasztalva megbukottnak könyveli el az elméletet, emberek százainak, talán ezreinek változtatja meg az életét az „Add tovább" mozgalom.

Bár a már kissé túlzott érzelgősségű párbeszédek után én abszolút happy endre számítottam, hál' Istennek a filmdráma írója, Catherine Ryan Hyde egy nem várt fordulattal tökéletesen zárta le az alkotást. Szerintem a rendezés hagy némi kivetnivalót maga után, a mondanivalója miatt a Pay It Forward mégis rendkívül magával ragadó film.

A Holt költők társasága és A jövő kezdete alapkoncepcióját és szerkezetét tekintve meglehetősen hasonló felépítésű filmek. Bár a magot képező mondanivaló különböző, valamelyest mindkettő egyfajta „változtass a környezeteden, használd ki a lehetőségeidet" gondolkodásra ösztönöz. Mr. Keathing és Mr. Simonet karaktere azonban igencsak különbözik egymástól. Míg a Holt költők társaságában a mindig jókedvű és mindenre nyitott Keathing maga válik a film „főhősévé", addig Simonet inkább csak inspirálója marad Trevor ötletének. Keathinget nézve bennem sokszor fellép egyfajta irigység: „de jó is lenne ilyen szabadnak lenni és így sugározni". Vele ellentétben Simonet inkább a „nem a külső számít" elméletet támasztja alá. Kisugárzásával nem képes mindenkire olyan hatást gyakorolni, mint Keathing, de „akinek van füle, hallja" (még ha a Bibliában nem pont ilyen kontextusban található is meg az ige).

Sokszor úgy tűnik, A jövő kezdete kegyetlen múltú, magába forduló tanárának már-már csak berögzött tanításává válik a „tégy jót önzetlenül" felfogás, de önmaga már nem is igazán hiszi, hogy ilyesmi lehetséges a mai világban. Keathing rengeteget kockáztat új módszereivel, míg Simonetnek nem kell az iskola vezetőségével elszámolnia. Ő egészen másfajta kihívást kap, amelyért Trevornak és a fiú édesanyjának tartozik felelőséggel.

Számomra a két tanár akkor vált még inkább „emberré", amikor kiderült, mennyire képesek gyermekien viselkedni. Azt gondolnánk, egy felnőtt férfinak nem okoz gondot az udvarlás, úgy tűnik, Simonet problémázás terén mégis minden kamaszt túlszárnyal. Keathing meg a saját szabályai szerint él. Egy pillanatra ő is lázadó diákká válik, mikor kijelenti Pritchard elméletéről, hogy ürülék, és mindenkivel kitépeti a lapokat a könyvből. Két teljesen különböző személyiség, mégis mindketten megszemélyesítik a tökéletes tanár elképzelésünket.

Képesek különleges kapcsolatot kialakítani az érdeklődő diákokkal, és nem csak a tanórákra szűkülnek az ilyesfajta beszélgetések. Képesek többet hagyni maguk után, mint néhány tanóra.

Vajon miért olyan különlegesek ők? Mi mindent nyernénk, ha minket, vagy gyermekeinket is ilyen tanárok tanítanának? Véleményem szerint a kulcsszó az alázat. Alázat, amelyben tanár és diák egyenrangú. Ahol a diák nem az alkalmazott státuszt tölti be, hanem tanár és gyerek egymás munkatársai. Lehet, kicsit idealistának tűnik a gondolat, de azt hiszem, így lehet maradandót és értékeset alkotni. Sokan azt gondolnánk, ez a rendszer megvalósíthatatlan, hisz' a tanár felé irányuló tekintet és tisztelet nélkülözhetetlen. Ez így van, de a kettő miért is zárja ki egymást?

Számomra az is megdöbbentő, hogy mennyire nincs saját véleménye, gondolata a mai fiatalságnak. Lehet ez régen sem volt másképp, mégis úgy látom, szükségünk van olyan tanárokra, mint Keathing vagy Simonet. Akik saját vélemény megformálására és önálló gondolkodásra ösztönöznek.

„Mind elfogadásra vágyunk. De a meggyőződésünk egyéni. Még akkor is, ha a nyáj azt bégeti: neeeem helyes." /HKT - Keathing/

A jövő 2010-ben tényleg kezdetét vette

Az „Add tovább" mozgalom egyébként a való világban is testet öltött. Néhány éve Amerikában kezdték el közösségek megvalósítani Haley Joel Osment karakterének tervét, 2010-ben pedig a KREDIT szervezésében Magyarországon is pályára állították az akciót. A „jobb adni, mint kapni" törvényszerűségre alapozott mozgalomról még többet megtudhatsz a KREDIT honlapján.

ADD TOVÁBB!