belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Bölcsföldi András

A megérlelt szeretet

Catullus négyszer

 

 

Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris.
Nescio, sed fieri sentio et excrucior.
(LXXXV)

Nagyon régen, még a gimnázium első évfolyamában irodalomórán találkoztam – gondolom többekkel együtt – e híres ókori verssel, mely már akkor is megdöbbentett: Catullus: „Gyűlölök és szeretek." Először olyan furcsának, ambivalensnek tűnt, majd lassan ízlelgettem az igazságát, és később több, árnyalatnyi különbséget tükröző fordítást is volt módom összehasonlítani. Minden ellenére az igazságát, a kijózanító brutalitását csak azok értik meg, akik valamilyen formában átélték az igazságát vagy igazságtalanságát, felfedezték ellentmondásait. Mert valljuk be, nehezen tudjuk elképzelni, hogy valami, egy mély érzés – és éppen a szeretet – egyáltalán át tud fordulni gyűlöletté. Az is nagy dolog, ha a gyűlölet szeretetté alakul, de milyen megdöbbentő, ha a szeretet fordul gyűlöletté! Nem vagyunk messze az igazságtól, hiszen a hírekben folyton erről hallunk, hogy egy kapcsolat megromlik, egy családban, jó barátok közt, munkatársak, házastársak között az addig megélt szeretetből kivesznek a pozitív érzelmek, s a harag, az elkeseredettség, a csalódás csak gyűlik, gyűlik, végül gyűlöletté lesz.

Létezik ez?
Hogyan működik?
Mindenki átéli?

Catullus epigrammáját sokan fordították le, s mindegyik fordítás önmagában remekmű és egyben már új értelmezés is. Egyedül a címet adó kezdő állítás marad mindig ugyanaz: „Gyűlölök és szeretek.", „Odi et amo." Négy fordítás, hozzá négy érzés, hangulat, megérzés kapcsolódik. És egy bónusz!


Egy

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt,
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.
(Devecseri Gábor fordítása)

Csend a gyűlölet, éppen a hallgatásban van, abban mutatkozik meg.
Nem a harsányságban, a kiabálásban, a nagy zajban,
hanem a nyomasztó csendben,
az üzenet hiányában,
a hírtelenségben.
Benne van a kifejezéstelen tekintetben, melyben előtte annyi élet volt.
A kiszámíthatóságban, a számíthatóságban.
Mégis furcsa ez a nagy hallgatás.
A nagy csend.
Szinte robban. Vihar előtti csend.
Éppen a csend jelzi a gyűlöletet, a meg nem szólalás, az a bizonyos mély hallgatás, konokság.
A kínzók előtt összeszorított ajkak: most már azért sem szólalok meg.
A mély gyötrelem, az utálat, a helyzet értelmezése, értelmezhetetlensége.
A mély fájdalom.
A csendben csak a szakadás készül, a kibomlás, a megsemmisülés.
Szerteszakadás.


Kettő

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt?
Mit tudom! Ezt érzem. Szenvedek, ezt tudom én.
(Illyés Gyula fordítása)

Kettősség.
Az állítás ez: Odi et amo...
Mégis azt gondolom, hogy nem lehet. Nincs jó helyen az az „és".
De igen (vagy mégis), mert a gyűlöletre mindig szeretet a jó válasz. Állítás és kérdés. Van egy bizonytalan rész és egy biztos. A disztichon biztonsága, a struktúra zártsága, a dallam játéka. Még szépséget is írhatunk.
Odalökött szavak: Mit tudom. Ezt érzem. Szenvedek. Olyan szikár, olyan egyértelmű. Ezt tudom én. Mindent tudok. Semmit sem értek.
És benne van a szenvedés is, mert ez nem megy anélkül.
Ezt tudjuk mi.


Három

Gyűlölök és szeretek. Lehet ezt egyszerre? Nem értem
én se, de így van, s én szenvedek érte nagyon.
(Rónai Pál fordítása)

- de hát én nem gyűlöllek
- de igen
- de nem
- ?
- olyan ez, mint egy kivert kutya, akit kitettek csak úgy az utcára
- miért éppen kutya?
- akit csak úgy hirtelen egy meleg autóból kiraktak a hidegbe, az út mellé, a bizonytalanba
- de ez nem történt meg
- akkor nem érthető a történet
- nagyon is érthető
- akkor miért vagyok mégis kint?


Négy

Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.
(Szabó Lőrinc fordítása)

Onnan jött rá, hogy szerette, hogy most gyűlöli.
Korábban nem tudta, nem is sejtette?
De, bizonyos volt benne.
Nem értem, és nem is logikus.
Mert a szeretet sohasem az.
Rájöttem.
Mire?
Ő annak örül, hogy van mire emlékezni, hogy éppen abban érzi a szeretet, hogy most annyira gyűlöli.
Nem értem. Nem értem.
Nem értesz te semmit, pedig ez az élet lényege. Minden dolog summája.
A szív keresztre feszülése a lényeg?
Mégiscsak kezded érteni.
Az élet csak visszafelé érthető. Mindig csak visszafelé.
És te érted?
Inkább csak tudom.
Igen. Akkor jó.

Az eredeti versben csupán nyolc ige van, és nincs egyetlen főnév sem. Az igéknek ezt az uralkodását egy követező fordítás adja vissza legjobban, a bónusz, az ötödik. Szintén nyolc ige szerepel ebben a variánsban, de itt főnév is szerepel.

Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded.
Mit tudom én. Így van: érzem és öl e kín.
(Kerényi Károly fordítása) 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 16., szerda,
Gál napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Búcsú
Talán eltűnök hirtelen

Gondolkorzó

Tóth Sára
Anyák napjáról, másként
Mit is keres az istentiszteleten?

Felszín

B. Tóth Klára
Mit hoz a víz
Életmorzsák egy friss házasság idejéből

Magasság

Szűgyi Zoltán
A magad helyén
Otthon

Mélység

Czapp Enikő
Érettség(i)
A lázadás oka

Fekete Zsuzsanna
Számvetés és rohanás
Aratni- akár még zölden is

Teljesség

Szikszai Szabolcs
A halban
Prófétává szülő Isten

Üzenet

Fekete Zsuzsanna
Érettségünk próbái
A tervezetthez képest

Áthallások

Bölcsföldi András
A megérlelt szeretet
Catullus négyszer

Kitekintés

Gueth Péter
A csirketemplom
Látomással nem vitatkozunk

Látogatóink száma a mai napon: 5236
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45522376

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat