Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Kálvin élete (negyedik rész)


Kálvin ajtaján is dörömbölnek már Morin rendőrtiszt pribékjei, midőn ba­rátai a ház hátsó ablakán kötéllé csavart lepedőn kilopják. Kapával és zsákkal vállán, vincellér ruhában barátjához Du TilIet Lajos angoulemei ka­nonokhoz menekül, kinél nemcsak meleg fogadtatásra, hanem gazdag könyv­tárra is talál. „Ez az új vulkán itt kovácsolta villámait." „Itt kezdette Insti­tutiójának szövegét megírni." - jegyzi meg felőle a reformáció egyik ellensége. Ha ezen állítás nem is fedi teljes mértékben a valóságot, bizo­nyára itt érlelődik meg - a sok könyv láttára - Kálvin lelkében a vágy, hogy írásban is feltárja ország-világ előtt a hitújítás örök igazságait. Gya­korta ellátogat innét Nerachba, az evangéliumi hittel rokonszenvező Margit navarrai királyné udvarába. Itt köt baráti frigyet a zúzmarás tél és a rügy­bontó tavasz, a közel száz éves Faber Stapulensis és a huszonöt éves Kál­vin, Pikardiának két nagy fia. Faber a reformáció úttörője, Kálvin annak diadalmas megkoronázója. Angouleméből szülőföldjére is ellátogat, hol a reformációtól reszkető káptalan 1534. május 26-án elfogatja. Csak nyolc napig tartja ugyan fogva, mivel semmi terhelő adatot nem tudnak reá bi­zonyítani: és mégis sokáig tartja magát a tévhit, hogy börtönében tüzes vassal bélyegezték meg, annak dacára, hogy kortársa és ellensége az 1544-ben született Papirius Masson jezsuita is megcáfolja azt.

 

És ha valóban úgy történt volna is?! Ha száz szégyenbélyeget üt Kálvin nemes keblére elfogult kora, kisebb volna ő? Kisebb-e Krisztus, mert megostorozták?!  Gonosztevő-e a tarsusi Pál csak azért, mert máglyán végezte áldott életét?! Bátran szenvedni a megismert igazságért a legnagyobb égi kegy, mi halandó embernek a rövid földi lét alatt osztályrészül juthat!

Szülőföldjéről Párizsba indul reformátorunk. Mint mágnes az apró vas­szilánkokat, a jó hírek úgy vonják a főváros felé. Csak mikor oda ér, látja, hogy a sok szóbeszéd nem egyéb hiu remény festette csalóka délibábnál. Rövid párizsi tartózkodását felhasználja arra, hogy vitára hívja ki, Krisztus istenségét tagadó Servet Mihályt, de az - bár a kihívást elfogadja - a jelzett helyen nem jelenik meg. (Vége a negyedik résznek.)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 3, összesen: 473864

  • 2019. december 05., csütörtök

    Az Északi-sarktól a hegycsúcsokig, a találkozásoktól a befele figyelésig, az ünnepektől a mindennapokig, Karácsony apótól Jézusig – könyvajánlónk az a...
  • 2019. december 04., szerda

    Gyülekezeti terem úgy válhat Isten eszközévé, ha életünket okos istentiszteletként éljük. Mit jelent ez, és hogyan mutathat példát erre az egyik Fejér...
  • 2019. december 03., kedd

    Az egyetemi közösség nem család, nem gyülekezeti csoport, hanem olyan zarándokút, ahol mindössze pár évet vagyunk egymás mellett. Ez csak kísérés, de ...
  • 2019. december 03., kedd

    – a környezeti cselekvésben sem
  • 2019. december 02., hétfő

    Az igehirdetés akkor jó, ha hat. De hogyan lehet az emberi szó Isten üzenetévé? És miként kerülheti el az igehirdető, hogy manipulálja hallgatóságát? ...
  • 2019. december 01., vasárnap

    „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."
  • 2019. december 01., vasárnap

    A fővárosból és környékéről is érkeztek lelkészek, esperesek és gyülekezeti tagok, hogy november utolsó szombatján együtt imádkozzanak Budapest lelki ...
  • 2019. december 01., vasárnap

    Adventi emlékkönyv – advent első vasárnapja
  • 2019. november 28., csütörtök

    Úgy tűnik, nem várakozni nem tudunk, épp ellenkezőleg: amit nagyon is igénylünk, az az izgalommal teli várakozás.
  • 2019. november 28., csütörtök

    A civilizációnk által diktált túlfogyasztás, amely a környezeti és társadalmi problémák forrása, a zajos és vibráló vásári forgataggal távolít el benn...