Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Kálvin élete (negyedik rész)


Kálvin ajtaján is dörömbölnek már Morin rendőrtiszt pribékjei, midőn ba­rátai a ház hátsó ablakán kötéllé csavart lepedőn kilopják. Kapával és zsákkal vállán, vincellér ruhában barátjához Du TilIet Lajos angoulemei ka­nonokhoz menekül, kinél nemcsak meleg fogadtatásra, hanem gazdag könyv­tárra is talál. „Ez az új vulkán itt kovácsolta villámait." „Itt kezdette Insti­tutiójának szövegét megírni." - jegyzi meg felőle a reformáció egyik ellensége. Ha ezen állítás nem is fedi teljes mértékben a valóságot, bizo­nyára itt érlelődik meg - a sok könyv láttára - Kálvin lelkében a vágy, hogy írásban is feltárja ország-világ előtt a hitújítás örök igazságait. Gya­korta ellátogat innét Nerachba, az evangéliumi hittel rokonszenvező Margit navarrai királyné udvarába. Itt köt baráti frigyet a zúzmarás tél és a rügy­bontó tavasz, a közel száz éves Faber Stapulensis és a huszonöt éves Kál­vin, Pikardiának két nagy fia. Faber a reformáció úttörője, Kálvin annak diadalmas megkoronázója. Angouleméből szülőföldjére is ellátogat, hol a reformációtól reszkető káptalan 1534. május 26-án elfogatja. Csak nyolc napig tartja ugyan fogva, mivel semmi terhelő adatot nem tudnak reá bi­zonyítani: és mégis sokáig tartja magát a tévhit, hogy börtönében tüzes vassal bélyegezték meg, annak dacára, hogy kortársa és ellensége az 1544-ben született Papirius Masson jezsuita is megcáfolja azt.

 

És ha valóban úgy történt volna is?! Ha száz szégyenbélyeget üt Kálvin nemes keblére elfogult kora, kisebb volna ő? Kisebb-e Krisztus, mert megostorozták?!  Gonosztevő-e a tarsusi Pál csak azért, mert máglyán végezte áldott életét?! Bátran szenvedni a megismert igazságért a legnagyobb égi kegy, mi halandó embernek a rövid földi lét alatt osztályrészül juthat!

Szülőföldjéről Párizsba indul reformátorunk. Mint mágnes az apró vas­szilánkokat, a jó hírek úgy vonják a főváros felé. Csak mikor oda ér, látja, hogy a sok szóbeszéd nem egyéb hiu remény festette csalóka délibábnál. Rövid párizsi tartózkodását felhasználja arra, hogy vitára hívja ki, Krisztus istenségét tagadó Servet Mihályt, de az - bár a kihívást elfogadja - a jelzett helyen nem jelenik meg. (Vége a negyedik résznek.)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 38, összesen: 465093

  • 2019. augusztus 23., péntek

    Rendhagyó olvasónapló és könyvajánló - 2.rész
  • 2019. augusztus 22., csütörtök

    Szerette a csendet. A vidék csendjét különösen. Ritkán volt alkalma itt lenni. Megállt a kertben és nézte a fákat, bokrokat. A szilvafa ágai roskadozt...
  • 2019. augusztus 21., szerda

    A valódi önmegvalósítás nemcsak rólunk szól, hanem a kapcsolatainkról is. Ez egyszerre szabadság és kihívás. Pál Feri ennek a lehetőségeiről és dilemm...
  • 2019. augusztus 20., kedd

    Isten háza nem a változatlanság, hanem a gyógyulás és a remény helye. Akkor van értelme felújítani, ha a benne élő gyülekezet erőt és hitet ad a telep...
  • 2019. augusztus 19., hétfő

    Mit jelent érettnek lenni?
  • 2019. augusztus 18., vasárnap

    Miért és hogyan lesz valakiből kutató-mentő, és mi ad neki erőt ehhez az elhíváshoz a bevetések során? Többek között erről is mesélt nekünk Hegedüs Gá...
  • 2019. augusztus 17., szombat

    Kinek ne lennének fontosak a kapcsolatok…hiszen kapcsolatra vagyunk teremtve! Rendhagyó olvasónapló és könyvajánló – első rész
  • 2019. augusztus 16., péntek

    Segítség a lelkipásztoroknak, hogy a saját gyülekezetükben a szolgálatba bekapcsolódó aktív munkatársakat, világi vezetőket, presbitereket, tanítókat ...
  • 2019. augusztus 15., csütörtök

    Az érzelmi intelligencia fontosságát nem szabad se túlmisztifikálni, se lebecsülni. De fejleszthető-e mindenkinél? Amennyiben igen, akkor milyen mérté...
  • 2019. augusztus 15., csütörtök

    Sokunknak magától értetődő dolog a címben foglalt feltétel, bármerre indulunk, nálunk van a Szentírás. De akad olyan úticél is, amelyik kifejezetten t...