Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Kálvin élete (negyedik rész)


Kálvin ajtaján is dörömbölnek már Morin rendőrtiszt pribékjei, midőn ba­rátai a ház hátsó ablakán kötéllé csavart lepedőn kilopják. Kapával és zsákkal vállán, vincellér ruhában barátjához Du TilIet Lajos angoulemei ka­nonokhoz menekül, kinél nemcsak meleg fogadtatásra, hanem gazdag könyv­tárra is talál. „Ez az új vulkán itt kovácsolta villámait." „Itt kezdette Insti­tutiójának szövegét megírni." - jegyzi meg felőle a reformáció egyik ellensége. Ha ezen állítás nem is fedi teljes mértékben a valóságot, bizo­nyára itt érlelődik meg - a sok könyv láttára - Kálvin lelkében a vágy, hogy írásban is feltárja ország-világ előtt a hitújítás örök igazságait. Gya­korta ellátogat innét Nerachba, az evangéliumi hittel rokonszenvező Margit navarrai királyné udvarába. Itt köt baráti frigyet a zúzmarás tél és a rügy­bontó tavasz, a közel száz éves Faber Stapulensis és a huszonöt éves Kál­vin, Pikardiának két nagy fia. Faber a reformáció úttörője, Kálvin annak diadalmas megkoronázója. Angouleméből szülőföldjére is ellátogat, hol a reformációtól reszkető káptalan 1534. május 26-án elfogatja. Csak nyolc napig tartja ugyan fogva, mivel semmi terhelő adatot nem tudnak reá bi­zonyítani: és mégis sokáig tartja magát a tévhit, hogy börtönében tüzes vassal bélyegezték meg, annak dacára, hogy kortársa és ellensége az 1544-ben született Papirius Masson jezsuita is megcáfolja azt.

 

És ha valóban úgy történt volna is?! Ha száz szégyenbélyeget üt Kálvin nemes keblére elfogult kora, kisebb volna ő? Kisebb-e Krisztus, mert megostorozták?!  Gonosztevő-e a tarsusi Pál csak azért, mert máglyán végezte áldott életét?! Bátran szenvedni a megismert igazságért a legnagyobb égi kegy, mi halandó embernek a rövid földi lét alatt osztályrészül juthat!

Szülőföldjéről Párizsba indul reformátorunk. Mint mágnes az apró vas­szilánkokat, a jó hírek úgy vonják a főváros felé. Csak mikor oda ér, látja, hogy a sok szóbeszéd nem egyéb hiu remény festette csalóka délibábnál. Rövid párizsi tartózkodását felhasználja arra, hogy vitára hívja ki, Krisztus istenségét tagadó Servet Mihályt, de az - bár a kihívást elfogadja - a jelzett helyen nem jelenik meg. (Vége a negyedik résznek.)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 25, összesen: 480081

  • 2020. április 01., szerda

    „Meg kell találnunk azt a formát, amellyel újra tudunk egymáshoz közeledni.” Beszterczey Andrással, az MRE Diakóniai Irodájának vezetőjével beszélgett...
  • 2020. március 31., kedd

    Krízis és újrakezdés: munkaadót és munkavállalót, családos embereket és gyülekezeteket egyaránt érinthetnek a következő időszakban. A GLS Nemzetközi V...
  • 2020. március 30., hétfő

    Lelkesítő, fáradhatatlan, nagy műveltségű géniusz, aki óriási tudását gyülekezete, egyháza és a magyarság fejlődésére használta. Korának modern tudós-...
  • 2020. március 29., vasárnap

    Faragó Laura énekművész és népdalénekes előadása az ősi etikai norma és az igei tanítás kapcsolatáról a XV. Harkányi Szabadegyetemen.
  • 2020. március 28., szombat

    Mikor jön el a húsvét, az igazi lehetetlen lehetőség? Nem tudom. De azt tudom, hogy eljövetele az önkéntes áldozattal kezdődik. Nem karanténban vagyun...
  • 2020. március 28., szombat

    Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történ...
  • 2020. március 26., csütörtök

    Várakozásainkat sokszor ellentétpárokban éljük meg. Mindnek megvan a maga szerepe, ám ha megpróbáljuk őket közelíteni egymáshoz, gazdagabbnak élhetjük...
  • 2020. március 25., szerda

    Miben segíthet most a Református Tananyagfejlesztő Csoport az otthonról tanító pedagógusoknak? Pompor Zoltánnal beszélgettünk.
  • 2020. március 24., kedd

    Minden krízis magában rejti a növekedés lehetőségét. Milyen kapaszkodóink lehetnek a magány, a bezártságérzés vagy a távmunka nehézségeiben? Miként vi...
  • 2020. március 23., hétfő

    Pedagógiai reflexió