belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

A tökéletes ajándék

Egy jöttment ács története

Katolikusként sokszor gondolkodtam már azon a mérhetetlen pompán, mely karácsonykor a templomunkat díszíti: frissen mosott abroszok, csili-vili kiegészítők és égősorral díszített fenyőfák árasztják magukból az ünnepi hangulatot, ami valamelyest persze helyes (ki nem takarítja és dekorálja ki otthonát az év ezen időszakában?), mégis tökéletesen ellentmond Jézus születési körülményeinek és életének. 

Nemrég ajánlottak egy filmet, mely bár merőben eltér a szokványosnak nevezhető Jézus-filmektől, ereje épp ebben rejlik. A tökéletes ajándék egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol a nagyobb cégek és városi szervezetek már-már keresztes hadjáratot folytatnak a karácsony ünnepe ellen. Egy magát civil jogvédő szervezetnek nevező egyesület foggal-körömmel védi a város üzleti negyedének szabályzatát – mely szerint ezen a területen tilos bármiféle vallási jelképet elhelyezni –, az egyik cégóriás vezetősége pedig úgy dönt, hogy az ilyenkor szokásos karácsonyi parti helyett idén „téli gálát” szerveznek, elkerülve az eddigi „diszkriminatív” elnevezést, mely sértette a karácsonyt nem ünneplők nézeteit. 

Ebbe a – kissé didaktikusan – romlott városba érkezik Jess, a „csavargó” (Jefferson Moore), aki felajánlja egy útjába eső templom lelkészének, hogy segít felépíteni a betlehemi istállót, cserébe pedig nem kér mást, csak egy kis zugot, ahol meghúzhatja magát. Tony (Matt Wallace) belemegy az ajánlatba, méghozzá egyrészt azért, mert számos teendője lévén igen jól jön egy segítő kéz, másrészt pedig azért, mert a férfi kísértetiesen emlékezteti őt Jézusra. A gyakorlott ácsnak mutatkozó férfi alapos munkát végez, ám ami ennél is fontosabb, hogy rövid idő elteltével a városlakók szívébe is sikerül belopnia magát. 

A Jess és Jézus (angolul Jesus, ami csak egy betűvel tér el a Jess-től) közötti párhuzam külsőre épp annyira szembetűnő, mint amennyire a férfi szavai emlékeztetnek minket Krisztus tanításaira és világszemléletére. A film ereje azonban nem is feltétlen ebben rejlik – és nem is a rendkívül alacsony költségvetésről tanúskodó, már-már amatőr filmeket idéző kivitelezésben –, hanem a Jess által megismert kislány (Christina Fougnie) házi dolgozatának kérdésében. A kamaszodó korban lévő kishölgy ugyanis egy számára rémes feladatot kap az iskolában: legalább 500 szavas esszét kell írnia arról, hogy mi a karácsony. És hogy miért olyan nehéz ez Maxnek? Nos, azért, mert a születésnapja épp karácsonyra esik, és ezt olyannyira igazságtalannak tartja, hogy emiatt teljes szívéből gyűlöli ezt az ünnepet. 

Jess természetesen szép lassan felnyitja Max – idővel pedig a város többi lakójának – szemét, és elmagyarázza, hogy a karácsony valójában nem az ajándékhegyekről és a munkaszüneti napokról szól, hanem a nagybetűs Szeretet megtestesüléséről, azaz Jézus születéséről. Mindez olyan jól sikerül, hogy a film felénél már a lány szájából hangzik el ez a tételmondatnak tekinthető megjegyzés a legtöbb ember karácsonyára vonatkozóan: „Olyan ez, mintha az egész világ rendezne neked egy szülinapi bulit, de pont téged nem hívna meg.”

 

Ezek után pedig nem marad más, mint magunknak is feltenni a kérdést: Számunkra mi a karácsony? Együtt „bulizunk” ilyenkor az ünnepelttel, vagy csak magunkkal és szeretteinkkel törődünk? Kicsinosított otthonunk és templomunk mellett tisztára mossuk-e lelkünket is, vagy inkább megszóljuk a szomszédot, amiért ő nem aggatta tele környezetét égősorokkal és a kötelező jellegű éjféli misére sem csípte ki magát jobban, mint bármelyik másik istentiszteletre? Jézus egy istállóban született, később pedig durva vászonruhában járt-kelt és tanított – miért hát az óriási pompa és csillogás karácsonykor? 

Persze nem baj az, ha az ember megadja a módját az ünneplésnek, egészen addig, amíg a külsőségek el nem terelik figyelmünket a lényegről. Ne feledjük: Jézus dicsősége nem abból állt, hogy hatalmas uralkodóként elkápráztatta az embereket és a követésére kötelezte őket (holott minden bizonnyal megtehette volna), hanem abban, hogy egy egyszerű ács fiaként egy volt közülük, és úgy tudta őket megszólítani, ahogy korábban senki. Ha A tökéletes ajándék megjelent volna hazánkban valamilyen kézzelfogható formában, akkor minden bizonnyal tényleg ez lenne a legkiválóbb karácsonyi ajándék – vagy legalábbis az, ami ráirányítaná figyelmünket a legtökéletesebbre…

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Ami nélkül nem advent az advent
Íróink gondolatai az ünnepről és készülődésről

Gondolkorzó

Kádár József
Orgona vs. villanygitár
Dicsőítés – ízlések és pofonok

Felszín

Szoták Orsolya
Ajtódísz
Finom határvonal a külvilág és az otthon melege között

Jakab Rita
A tisztelet formái
Teszteld, mennyire vagy képes az elismerésre!

Nagy Tamara
Ami jár, az jár?
Kikövetelni értelmetlen, kiérdemelni nehéz

Magasság

Szűgyi Zoltán
Pillangóvers a reményről
Átsuhanó a kertben

Pete Violetta
Nem vész el, csak átalakul
„Ezek a mai fiatalok” és a tisztelet

Mélység

Szakács Gergely
Igazából szerelem
A magányosok ünnepe

Dobóczky László
Kié a dicsőség?
Isten nyomai az életemben

Teljesség

Tóth Sára
Őelőtte hulljunk térdre
Mitől szent a szent és miért vágyunk rá?

Szerkesztő
Végül
...hogy szerettem-e őt?

Üzenet

Bölcsföldi András
Adventi nevek
Kifejezéseink a szavakon túli világról

Réz-Nagy Zoltán
A repkény, aki karácsonyfa akart lenni
Az erőszak az ember kezében

Áthallások

Hancsók Barnabás
A tökéletes ajándék
Egy jöttment ács története

B. Tóth Klára
Angyallenyomatok
Angyalok a költők, festők szemével

Miklya Luzsányi Mónika
Minden dicsőség elmúlik egyszer…
…vagy legalábbis átalakul

Bradák Soma
Funkcionalitásról és szuverenitásról
Mitől más a dicsőítő zene?

Riport

Missy Daniel
Tiszteli a lelkészeket
Interjú Marylinne Robinsonnal, a Gilead szerzőjével

Kitekintés

Szakács Gergely
Szerep és identitás, avagy mitől lesz hiteles a lelkész?
Bajszos, öltönyös, vagy nagycsaládos az „igazi” pap?

Látogatóink száma a mai napon: 4558
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44210990

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat