belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Bölcsföldi András

Adventi nevek

Kifejezéseink a szavakon túli világról

Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.
Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni:
Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,
Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Ézs 9,5 

Csodálatos Tanácsos 

Most hogyan mondjam meg neki, hogy teljesen tanácstalan vagyok? Elbocsássam a jegyesem vagy ne? Hogyan tehetem fel egyáltalán a kérdést? Hiszen teljes szívemből szeretem. Amióta megláttam először a kapuban – ő jött kifelé, én pedig mentem be –, azóta nem létezik számomra más. Szinte földbe gyökerezett a lábam és azt mondtam: ilyen lányt még nem láttam. Nemcsak a szépsége nyűgözött le, hanem egész lénye, formája és mindaz, ami körüllengi őt. Mindent megjegyeztem abban a pillanatban. Azt, hogy milyen ruhában volt, mi volt a kezében, hogyan emelte fel a karját, ahogy nevetett. A lebegése tetszett meg. Ahogy mozog az életben. Mintha nem érintené a lába a földet. Mint egy angyal. Valóságos földre szállt angyal. És a szemérmessége is megfogott. Nem az a kihívó típus, aki ugyan látszólag eltakar mindent, de azért amit az ember látni akar, azt láthatja, láttatja. Mennyi kacér, szexi, dögös lány járkál a városban. És mennyire más ez a lány. Úgy ragyog, mint a hajnal. Szép, mint a holdsugár. Tiszta, mint a fényes nap. Finom és nőies, pedig még nagyon fiatal.

És úgy jött, mint a villámcsapás, ami derült égből jön. Egyetlen felhő sincs az égen, és kitör a vész, emberfejekkel labdázik az ég… Teljesen összeomlottam. Hiszen én még alig érintettem meg. Nem is mertem hozzányúlni. Én nem úgy viselkedtem vele, mint más fiatalok a lányokkal manapság. Eleve tiszteltem. Az egész lényét, a testét is. Mindent, ami vele kapcsolatos.

Egyetlen álom, ami visszatart. Olyat álmodtam, melyen el kellett gondolkoznom. Az utolsó és ráadásul teljesen álmatlan éjszakám volt. Félálomban gyötrődtem fekhelyemen, hogy mit is tegyek. Lázálmaimban minden lejátszódott előttem. Mi lesz vele, ha elbocsátom. Egy elbocsátott lány, ráadásul állapotos jegyes. Nem sok jót jósolnék neki ebben a társadalomban. És mi lesz velem? Mi lesz velem, ha nem bocsátom el? Összetört szívemmel, összetört lelkemmel ki foglalkozik? Ki segít nekem? Ki ad tanácsot? Ki vezérel? Kit kérdezzek? Ki ad választ szívem rejtett kérdéseire? 

 

Erős Isten 

Iszonyú csalódott vagyok. Ezt nem hiszem el. Nem is védekezett. Még csak meg sem szólalt. Nagyon gáz volt. Erre sosem gondoltam volna, hogy megtörténhet. Mi még csak tettünk volna valamit. Vártunk valami biztatást, jelet. De semmi. Nagyon le vagyok sújtva. Ez kész! Nincs tovább! Game over! És még meg is gyanúsítottak, hogy vele voltam. Azért mert néha együtt ettünk? Ja, meg meggyógyította az anyósom. Kösz! Én mondtam, hogy ez nem eshetik meg vele. Úgy állt ott némán, mint egy ma született bárány. Totál némán. Megadóan. Ez lenne az erős Isten, ég és föld Ura, Seregek Istene? Hát hol a serege? Had nélküli hadvezér?

Iszonyú gyengének és erőtlennek érzem magam. Nyilván az is vagyok. Hát én nem erre törekszem állandóan? Hogy erős legyek? Hogy én győzzek? De úgy látszik, vesztes típus vagyok. A vesztesek csapatába választottak. Miért mindig így végződik minden? Miért az én nevemnél szerepel a nulla? Amikor erős akarok lenni, folyton a gyengeséget élem át. S néha, amikor gyengének, bénának érzem magam, akkor sikerülnek a dolgok. Hogy van ez? Ez az egész egyház is ilyen. Nagynak és erősnek látszik, úgymond tekintélyesnek, de én belátok a kulisszák mögé. Nincs ott minden rendben. A látszat, a kifele-mutatás, az nagyon megy, de egyébként nem. És a papok és a liturgia és az egész rendszer. Képmutató. Ósdi, tiszta középkor. Ebből az egyházból éppen az erős Isten hiányzik. A modern, a velünk barátkozó Isten. A 16. századdal akarjuk legyőzni a 21. századot? Hol van az Isten az egyházban? Hol van az Isten az én házamban?

Egyáltalán nem szeretem a gyengéket. Magamra emlékeztetnek. 

 

Örökkévaló Atya 

Judit meghalt. Nem tudom felfogni. Egészséges, életvidám lány. Vitte köttetni a szakdolgozatát és elütötte egy kamion. Kómába esett. Éppen húsvétot ünnepeltünk, tele volt a szívünk élményekkel: istentisztelet, családi ebéd, utazás, locsolkodás, pihenés. Húsvéthétfő. És akkor megállítottak a főtéren: hogy Juditot még mesterségesen életben tartják, de másnap le fogják kapcsolni a gépeket. Úgy voltam, hogy hallottam a mondatokat, de mintha egy másik világból szólaltak volna meg a hangok. Olyan volt, mint egy film. Ha kihúzzák a dugót a konnektorból, a lány meghal. De hát megölik? Nem, nem lehet bemenni hozzá. Mindene összetört, semmije nem maradt ép, csak a szíve. És nem élhet tovább. Nem is él, csak a szíve dobog. Tavaszi lágy szellő lengte be a főteret, a húsvét örömhírére ez a válasz jött. A temetésen szóltak, hogy mondjak valamit. Én voltam a bibliakör vezetője. Szikáran, mintegy hitvallásként mondtam el a János 11,25-öt. „Jézus mondja ma is: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él;” Igazán csak védekeztem. Beleburkolóztam az igébe. Nem is tudtam mit hozzátenni. Az az igazság, hogy Juditot nagyon szerettem. Nem mintha a többieket nem, vagy őt jobban; csak úgy barátian-testvérien, de nagyon. Mert ő szeretnivaló volt. Az egész lénye természetes, angyali. Egy karácsonyos fényképen éppen belenézett a kamerába. Ez a tekintete maradt meg. Ha arra járok, bemegyek hozzá a temetőbe. A sírjához. Tudom, hogy nincs ott, nem ott van, még azt is tudni vélem, hogy jó helyen van. Le szoktam ülni a sírkőre. Egyébként nem szoktam. Kell valami hidegség, keménység. Még csak nem is rideg valóság. Isten keménysége. Amikor nem érted, tenni sem tudsz semmit, csak ülsz a hideg kövön, illetlenül. Nem illett meghalnia. De így gondolta az Örökkévaló, hogy ő is ott legyen. Előbb legyen ott.

 

Békesség Fejedelme 

Amikor Jézus feltámadt és megjelent a tanítványok között, rájuk lehelt. És azt mondta: vegyetek Szentlelket! Azt is mondta: Békesség néktek! Azóta mi is átvettük a köszönést: áldást és békességet egyszerre kívánunk egymásnak.

Nem is békétlen vagyok, hanem inkább nyugtalan. Mintha valami mindig mozogna bennem. Állandóan. Elindul – tényleg mint egy hangya – s ott köröz bennem. Mintha nem akarnék megállni. Mint Arany János örök zsidója, akinek életeleme a mozgás, innen-oda, onnan-ide, mintha belső kényszer hajtaná. Nem lehet megállni, nem lehet megállni. Valami űz, hajt előre (néha hátra) folyamatosan, megállás nélkül. 

Pihenni már. – Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...

 

Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülölöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!

Mitől vagyok nyugtalan? Mi nem enged megállni? Valami elől futok vagy én kergetek valamit? Régen olyan békés kép volt előttem a 42. zsoltár elején a folyóhoz járuló szomjas szarvas. Minimum gobelinre való. Pedig az eredeti versben arról a szarvasról van szó, akit vadász rettent. Ez a reális, hogy menekülünk valami elől, ami el akar minket pusztítani, és odamenekülünk az Istenhez. Mert őnála nem csak a békességet találjuk meg. Ő maga a békesség. A fejedelem, az uralkodó, a király. Akinek birtokában van a hetedik nap nyugalma. Aki meg tud pihenni. Akit nem űznek, s aki nem űz. A békesség hely. Mindig hely. A betlehemi mezőn a barlang, az istálló szöglete volt a békesség helye. Ott született meg az igazi béke. Ő a mi békességünk, s nem is lelhetünk máshol nyugalmat, csak benne, csak benned. 

 

Gyermek és fiú 

A gyermek és apja kisétáltak a rétre, az erdőre.
Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
Magasztallak Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.
Tél volt.

 

Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.

Ady Endre

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Ami nélkül nem advent az advent
Íróink gondolatai az ünnepről és készülődésről

Gondolkorzó

Kádár József
Orgona vs. villanygitár
Dicsőítés – ízlések és pofonok

Felszín

Szoták Orsolya
Ajtódísz
Finom határvonal a külvilág és az otthon melege között

Jakab Rita
A tisztelet formái
Teszteld, mennyire vagy képes az elismerésre!

Nagy Tamara
Ami jár, az jár?
Kikövetelni értelmetlen, kiérdemelni nehéz

Magasság

Szűgyi Zoltán
Pillangóvers a reményről
Átsuhanó a kertben

Pete Violetta
Nem vész el, csak átalakul
„Ezek a mai fiatalok” és a tisztelet

Mélység

Szakács Gergely
Igazából szerelem
A magányosok ünnepe

Dobóczky László
Kié a dicsőség?
Isten nyomai az életemben

Teljesség

Tóth Sára
Őelőtte hulljunk térdre
Mitől szent a szent és miért vágyunk rá?

Szerkesztő
Végül
...hogy szerettem-e őt?

Üzenet

Bölcsföldi András
Adventi nevek
Kifejezéseink a szavakon túli világról

Réz-Nagy Zoltán
A repkény, aki karácsonyfa akart lenni
Az erőszak az ember kezében

Áthallások

Hancsók Barnabás
A tökéletes ajándék
Egy jöttment ács története

B. Tóth Klára
Angyallenyomatok
Angyalok a költők, festők szemével

Miklya Luzsányi Mónika
Minden dicsőség elmúlik egyszer…
…vagy legalábbis átalakul

Bradák Soma
Funkcionalitásról és szuverenitásról
Mitől más a dicsőítő zene?

Riport

Missy Daniel
Tiszteli a lelkészeket
Interjú Marylinne Robinsonnal, a Gilead szerzőjével

Kitekintés

Szakács Gergely
Szerep és identitás, avagy mitől lesz hiteles a lelkész?
Bajszos, öltönyös, vagy nagycsaládos az „igazi” pap?

Látogatóink száma a mai napon: 5715
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377925

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat