belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Bölcsföldi András

A homok asszonya

Abe Kóbó regényéről

Szürreális, nyomasztó és zárt világ.
Különösen egy normális tanárnak, hobbi-biológusnak.
Élve eltemetve a föld alá.
És egész nap folyik – mint a víz – a homok.
Elviselhetetlen a homokszemcsék üveges szerkezetének állandó irritálását érezni a bőrön.
A homok pedig egyre csak folyik és folyik.

Ebben a különös világban játszódik Abe Kóbó japán író regénye, amely francia legjobb külföldi regény díjat is nyert. 

A homok persze nem folyadék. Éppen ezért nem is várható, hogy valamit is megtartson a felszínén. Ha például csupán egy parafadugót teszünk a tetejére, amelynek kisebb a fajsúlya, mint a homoké, bizonyos idő múlva elsüllyed benne.

A regény cselekménye egyszerű: egy középiskolai tanár, aki mellesleg rovargyűjtő is, tengerparti útja során szeretne begyűjteni egy különleges bogár(futó)fajt. Olyan falu közelében tör rá az este, ahol a házak a homok szintje alatt, mély gödrökben helyezkednek el. A helyiek szállást kínálnak neki egy fiatal özvegy házánál. A tanár élete ezzel gyökeresen megváltozik, foglya lesz a falunak, a gödörnek, később az asszonynak és magának a helyzetnek. Kitörési kísérletei sorra kudarcot vallanak, majd érdekes váltás/változás történik, ami az egész cselekménynek nem várt fordulatot ad.

A homokkráter mélyén található házban csak úgy lehet élni, ha folyamatosan lapátolják a homokot, amelyet kosarakkal távolítanak el. A felső szintről folyamatosan pereg lefelé a homok, állandó munkára kényszerítve a sajátosan összezárt, kényszerűségből egymásra utalt párt. A folyamatosan csordogáló homok, a kényszerhelyzet, a kiszolgáltatottság állandó alapfeszültséget teremtenek, ami inkább nyomasztó, és az irodalomban ismert hasonló abszurd történetekre emlékezetet: Kafka írásaira, Beckett és Ionescu drámáira, azok sajátos, gyakran szürreális hangulatára. (A regényből remek film is készült 1964-ben.)

Homok…

Ha a homok prizmáján át nézi az ember a világot, minden formával bíró tárgy – irreális. Csupán a minden formát tagadó homok mozgása reális. Viszont odakünt, az egy deszkaszélességű, vékony falon túl az asszony folytatja a lapátolást. De ugyan mire képes egy nő a törékeny, gyenge karjaival? Ezen a helyen házat építeni ugyanaz, mintha valaki megpróbálná kimeregetni a tengert. Aki hajót bocsát a vízre, tudnia kell, tulajdonképpen mi is az a víz.

A homok szimbólum is. Ismerni kell. Eszünkbe juthat elsősorban a sivatag, ahol a végtelennek tűnő homokdűnék és a folyamatosan jelen lévő, a vizet elnyelő és magába záró homok az élet hiányát jelképező térben a halált hordozza. De bevillanhat képzeletünkbe a homok és a víz találkozásánál a tengerpart idealizált világa is, a kék lagúna, az édenkert, a filmek idilli tájai is, ahol a homokban való napozás az élet magasabb minőségét jelképezi. És jelezheti számunkra az idő múlását is, hiszen az üvegburába zárt apró homokszemcsék pergése mutatja a másodpercek igen gyors változását, ami a percek, órák és napok világába vezet, és a múlást, az elmúlást, a telítődést, a megtelést jelzi a homokórán.

Ez a gondolata hirtelen feloldotta benne a nyomasztó érzést, amelyet künt az asszony lapátja alatt surrogó homok keltett benne. Ha a hajó alkalmas a vízre, meg kell felelnie a homokra is. Mihelyt megszabadul az ember a mozdulatlan ház gúzsba kötő ideájától, már nem is kell feltétlenül küzdenie a homok ellen. Homoktengeren úszó, szabad hajó… Úszó ház… Forma nélküli falvak és városok….

A folyamatosan és megállíthatatlanul pergő homok így sok mindent jelképezhet. A biztos egzisztenciát, az élet jól berendezett kereteit megváltoztatja az egészen abszurd helyzet, és a biztonság helyét átveszi a kétségbeesés, a kilátástalanság, a szabadság hiányát jelző élethelyzet: a kényszerű fogság. A férfi foglya lesz a falunak, az elvárásoknak, a nőnek, mindezekben a folyamatosan áradó homok a feladatok mindennapos tevékenységére, a meg nem állásra, a kihagyhatatlan dolgokra utal, azaz a férfi a feladat foglya is egyben.

Nagy felismerés a regényben, hogy életnek, küzdelemnek az a lényege, értelme, amit éppen csinálunk, a madáchi „küzdés maga” lesz az ember életének célja.

A regény mindeknek más-mást jelenthet. Társadalomkritikai (megjelenése: 1962) szempontból értelmezhető úgy is, mint amikor valaki szabadulni szeretne a modern társadalomtól, a menekülésre kényszerítő magányérzettől, és az a zárt, egyébként börtön jellegű, beszűkült világ éppen a társadalmi közöny feloldását jelenti, ami mindannyiunkat fenyeget, mely lehúz, benyel mindenkit, mint amilyen a homok természete is, és rajtunk múlik, hogy felvesszük-e a harcot, vagy elsüllyedünk benne. 

Hanem valahogy igen nehéz itt a futás. A lába elnehezült. És egészen szokatlan a súlya. Már nem egyszerűen csak érezte – a lába alatt valóban süllyedni kezdett a homok. Épp mintha hó lenne, fordult meg az agyában a gondolat, de a két lábát már félszárig benyelte a homok. Megrettenve próbálta kihúzni az egyik lábát, a másik erre térdig süllyedt… Mi ez? Hallott róla: van olyan homok, amely elnyeli az embert… Most már minden erejét összeszedte, hogy kiláboljon a homokból, de minél jobban igyekezett kifelé, annál mélyebbre jutott. 

A főhős életében folyamatosan jelen van a kitörési vágy, a szabadság visszaszerzésének alapgondolata, a tervek szövögetése. A melankóliát, apátiát egy sajátos túlélési ösztön változtatja meg: az élethez, a továbblépéshez, az önálló élet berendezéshez egy életelem hiányzik, amit nem kívülről kell várnia: ez a víz, a Remény megtalálása, melynek keresése, a rátalálás különös fordulatot hoz a regényben és érdekessé teszi a végét, a megoldást, a feloldást. „A homokban a vízzel együtt felfedezte az új embert.”A homok már nem az örök ellenség szimbóluma, hanem annál sokkal többet jelent.

Bár ugyanott maradt továbbra is lent, a gödörfenéken, úgy érezte – már kijutott a felszínre. Körülnézett, és az egész homokkatlan a szeme elé tárult. Mozaikképről nagyon nehéz véleményt alkotni, ha nem nézheti az ember megfelelő távolságról. Eddig ő is valószínűleg nem a homokot látta, csupán az egyes homokszemeket.

 

A homokot, amelyből a tengerparton megszámlálhatatlanul sok van.

A homokot, amely egy órába helyezve kegyetlenül pergeti a másodperceket és a perceket.

A homokot, amelynek súlya van, és amit mégis könnyedén szét lehet szórni.

Hozzászólások

1. Kéky Magnólia - 2015-08-10 15:12:57

Igen, a Homok asszonya --, maga az élet... Fiatalon azt mondanánk rá: Így nem lehet élni!!! Ez nem lehet igaz!

Mondanánk? Mondtuk! Kiáltottuk, tiltakoztunk: Majd én megmutatom! Csak "értelmesen"!

Nem mutattuk meg. Nem tudtuk megmutatni, mert a homok folyton pergett-pergett-pergett --, s ha nem lapátoljuk: eltemetett volna. Ez volt az "értelme". Az ÉRTELEM, ami mellett még kellett jusson erő, akarat, ima az Élet Értelmére is!

Anyám 98 évig "lapátolta a homokot". Példája "tanít" öregnek is lenni...

Nem biztos, hogy tudok annyira, mint ő tudott!

De lapátolok...

(Nóli néni)



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. szeptember 15., vasárnap,
Enikő , Melitta napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabóné László Lilla
Segítség! Ki vagyok?
– szerepek, vágyak, elvárások, bélyegek –

Gondolkorzó

B. Tóth Klára
Álarcon innen és túl
A szerep a valóság eltakarása, vagy lényem része?

Péter-Szarka László
Hit L-es
Gondolatok a lelkészi szerepről

Felszín

Dósa Loretta
Mire éhezünk?
#punnyadás #filmek #hiánypótlás #szeretet

Hancsók Barnabás
Sötét elf vs. ork varázsló
A számítógépes szerepjátékok világa

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Koldus vakon látó szerepben
Egy farizeus gondolatai

Mélység

Záborszky Zsófia
Emberi játszmák
Agresszor-áldozat-megmentő

Teljesség

Thoma László
Az igehirdetés szerepe
„Az egyház nem élhet gettóban..."

Üzenet

Szakács Gergely
Kilenc életem
Letenni a palástot?

Herbert Dóra
Miattatok káromolják
az Isten nevét

Áthallások

Bölcsföldi András
A homok asszonya
Abe Kóbó regényéről

Miklya Luzsányi Mónika
Az önmagába visszatérő út
Llewyn Davis vándorlásai

Géczy Ráhel
Szereposztás száz évvel ezelőtt
Színek és évek

Kitekintés

Szabó Julcsi
Falakat lerombolni
Mi van a zsebedben?

Látogatóink száma a mai napon: 4199
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45301692

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat