belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Szakács Gergely

Kilenc életem

Letenni a palástot?

Reggel elvittem a gyerekeimet az óvodába. Miközben a gyülekezeti ház felé gyalogoltam, a feleségem felhívott, hogy valamit gyorsan megbeszéljünk. Délelőtt megbeszélést tartottam a kollégámmal, utána megkértem néhány feladatra gyülekezeti alkalmazottunkat. Felhívtam egy barátomat, hogy a tegnap esti filmmel kapcsolatos élményeimet elmondjam. Délután bibliaórát, majd előadást tartottam. Este édesanyámmal beszéltem, utána a húgomat hívtam fel. Egy átlagos nap.

Átlagos, mégis színes. Összesen kilenc szerepben voltam ezen a napon. Apa, férj, munkatárs, vezető, barát, lelkész, előadó, fiú, testvér. Gazdag a paletta. Kérdés, hol vagyok ebben én? Sehol? Mindenhol? Szerepeim összessége vagyok vagy több ennél?

A teológián sokat hallottunk arról, hogyan néz ki egy református lelkész a szószéken, miért hanyagoljuk a fehér zoknit, színes nyakkendőt, lelkésznők a miniszoknyát. Arról is kaptunk okítást, hogyan viselkedik egy lelkész, mit tesz, mit nem tesz a hétköznapokban. Arról viszont senki sem beszélt, hogy mi van a többi szerepemmel. Végtére is nem csak lelkész vagyok, hanem férj, apa, munkatárs, vezető, barát, előadó, fiú, testvér és még vagy húsz szerepet felsorolhatnék ezek mellé. Arról is ritkán esett szó, mit kezdjek azzal a helyzettel, amikor a szerep nem testhezálló, illetve a szerepeim közt feszültség van, mert apa is vagyok meg lelkész is, férj is vagyok meg lelkész is, barát is vagyok meg lelkész is. Beülhetek egy sörözőbe a barátaimmal vagy nem, mert lelkész vagyok? Ráüthetek a gyerekem fenekére vagy nem, mert lelkész vagyok? Táncolhatok egy jótékonysági bálon vagy sem, mert lelkész vagyok? Egyáltalán, a lelkészi szerep mennyire vagyok én, mennyire kialakult minta, amit társadalmi elvárások alakítanak, és mennyire az evangéliumon alapuló, keresztyéni viselkedési norma hordozója?

Először azt gondoltam, a lelkészi szerep a legfontosabb, leural mindent, meghatároz mindent. Otthon is nagytiszteletűként kell viselkedni. Nem tudtam így tenni, de lelkiismereti kérdést csináltam belőle. Miért nem viselkedek minden helyzetben úgy, mintha rajtam lenne a palást? Azért, mert nincs rajtam. Felszabadítottam magamat arra, hogy ne csak lelkészi szerepben gondoljak magamra, hanem más, hasonlóan fontos szerepekben is. Sőt, az emberek igazából azt várják, hogy ne csak egy szerepet kapjanak, hanem egy embert, akinek több oldala van, nem csak egy.

Nemrég egy baráti társasággal egy közös barátunkat ünnepeltük. Volt néhány számomra ismeretlen ember közöttük. A beszélgetés közben kiderült, hogy lelkész vagyok. Az egyik fiatalember nagyon meghökkent ezen. Hogy lehetséges az, hogy egy lelkész itt van és velünk együtt borozgat? Én ebben semmi furcsát nem találtam, ő azonban megdöbbent. Sokan már itt felhördülnek, hogy ilyet márpedig nem szabad, egy lelkész nem tesz ilyet, nem iszik bort másokkal! Azonban a történetnek nincs vége. Beszélgettünk, szó szót követett, és a végén úgy váltunk el, hogy megkért, beszélgessünk máskor is, mert szeretné megosztani velem magánéleti kérdéseit, problémáit. Olyan ez, mint a „zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé" válás. Ez a fiatalember katolikus vallású, de el nem tudta volna képzelni, hogy egy pap leül vele borozgatni. Nem fért volna bele a szerepről alkotott elképzelésébe. Szívesen megismertettem volna vele pár katolikus pap barátomat, akik örömmel átlépték volna a papi szerep határait egy ilyen beszélgetésért.

A lelkészi szerep sokszor akadály, fal ember és ember között. Hívő és lelkész között. Azonban nem szabad túlságosan „zsidóvá és göröggé" válni. Az, hogy kilépek a szerep adta korlátok közül még nem jelenti azt, hogy megszégyenítem, kiforgatom a lelkészi szerepet. Ezt a lelkészi esküben meg is fogadtuk. Nem szabad elfelejteni, hogy minden élethelyzetben, a nap huszonnégy órájában, életem hátralévő minden napján lelkész vagyok. A szószéken is, hittanórán is, a baráti borozgatás közben is, a mólón, fürdőnadrágban pecázva is.

Az emberek azonban várják, hogy a szerep, ami számukra inkább túldimenzionált, hiszen megközelíthetetlenséget, túlzott tiszteletet és sokszor személytelenséget jelent, kissé lazuljon, áttetszővé váljon, és előtűnjön mögüle az ember. A lelkésszel nem úgy beszélnek, mint a mólón, fürdőnadrágban pecázó emberrel. A kettő mégis ugyanaz. A különbség bennem van. Mennyire teszem ki magam annak, hogy a szerepben is önmagam vagyok, nem akarok eltűnni, feloldódni a szerepemben? Vagy túlságosan azonosulok a szereppel, eltűnök mögötte, feloldódok benne? A gyülekezeti kiránduláson, amikor mindenki rövidnadrágban és pólóban van, akkor is fekete öltönyben vagyok, kezemben a Bibliával, hogy jelezzem, itt én vagyok a lelkész?

Ez számomra a hitelesség kérdését jelenti. Hogyan vagyok igazán hiteles lelkész? Milyen habitusban, személyiségjegyekben, viselkedésben, másokhoz való viszonyulásban mutatkozik meg leginkább az, hogy Isten szolgája vagyok? Mennyire kell ezt magamnak és a környezetemnek hangsúlyoznom?

A legjobb példa – mint szinte mindenre – Jézus. Mindig is tudta, hogy ő Isten Fia. Nem volt kérdéses számára. Mégis emberként viselkedett. Mások mondták róla, hogy ő Isten Fia, hogy hatalommal tanítja az embereket. Jézus soha nem fitogtatta a hatalmát, nem bizonygatta isteni voltát. Viselkedésével sokkal inkább szembement a kor vallásos elvárásaival, borivónak, részegesnek mondták, nem mindig tartotta be a vallási előírásokat, túllépett a szombatra vonatkozó szabályokon. Fontos, hogy Jézus mindezt nem lázadásból tette, nem polgárpukkasztó volt, hanem nagyon konkrét célja volt ezzel. Fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy nem a külsőségekben, szabályokban, viselkedésmintákban van elrejtve az Istennel való kapcsolat lehetősége, hanem a közvetlenségben, őszinteségben, természetességben. Jézus soha nem hasonlott meg önmagával, mégis feje tetejére állította az Istennel való kapcsolatról való gondolkodást. Ettől volt hiteles.

Nem vagyok Isten Fia – egy lelkész sem Isten Fia. Csak szolga, követő vagyok. Éppen ezért fontos meglátnom, hogyan tudom Jézust követni a lelkészi szerepemhez való viszonyomban. Lelkész vagyok teljes valómban. De nem kell ezt mindig, minden helyzetben előtérbe tolnom, túlhangsúlyoznom. Nem ettől leszek hiteles. Inkább attól, hogy mindig tudatában vagyok lelkészi mivoltomnak, és közben nem felejtek el önmagam lenni. Furcsa kettősség, feszültség ez, ami a hétköznapokban igencsak próbára tud tenni. Ezt a feszültséget azonban feloldja az, hogy mind a lelkészi szerepem, mind teljes valóm, önmagam benne van egy mindennél fontosabb, nagyobb, jelentőségteljesebb szerepben, viszonyulásban: Isten gyermeke vagyok. Ha tudom, megélem, hogy Isten gyermeke vagyok, akkor tudok lelkészként önmagam lenni és önmagamként lelkész lenni.

Az istengyermekség megélése segít a szerepeim közti feszültség csökkentésében, feloldásában is. Segít, hogy jól viszonyuljon lelkészi mivoltom a férji szerepemhez, az apaságomhoz. Segít, hogy a feleségem és a gyerekeim ne egy lelkészt kapjanak egy életen át, hanem azt, aki férj és azt, aki apa számukra. Sőt, ha még jobban belegondolok, Istentől hivatásnak kaptam a házasságot, az apaságot, hivatásnak kaptam a szüleimet, testvéreimet, barátaimat. Nemcsak palástban szolgálhatok, nemcsak a gyülekezetnek, hanem minden szerepemben szolgálhatok mindenkinek, mert tudom, nem az a kérdés, hogy mennyire vagyok vagy nem vagyok lelkész adott helyzetben, hanem az, mennyire élem meg, hogy Isten gyermeke vagyok minden körülmények között. 

Hozzászólások

1. Váliczkó Gyuláné - 2015-03-22 18:36:29

Nagyon szép gondolatok.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabóné László Lilla
Segítség! Ki vagyok?
– szerepek, vágyak, elvárások, bélyegek –

Gondolkorzó

B. Tóth Klára
Álarcon innen és túl
A szerep a valóság eltakarása, vagy lényem része?

Péter-Szarka László
Hit L-es
Gondolatok a lelkészi szerepről

Felszín

Dósa Loretta
Mire éhezünk?
#punnyadás #filmek #hiánypótlás #szeretet

Hancsók Barnabás
Sötét elf vs. ork varázsló
A számítógépes szerepjátékok világa

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Koldus vakon látó szerepben
Egy farizeus gondolatai

Mélység

Záborszky Zsófia
Emberi játszmák
Agresszor-áldozat-megmentő

Teljesség

Thoma László
Az igehirdetés szerepe
„Az egyház nem élhet gettóban..."

Üzenet

Szakács Gergely
Kilenc életem
Letenni a palástot?

Herbert Dóra
Miattatok káromolják
az Isten nevét

Áthallások

Bölcsföldi András
A homok asszonya
Abe Kóbó regényéről

Miklya Luzsányi Mónika
Az önmagába visszatérő út
Llewyn Davis vándorlásai

Géczy Ráhel
Szereposztás száz évvel ezelőtt
Színek és évek

Kitekintés

Szabó Julcsi
Falakat lerombolni
Mi van a zsebedben?

Látogatóink száma a mai napon: 2074
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374288

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat