belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Rácz Róbert

A tizedik

Homo renatus - az újjá született ember

- avagy Wathay Ferenc múzsája

„Még az rabság is - úgymond - az köröszténeknek nem árt, mert ott az ő Istenöket találják meg."

Azt szokás mondani, amikor a művésznek alkotói ötlete támad, hogy „megcsókolta a Múzsa". Szellemi természetű az ihlet az alkotás folyamatában. Titok lengi körül, és a felszínesen gondolkodó külvilág a tehetség valami ismeretlen velejárójának gondolja. A görögök természetesen isteni eredetűnek, Zeusz lányának közreműködéseként élték meg az inspirációt. A kezdetek kezdetén csak egy Múzsa volt. Homérosz is csak úgy általánosságban szólítja meg, hívja segítségül azt az egyet az Odüsszeia elején: „Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott ... Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből ezekről?." Később a művészetek szerinti felosztásnak köszönhetően kilenc Múzsát kezdenek számon tartani. Feladatuk a védnökségük alatt álló művészeti ágak képviselőit pártfogolni, ihletet adományozni.

Kell lenni egy tizediknek. Mint teológus kényszeredetten keresem a tizediket, mert nekem ez így hiányos. Az egyiptomiakat sújtó csapások száma is tíz volt. A jövedelemből járó isteni rész is tíz, pontosabban tized volt. És parancsolat is tíz adatott. A tíz ugyanis a teljesség, az egész-ség száma. Kell tehát lenni még egynek. Talán kijelenthetném ellenvetést, apellátát nem tűrően, kőbe ágyazott dogmatikai tétellel, hogy a tizedik nem más, mint maga Isten. Ő ihlette a szent írókat. Az Ő Lelke inspirálta a próféták, majdani apostolok, reformátorok, hitvalló őseink munkáját, szolgálatát.

Mindezek mellett azonban lennie kell valami körülménynek, valami lelkiállapotnak, valami emberinek is, amikor érzékenyebben hangolódott rá a kiválasztott, a művész az égi inspirációra. Valakinek talán a plátói vagy valós szerelme, talán egy helyszín vagy egy táj lenyűgöző volta jelentette ezt a fogékonyságot. Van, akinek az öröm, van, akinek a bánat, van, akinek a csend, van, akinek a zaj, és van, akinek a rabság állapota készített talajt az alkotás meggyökerezéséhez és szárba szökkenéséhez. Amennyiben komolyan vesszük az Isten Lelkének inspiráló voltát, és azt az igei igazságot, hogy „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság" (II.Kor.:3:17), akkor a fogság, a rabság egy olyan állapot, amelyben hatványozottan jelenik  meg az Isten utáni epekedés, a mennyei iránti érzékenység.  Hiszen amikor az egyén körül minden bezáródott, akkor „csak" felfelé, Isten felé van lehetőség, és felé van út. Ezen az úton azonban nemcsak az ember fohásza, szabadságvágya, reménysége, vagy éppen elkeseredése indul végeláthatatlan vándorlásra, és kopogtat, netán dörömböl égi kapukon, hanem ugyanezen az úton érkezik az isteni sugallat, ihlet. Ebből a találkozásból pedig megszületnek azok a művek, amelyeket a fogságban érezhető nélkülözés, keserűség, és abból való menekülés óhaja táplál. Nevezzük fogság-művészetnek. Számos zsoltár, a babiloni rabság prófétáinak üzenetei, Pál börtönből íródott levelei, Dietrich Bonhoeffer írásainak nagy része mind-mind a „fogság" múzsájának is köszönhető.

És itt kell megemlékeznünk Wathay Ferencről, aki 1568-ban született Vágon. Katonaember volt. Már 16 évesen elkezdte a vitézéletet. Óvár, Sárvár, Veszprém, Győr, Székesfehérvár, és mindenhol harcok. Ifjúsága a török elleni csatározásokkal telik mindaddig, amíg nem kerül az ellenség kezébe. Többször megszökik, de újból és újból elfogják. Kalandos élete során Konstantinápolyban is raboskodik, a Fekete-toronyban. 1603-1606 között, a török iga hordozása idején Wathay írt egy énekeskönyvet. 28 énekben, saját rajzaival illusztrálva vall hazaszeretetről, reménységről, Istenbe vetett hitről. Gyönyörűek. Sem előtte, sem utána nem írt, csak ott, az iszlám tenger közepén, ahol nem volt templom, sem lelkész, sem bajtárs, sem hittestvér, csupán a fohász, az ima adott menedéket és reménységet. Itt talált rá Istenére. Erről vall a mű előszavában is. Tudom, hogy klasszikusokat csak pontosan szabad idézni, de a nyelvezet régies volta miatt revideáltam az ott leírtakat, szem előtt tartva a tartalmi hűséget. Megbizonyosodva vallom, és biztosan tudom, hogy az én kemény, keserves és nyomorult rabságom nemcsak valami történésből van rajtam, hanem azt először is az én sok és undok bűneim miatt érdemeltem. Másodszor azt akarja a kegyelmes Istenem, hogy bűneim miatt kicsiny és füstölgő hitem el ne vesszen, hanem bennem gyarapodjék és növekedjék, és engem a kegyes Atya megpróbálva nem akarja, hogy tőle eltávolodjak és elvesszek, hanem őt megismerjem, és az örök életre megtartassam, és ezért neki örökké hálás legyek. Istenemet itt találtam meg, és Szent Ágostonnal vallom én is, aki ezt mondta: „A keresztyéneknek nem árt a rabság, mert ott Istenüket találják meg."

Wathay Ferenc pontos, megbízható, a katonalétből fakadóan precíz ember volt. Vállalt kötelezettsége, kardforgatással telő napjai, valamint birtokainak ügyintézései nem engedték, hogy tollforgatással is védje hitét és hazáját. A fogságban azonban megmagyarázhatatlanul írószerszámot és papírost ragad, és ír, és ír, és ír... a szabadság Lelkéről, a szabadság Lelkével.

Az égi ihletettség egyik sajátossága, hogy soha nem lezárt. A mennyei sugallattal megáldott ember ugyanis olyat alkot, ami aztán újabb és újabb nemzedékeknek ad inspirációt. Másokat megérint, másoknak üzen. A mennyei ihletből fakadó művészetet nem rágja meg az idő vasfoga. A maradandót, az Örökkévalót hordozza magán, mint Wathay fogságban írt énekei.

Elmúlt a Húsvét. Amennyiben nem nyomtalanul, úgy a Feltámadás ünnepét megelőző időszakban, a böjti komorságban, a bűnbánati alkalmakon, a Passió történéseiben, a kővel elzárt sírbarlangban, amik mind-mind a mi fogságainkról is tanúskodnak, ihletet, isteni reményt kaphattunk a szabadulás vágyára. A fogság időszakai, mint betegség, gyász, bűnbánat az üdvösségre, az ótól megmenekült új életre is rá tudnak hangolni. A közelgő Lélek ezt a szabadságot munkálja.  Csókoljon hát a „tizedik" mindenkit a legszentebb mű megalkotására: a homo renatus megjelenésére!

Wathay XXIV.éneke Kátai Zoltán énekmondó tolmácsolásában, melyben a Magyar nemzetségnek, nyomorult, múlt, és jelen való állapotát traktálja.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. július 21., vasárnap,
Dániel , Daniella napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
Életművészet
Foglalkozása: egy Istenarc hordozása

Gondolkorzó

Pete Violetta
Hangos-e a Szentlélek?
Betöltekezés, de hogyan...?

Hozzászólás:
Hangos vagy csendes?
Az újonnan jövő áramlatok tükröt tartanak a történelmi egyházaknak

Hozzászólás:
Ahol én tartok hitbeli utamon
Csend és mély belső nyugalom a félelem helyett

Hozzászólás:
Karizompacsirta vagy csak pacsirta, esetleg szellemi bicepszbajnok? De lehet, hogy nekik van igazuk?
„ha elítéled az egészet, lehet, hogy azt is elítéled, amit valóban Isten cselekszik"

Hozzászólás:
A keskeny út: senkinek sincs igaza
Nem nyilvános a Szentlélek

Hozzászólás:
Gyümölcsökből lehet megismerni a fát
Isten bármikor újra megteheti

Hozzászólás:
Egy lelkész édesanya útkeresése
Vissza a lelkészgyermekek témájához...

Felszín

Süll Mária
"All those things"
Dominancia harc a dolgaimmal

Hajdúné Tóth Lívia
Hahó, Isten!
Csak te intézheted el... hogy talán én is...

Jéger-Pete Renáta
Inspirált business világ
Lehet-e az Úrnak terve Bill Gates-sel, és a Facebookkal?

Magasság

Nagy Dávid
Arany ajtókitámasztó
Kísérlet filozófiára

Réz-Nagy Zoltán
Az ihletettség csapdájában
Fordítási variációk egy témára: A teljes írás Istentől ihletett, vagy minden írás Istentől ihletett?

Turcsik Ferenc
Homo analiticus
A boldogság útját kereső

Tóth Sára
Múzsa és Szentlélek
- a világi és szent „ihletről"

Gueth Péter
Művészet és teljesség
A történelem véget ért, az események láncolatának ismerete már nem jelent kapaszkodót a valóságba való visszataláláshoz.

Mélység

Nagy László
Dr. Happyvel pünkösd felé
Akkor és most - elrendelt önmagunk keresésének útján

Teljesség

Szabó István
A Szentlélek ádventje
Túlcsorduló isteni szeretet haszon élvezői - mi

Pete Violetta
A Szentlélek ígérete a fogságban
Megelevenítő erő a pusztában

Szabó István
Erő a tanúskodás szolgálatához
Pünkösd ünnepére

Üzenet

Faragó Dávid
Az Öt Érzék Lelke
Igenis megfogható

Géczy Katalin
Vagy – vagy
Élet, vagy halál van a szemében?

Áthallások

Rácz Róbert
A tizedik
Homo renatus - az újjá született ember

Bölcsföldi András
Hetvenhétből hét
Novellákkal bejárt lelki úton zötyög a megértés szekere

Riport

Szerkesztő
Fogadd el a szeretetet
– Virtuális ölelés Simon Andrástól

Szerkesztő
Mátrix-beszélgetések
Egy új út a közösség teremtésre és a keresztény üzenet meghallásához

Miklya Luzsányi Mónika
Illatfelhők
Egy parfümőr vallomása a komponálás rejtelmeiről

Szerkesztő
Felfelé néző élet
- a parlamentben

Kitekintés

Békési Sándor
A méltóság misztériuma
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"

Jéger-Pete Renáta
Indíttatás a segítségre
Szeretethíd - légy két napra önkéntes!

Rusznák Emese
Ötletmustra
Csapatban minden sokkal jobb, főleg, ha egy jó ötlet is adódik

Jeney Edit
Csíksomlyó
Ahol az erőtér hat az életre

Miklya Luzsányi Mónika
Hamuban sült pogácsa és extrudált kenyér
(Instant) megoldások gyermeink tarisznyájába

Látogatóink száma a mai napon: 4391
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44880574

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat