A drogról hívő szemmel

Fontos, hogy a serdülőkorban lévőkben is tudatosítsuk ezt. Hogy lehet beszélni bármiről. Akkor, amikor a világban már mindenről beszélnek, miért zárnánk be ajtóinkat azok elől, akik tanácsot kérnek, azzal az indokkal, hogy bizonyos dolgok tabuk az egyházban.?
Ha tabuk is maradnak, abból lesz a legnagyobb baj, mert ha Isten törvényeibe ütközőt tesz valaki, akkor azért fogja tenni, mert nem tudatosítottuk benne a helyes utat. Botlásairól pedig - megint a tabuk miatt - nem fog beszámolni, így pedig nem tudunk rajta segíteni. A kezelés elsődlegesen a szeretetintézményekben folyik, és a lejtőn teljesen lecsúszottakon próbálnak segíteni.

Biztató Jézus szava: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.- (Márk 2,17): Az egyházi intézmények a gyógyszermentes leszokást próbálják alkalmazni a szenvedélybetegségek gyógyításában. A szeretetintézményekben folyó kezelés alkalmával is nagy hangsúly esik a bizalomra és a közösség szerepére. "A bizalom számunkra mindig az emberi együttélés egyik legnagyobb, legritkább és legboldogítóbb ajándéka fog maradni.- (Bonhoeffer) Az őszinteségen és a bizalmon alapuló lelkigondozás megmutatja a szenvedélybeteg számára, hogy valóban felelősségteljesen foglalkozunk vele, s nemcsak valami gépies kötelességteljesítésről van szó a mi részünkről.
A rehabilitáció. A gyülekezetek részt vállalhatnának abban, hogy az újonnan érkező, gyógyuló embereket felkarolják, mindennapi segítséget nyújtsanak nekik. Eredményes lenne olyan bibliaórák, különböző csoportos alkalmak tartása - ahogyan ez már egyes gyülekezetekben működik -, amelyek egy-egy konkrét programot hordoznak magukban. Például: önismereti kurzusok, ifjúsági alkalmak, melyek konkrétan a szenvedélybetegségekről szólnak, prevenciós jelleggel, hordozva azt az üzenetet, melyet a Biblián keresztül kapunk az ÚRtól.

A végső tanulság az, hogy nem szabad lemondanunk senkiről, hiszen maga Jézus sem mond le senkiről. Van lehetőség az egyház szolgálatára, és ki is kell ezt használni akkor, amikor ez adatik, mert különben elvétetik. Meg kell próbálnunk írj utakat keresni, ami nem azt jelenti, hogy az egyháznak fel kellene adnia hitvallásos jellegét. Úgy kell munkálkodnunk, hogy az egyházi jelenlét kézzelfogható valóság legyen a világ számára, hiszen az emberek elvárják tőlünk a segítséget.

Balogh O.