Táboros élmények 1.

A Tisza partján

( Tokaj, 1998 július 31)

Mintha a mienk lett volna, oly otthonosan telepedtünk le a kis "kikötő" deszkáira Tokajban. A lábunk alatt szelíden sietett a Tisza. Mi az Életforrás táborból jöttünk, ő a Kárpátokból. Itt találkoztunk, amint ő éppen igyekezett haza a Dunába, tengerbe, óceánba, mi pedig az örök mennyei hazába tartottunk.

Sokáig csendben figyeltük a nagy folyó ősi életjeleit, szelíd csobbanásait, pici örvényeit. Mennyi mindent hozott magával? Sok felesleges terhétől itt vált meg Tokajban, mert szilárdan elhatározta, hogy sok "szemétségét" itt hagyja, nem hordozza, hanem megtisztulva megy tovább.

A nagy folyó és életünk folyója vajon merre megy tova? A múlt és a jelen ölelték át egymást itt a hegy lábánál beleölelve minket is. A két és fél ezer év távlatából elevenen felzengő hűség és kitartás hitvallása a 137. Zsoltár megrendítő, gondolatai mély nyomot hagytak bennünk.
Már csak egy nap volt hátra. Gondolatainkba merülve, csendben ültünk a mólón, amint egykor Isten népe Babilon vizeinél. Ott hetven esztendő volt a "gondolkodási idő" itt csak egy hét, de ez a hét az Élet Forrásával Jézus Krisztussal telt el.
Ő ismer egyedül, Ő tudja csak, hogy itt tudtuk-e hagyni bűnös életünk minden szennyes hordalékát, hogy megtisztulva szabadon haladhassunk tovább az Ő medrében, a keskeny úton!

Lehet-e elfelejteni azt amit Isten tett értünk? 
Hiszem, hogy mi akik itt lehettünk, nem fogjuk elfelejteni soha a IV. Életforrás tábort, ahova már életünk, szívünk egy közös darabja fűz. Kitörölhetetlen emlékként üzen a hely: Sztéló Gábor Otthon, ahol leborulva, sírva és zokogva, örömkönnyek között valóban otthon lehettünk Istenünk kegyelmes karjaiban.

Trencsényi László

református lelkipásztor