Nyomtat Elküld Olvasási nézet

PERU ( Világjáró ifjaink)

B E S Z Á M O L Ó
Kovács Zoltán testvérünk amerikai útjáról.

A világ túlsó részéről, egy perui szegénynegyedből tért haza a nyíregyházi református teológus hallgató élményekkel gazdagon. Még júniusban keltek útra Kovács Zoltánék Denverből Limába, a perui télbe. A nyíregyházi református teológus hallgató egy keresztény ifjúsági csoport tagjaként kelt útra.
Kettős volt a célunk: egyrészt önkéntes munkával és játékos foglalkozásokkal színesíteni szerettük volna az árva gyerekek hétköznapjait, illetve eltökéltük, hogy testközelből megismerünk egy idegen kultúrát, egy másik, a mienktől teljesen különböző világot - idézte fel az utazás okait Kovács Zoltán. - Maga az ország, Peru rengeteg természeti szépséget rejt. Nyolc millió ember él Limában, a fővárosban, nagy részük leírhatatlan nyomorban tengődik. Fából, bádogból, műanyag hulladékból összetákolt viskók - amerre csak a szem ellát. Hegyoldalban, tengerparton, sziklák között, homokon, vagyis mindenütt. Higiéniáról nehéz beszélni, az ivóvíz kevés és drága, az utcán kóbor kutyák csaholnak, és vigyázni kell, hogy éppen hova és mibe lép az ember. Ellenben az Andok, a Csendes-óceán felejthetetlen látvány! Az általuk látogatott árvaházat a katolikus misszió működteti, és harmincöt gyereknek ad otthont.
- Van saját általános iskolájuk, ami azt jelenti, hogy van egy terem, ahol le lehet ülni, egy bódét pedig kineveztek könyvtárnak. A délelőtti tanítás ideje alatt mi az épülő víztartálynak ástunk alapot. Igazi csapatmunkára volt szükség: gépek hiányában sodrott kötelek segítségével mázsás sziklákat kellett a felszínre húzni. S hogy mindezt még nehezítse is valami: meg kellett küzdeni a mérges pókokkal és a skorpiókkal. A délutáni programban zene, arcfestés, baseball és aszfaltrajzverseny szerepelt a sportpályára összesereglett környékbeli gyerekek számára. Felvetődik a kérdés, hogy miért vállalkozott arra az útra, ami a jószándék mellett magában hordozta a bizonytalanságot és a veszélyt? Adtak és kaptak is Őszintén szólva először nagyobb volt bennem a kíváncsiság, mint a tettvágy. A világ egyik leggazdagabb államából, Denverből elindulunk huszonheten egy dél-amerikai szegénynegyedbe - mi lesz ebből? De Istennek hála, valóságshow helyett igazi szemléletformáló találkozás részese lehettem. Ezek a jóléthez szokott középiskolások két hét alatt csodát műveltek, tudtak nagyok lenni. Adták idejüket, fizikai erejüket, adtak reményt és örömöt ismeretlen, idegen embereknek. Persze bőven vissza is kaptuk azt, amit mi adni tudtunk, mégpedig szeretet, mosoly és ölelés formájában.

Kényelemből kockázatba "Viharos erejű trópusi szél dobálja repülőgépünket magasan a Karib-tenger fölött, már elhagytuk Kubát, még néhány óra, és leszállunk Peruban. Lassan múlik az idő, különös érzések kerítenek hatalmukba. Mi vár ránk az idegen kontinensen? Új, ismeretlen földre lépünk, rettegett betegségek kockázatával kell szembenézni, számítani kell párás éghajlatra, és hátat fordítani az otthon megszokott kényelemnek...-

(Idézet Kovács Zoltán naplójából.)




ÜZENET WALES-BŐL

Szeretettel köszöntelek titeket innen Wales-ből, ahova szeptember elején érkeztem meg és egy évig fogok itt élni.
Egy gyülekezetben és egy ifjúsági centrumban dolgozom, amit egy lelkészházaspár alapított tíz éve.
A Debreceni Teológiának ez a kapcsolata minden évben újra megújul, amikor egy diák képviseli az egyetemet. Ebben az évben rám esett a választás, amiért hálás lehetek, mert olyan tapasztalatot szerzek, amit később gyülekezetben tudok hasznosítani. Munkám igen sokrétű, de leginkább gyerekekkel foglalkozom. Állandó foglalkozásokat tartunk a gyülekezeten belül, ami azt jelenti, hogy napról-napra közel 40 gyerekkel vagyok kapcsolatban. A hittant megosztva tartjuk külön-külön a megfelelő korosztály számára. A gyülekezeten kívül heti 4 órát tartok a helyi iskolában, ami azért eltérő az otthonitól, mert itt a gyerekek 4 évesen kezdik az iskolát.
Külön kávéház működik a fiatalok számára, ahol rengeteg lehetőség nyílik a beszélgetésre és az itteni fiatalok megismerésére. A karácsonyi műsor igen nagy munkát igényel, mert a 4 évestől a 17 évesig mindenki játszik a darabban.
Három közvetlen munkatársam van: 2 fiatal Madagaszkárról és 1 Németországból (aki egyben a zenetanár is), akikkel ebben az évben együtt fogok dolgozni.

Hiszem, hogy áldás lesz ez az év számomra, és majd élményekben, tapasztalatokban gazdagodva térhetek haza közel egy év múlva.

2001. december
Pál Tünde

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 67, összesen: 154046

  • 2020. február 24., hétfő

    „Prédikálni nem tudok, ezért verseket írok, hogy megosszam az örömhírt másokkal” – mondja a 89. életévét töltő Zsófi néni. Az idős hölgy járókelőket, ...
  • 2020. február 24., hétfő

    Az Országos Református Cigánymisszió hagyományaihoz híven idén is megszervezi lelkésztovábbképzését, melyre ezúttal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Be...
  • 2020. február 23., vasárnap

    Az anyák lelki egészsége, a baba és a mama táplálkozása a szülés után, gyermekbetegségek és az édesapák kérdései is szóba kerülnének abban a programba...
  • 2020. február 20., csütörtök

    Sokat beszélünk gyülekezetplántálásról, ugyanakkor hazánkban nagyon sok gyülekezet megújulásért kiált. A Vitamin konferencia ebben szeretne segítséget...
  • 2020. február 19., szerda

    Vágytam a jelenlétére, át is éltem, aztán valami hirtelen megváltozott. Bennem vagy körülöttem?
  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...
  • 2020. február 17., hétfő

    Nincs is jobb a téli estéken, mint egy finom teával bekuckózni a szobába, elbújni egy jó könyvvel, gyújtani egy gyertyát, és élvezni, ha végre pihenni...
  • 2020. február 16., vasárnap

    Hitvallásaink fontosságáról, szerepéről és újrafordításáról beszélgettünk Fekete Károly tiszántúli református püspökkel.
  • 2020. február 13., csütörtök

    Biztos, hogy jól választottam? Mi, ugye, sosem fogunk elválni? Mi van, ha ijesztő felismeréseink támadnak a házasságban? Ezekről a kérdésekről is vall...
  • 2020. február 12., szerda

    „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.” Ez a bizonytalan állapot biztonságos kötődéssé alakulhat, ami egy életen át képes megtartani a kapcsol...