Táboros élmények 4.
Krónika egy esős simai táborról
(Sima, 1998 július)
" Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek." Filippi 4,4
Az eddigi táborokban tapasztalt áldások után, már nagyon vártuk az idei, immár III. Református "Életforrás" Ifjúsági Csendeshetet. 1998. Július 6-án 10 h-kor találkoztunk a nyíregyházi MÁV állomáson legalábbis elméletben, mivel a gyakorlatban ez annyit jelentetett, hogy az utolsó pillanatban kaptattunk fel a vonatra, miután a pénztárosnőt kellőképpen összezavartuk és egy nem velünk utazó fiatalembernek is majdnem jegyet vettünk. Többen utaztunk vonattal, az egyik "megbízott társunk" bőségesen el volt látva információval arról, hogy hogyan juthatunk el a helyszínre, Simára, mindössze csak olyan "apróságokkal" nem volt tisztában, hogy hol vagyunk, vagy merre megyünk. Akik kocsival jöttek, azoknak sem ment minden "simán", mert az autójuk defektet kapott. Mindezek ellenére hála az Úrnak épségben megérkeztünk.
Ami a szállást illeti, már az első pillantásra beleszerettünk. Nézzük meg, mik voltak ennek kiváltó okai.
A lányok az emeleten laktak, ahol az őskeresztyének testvéries életkörülményeit magukon tapasztalhatták: "mindenük köz vala", és az egyik szobában villany nem vala. A matracok egymást érték, a papucsok pedig sorfalat állva erősen akadályozták előrehaladásunkat. Ezen kívül egyesek repülni és szánkózni is megtanultak a feltűnően "stabil" lépcsőnkön. Ez az lépcső nem egyszer olyan eszköznek bizonyult, mely gyakorlati illusztrációt nyújtott a lelki hegyre való felemelkedésről és az onnan való alászállásról. Egyes tábortagok különösen emlékezetes bemutatót tartottak zuhanásból.
Ami a legmélyebb hatást gyakorolta ránk, az az egyszerre több funkciót betöltő és több embert foglalkoztató (fatüzelésű) XXI.századi fürdőszoba volt. Minden keresztyén tábornak szeretettel ajánljuk ezt a típust, amely alkalmas a világi örömökről való lemondás gyakorlására és a közösségi élet erősítésére. Vízben nem volt hiány, de füstben sem . A két egymás mellett lévő zuhanyzó tökéletesen kiegészítette egymást, az egyikben ugyanis elég volt csak a felső testünket megmosni, a másikban ennek hatására úgyis derékig állt a víz. A napi 50 mm-es esőzések következtében a WC-hez vezető dűlőút, vagy csak amolyan szörfdeszkákkal, vagy pedig ölben volt megközelíthető, de ez a kiváltság csak egyetlen testvérnek adatott meg.
A táborlakók testi táplálék terén sem szűkölködtek. Az egyes csapatok gondoskodtak a "francia, a kínai és a magyar konyha" remekeiről. De nem árulunk el nagy titkot, ha bevalljuk, hogy mindezek mögött a gondos lelkészfeleség: Erzsike néni, a "48 gyermekes" családanya állt.
Ennyi vidámság után azért senki se képzelje, hogy valamiféle humorista találkozón vettünk részt. Táborunkat Isten élő Igéje határozta meg. Helye volt a komolyságnak, az elcsendesedésnek, az Igére való figyelésnek. A csendeshetünk témája „Életjelek a keskeny úton" volt. A Filippi levélből, sok- sok áldott lelki táplálékot kaptunk Istentől, és megerősítő tanításokkal, útmutatásokkal gazdagodhattunk ezen a héten. Előadásokat hallhattunk személyes tapasztalatokkal illusztrálva a kereszthordozásról, a lelkiismeretről, a világi veszélyekről, és a hitben való örömökről is. Az esték a csapatok állal bemutatott emlékezetes előadásokkal, vetélkedőkkel teltek. A záróalkalmunkat a templomban tartottuk megható közös imádsággal, hálaénekekkel.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy ajándékba kaptuk Tőle ezt a hetet, ahol igazi testvéri közösséggé formált bennünket. Abban reménykedünk, hogy jövőre is újra együtt tölthetünk néhány napot az Úr Igéjére figyelve.
Sima
A III. Református "Életforrás" Ifjúsági Csendeshét résztvevői
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 19, összesen: 216593