Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Baróthi Zoltán írásai

Indoklás


tavasszal
várrá rogy rügyeink üres vászna benne vézna
levelekként ezer beteg mászna az életbe
hiába
mert csak néhány van a választott
néhány mi fényre borulhat naponként kósza futkosásban
kába bolondként szoronghat szárba
fagyasztott nedvesség-mázba mi
új
fényt láthat
több ezrből néhány roskadozva
telhet duzzadó levéllé
több ezerből néhány egyből
ezerré ÉS fájva SÍR
sír a többi fölöttük és bújva roppan új rügy közöttük kelve
néhánnyá ünnepelve
a fákat
virággá
tavasszal várrá rogy rügyeink üres vászna
vászonból virág-lázra gyúl
fáink rügy-világa




Buborék


testvérnek
nemmondhatóköltővagysportoló
mindegykiminektartcsakéntudnámmi
vagyokésmivéleszekezutánmerthaénnemis
mármindenkitudjahogyleszekvalakiésgyerekse
mindigmaradokhiszelszállazéletegymásutánláts
zunkkitengerébőlkihamarabbénígyvagyúgydelennmaradtammert
nemtudomhogymivagyokénésnemisakarommíghívaz Isten hogylegyekés
menjekéstegyekéséljekmintvalami kéntvalakiéshanemisvagyokde
legyekdeszóljakmintvalami
kéntvalakiodafenna
felszínen - 
egyszer . 


Sapere aude !

mind bűnösök vagyunk mind átkot hagyunk
a lélek-szobában gondolatunk mázsányi csalétek-lomában
hisz embernek születtünk csupasz embernek kik porhüvelyben porba hintve
boldogságot kotorásznak kik félénkségben 
feltekintve imádsággal hadonásznak kik betegségben 
földhöz kötve nyomorukról adomáznak
mind bűnösök vagyunk míg emberként szavunk 
a sárba hullva foly szét
de ha kezünk csont-sátorát templommá TÖRVE
alázatban hullunk az Isten-adta földre
ha testünk holt pásztorát
rongyfátyolba szőve
megváltó Jézusunk szavának adjuk át

tavakká változunk tavakká melynek tavasszal
remegő béke-illatát százezer 
veréb hordja széjjel
melyből ősszel kegyelem párája irgalom harmata
száll fel
száll fel


Dulcia linquimus arva

ráncba gyűlt homlokod
reszkető tavában az 
élet
mintha nehéz hópelyhek döngetnék
mintha ifjú hullámok zavarnák a
vénet
megszürkültek vágyaid
lecsitult az álmod s az
érett
élet
új szavában jövőd zengő viharában
Istened jelét a lágoszlopot várod

ráncba gyűlt homlokod
reszkető
tavában az élet .




Gyász


nem kellett senki és nem kellettél senkinek nem ölelt senki és
nem örültél senkinek nem vállalt senki
és nem sírhattál senkinek
megtört az élet és megtörtek az emberek magadnak dalolsz és
magadnak szenveded Krisztusod keresztjét megváltó Istened
könnyező kegyelmét nem vállalt senki 
és nem sírhattál senkinek -
egyedül a gyászban gyúl ki minden 
ember 
világvég fohászban egyedül a világban gyúl ki minden 
ember
gyűlöletes gyászban vége az egésznek harangok dőlnek
templomok ropognak töröttek jőnek és
vidd el magadban Krisztusod keresztjét !
egyedül a gyászban gyúl ki minden ember 
világ-
vég
fohászban .-




Részigazság

/szétszórt hazámhoz
/


új év jött s a földre kerültél lemetszett a gazda az újjá szülött tél örömébe törve a megújuló ér nedvességét szőve örökkön múló szőlő-időbe
szántva szór a szél bogáncsos
mezőkön hol pimasz pajzánul éledve újra vigasz él és
lopva kóró-keretbe ásító Isten beszél meredve
szántva szór a szél hogy kásás
mocsokba ragadva fél-
száradt venyigévé halva
lándzsát Döfj a mélybe földrögök vadállat-szemébe nedvet keresvén gyökér hajt csodaállat szarva küzd
örök harccal kánya-népek harcmezején emésztő vad ricsajt 
akarva nemes vén
párbajt zavarva végig századok
szégyenén
És
új év jött
hogy megálljon seholsemvolt ország tüske között játszó
gyermekvalóságnak tündér-tükörben látszó fájás-felhői
émelygő feledés-erdői fölött szántva szór a szél bogáncsos 
mezőkön hol pimasz pajzánul éledve újra vigasz él révedve
lemondó
ál-magyar szemekbe elhagyott erőkön hajtásba eredve rügyet töltesz
hitkoldus egekbe szirmot öltesz tátongó hegekre dőlve
szántva szór a
szél bogáncsos
mezőkön újra
szent vigasz él pimasz
pajzánul éledve újra

újra

szent VIGASZ ÉL



sötétlen éjszaka

nyugvóbanavilágsegyretöbbetlátoknem sötétazéjszakanemtakarnakálmoknem halottatétovaegyretöbbetlátokleoltoma villanytvakonmerengeknézekmagamelé nézekvároknézekderengekfákágaifelhőkárnyakálmokvágyak
csakneszokjammegafénytésaföldönéljekcsakhigyjekszeressek
higyjekreméljeknyugvóbanavilágegyre
többetlátokszépekcsúnyákférjekasszonyoklányokotthonokfények
templomokszánószólamokfélekszenvedekfájokdermedek
csak Isten vanegyavilágoncsak Isten van
egynyugvóbanavilágsegyretöbbetlátok
nem sötétazéjszakanemtakarnakálmok
nemhalottatétova Isten vanegyavilágon Istenvanegykibőlasötétlenéjszakábanmindenperccel
mindenérvvelegyretöbbetlátokhabecsukomszememisnyugvóban
avilág nyugvóban a világ .









Világvégtelenség

mintha
kívülről látnám a világot mintha távol lengve álló ágbóleredve
bújnám át az ember-
öltő sirámot vérem vesztve zihálok
esetlen este mintha áldozat
husát helyetlen teste
rontaná bűnné
mintha kivülről látnám a világot mintha kolompom a világvége önzúgó
bajába sajátlan énekét hozsannák
kereste eleven mindenét hinné összeolvad mindenem burjánzik
a szó kipusztul a félelem gátlástalan gátat
vetve belém tör belém
tör
belém TÖR a sérelem hogy
távol vagytok mintha kő lennék s ti vízcseppek
egy mederben egyenként mintha kívülről látnám csodaváró
életem







Távol, egyre távolabb

kialudt atábortűzelsápadt a parázszöldellő köd 
lengedezitt-ottmég hajnaltűzegy-egymegfáradt
darázsés végül csöndvankialudtatábortűzelsápadtaparázs 
atávolbanvonat za ka tol távol
egyretávolabbésvégül csöndvanelsápadt aparázstalán
emlékezikvolt egyszeregy családvoltegyszeregyláng
voltegyszeregyénekvoltegyszeregyfohász volt egyszer
és azótaszertefoszlottésazóta elsápadtaparázs
kialudtatábortűz szétszéledt acsaládelfáradt az
énekmegfakult afohász ésmost csöndvanmost
talánkialszikalángésmosttalán véget éregytörténet
egydrámaholváltozotta díszlet sváltozottazálarc
ahívőbőlkötöttlettatestvérből Barátvolt egyszer
egycsaládvoltegyszeregy lángésbármindenki
tudjamiértMÉGISkialvóatábortűzésmégis
sápadtaparázsvonatzakatol távolegyre
távolabbvolt egyszeregycsaládszét-
széledt
hétköznapnemtestvér a testvér
hétköznapcsöndvanirgalmatlan
csönd
melybenhasonlókkáválunk
irgalmatlantestvérekké
közönyöskő tömbökké
elsápadtaparázsa
távolbanvonatza-
katol távolegyre

távolabb

 

 

 

***

100-ból(int) egy(re)

Minden kék , sárga , piros , neonzöld . Ultrasztár műsorvezetőnk , András okos mosollyal közeledik felénk . A közönség tombol , egymás után gombolja a válaszokat . Néha azonban működésbe lép a természetes szelekció . Mivel ez egy ultrakulturált műsor , az iskolalátogatási bizonyítvány itt bizony nem elég . Egy percre megakad a sikersorozat . Kérdés bukkan föl a kivetítőn : Hol nyaraltak az osztrák császárok ?
1. Windsorban
2. Londonban
3. Kufsteinben
4. Schönbrunnban
Ketten mellégombolnak , a műsorvezető kárörvend , felkészül az elégtételre :
- Ádám , hát ez nem jött be. - rohanja le a szegény ifjú társadalomépítő értelmiségit .
- Nem . - csak úgy dől a szó versenyzőnkből .
Igaz , nem számítottam többre ebben a műsorban , de azért jól esett volna , ha legalább egy ilyen tehetséges fiatalember meglep . Egy pillanat szünetet sem enged András , hogy legalább átérezhetnénk a helyzet tragikumát :
- Ja , most látom , (ti. dugiban egy képernyőre kacsint) hogy Laci vagy . Nem baj.
- Nem .
Már teljesen úgy tűnik , mindent tagadni fog , amikor újra áradni kezd gondolatinak folyása , s végül vad tombolásban költői vallomássá duzzad .
- Nem tudtam , miaza Kufstein , de mosmár tudom , hogy a másikba mentek .
- Köszönjük , László ...
László mosolyog , András mosolyog , köhécsel egyecskét , aztán folytatódik az elmebontás . Minden kék , sárga , piros és neonzöld . Kár , hogy a könyvek csak feketék és fehérek .

***


Alapvetően én is embernek születtem,csak néha még szégyellem

Öreg bácsika taszigálja kopott bőrtáskáját a váróterem kövén . Eljut a radiátorig , ott megáll , majd újra elindul . És mégis megáll . Nyugodtan eltekint a távoli kijárat felé , szinte beletörődik a látvány biztonságos szépségébe . Lehajol a megviselt csomaghoz , kiveszi belőle szemüvegét . Bal zsebébe nyúl, kotorászik , míg meg nem akad keze egy bizonyos ponton . Így áll egy percig , talán kettőig . Végül a szétrongyolódott anyagból valami papírfélét , összehajtogatott , koszos maszlagot húz elő . Kibontja , szemével és egész testével rámeredve átvizsgálja , majd még jobban elcsöndesül . Újra a kijárat felé fordul , közben bal kezével visszacsúsztatja zsebébe a papírdarabot . Szeme rezzenéstelenül kitekint az ajtón . Lassan leemeli szemüvegét , kezét maga mellé ejti és a padlóra ereszti tekintetét . Gondolkodva áll , vagy épp csak pihen . Kezét a táskába mélyeszti , majd hirtelen összerezzen . Szemébe gyermekien csodálkozó keserű lemondás bújik , visszazárja a cipzárat , felegyenesedik . Megmarkolja a keménybőr füleket , s a vágányok felé indul . Félig megfordulva az órára néz .

***


Busz

- Jó napot kívánok !
- Jó napot kívánok !
- Elnézést kérek !
- Ugyan , semmi baj .
- De mégis .
- ... (hallgat)
- Bocsásson meg , nem ön szólt az elébb ?
- Nem , miért , talán úgy hallotta ?
- Igen .
- Elnézést kérek !
- Ugyan , semmiség , már el is felejtettem .

Hallgatnak , majd egyikük megszólal :

- Bocsánat , elengedne ?
- Igen , hogyne . Elnézést kérek !
- Köszönöm .
- Viszlát .
- Viszont látásra .

***
Napi ébrenléti százalék


Nem érdekelte különösebben , hogy elfoglalják előle a legjobb állóhelyeket , utolsóként lépett fel a buszra . A csengő hörögni kezdett , amikor ő még félig a járdán állt . Az ajtó bezárult , kellemes bizsergés fojtotta el bal keze fáradtságát . Az igazat megvallva , túl álmos volt a reggeli tülekedéshez . Egyszerre arra lett figyelmes, hogy a hangok nem váltak tompábbá és a menetszél élénken borzolta fésületlen haját . Az első megállónál rájött , hogy az ajtók nyitása és zárása nem okoz semmiféle változást , s az emberek sötét maszlaga kétkedve , bambán néz rá . A következő három megállónál sem történt semmi különös . Felszálltak néhányan , egy kisgyermek dadogott valamit és ujjával a levegőbe bökött , diáklányok vihorásztak , s mindenki lázasan készült a leszállás véres pillanatára . Ô azonban csak az elszáguldó pocsolyákat bámulta , mélyen az apró hullámokra , a felbukkanó, s újra eltűnő dombocskákra meredt . Észre sem vette , hogy megállt a busz . Kinyíltak ajtajai és egy ráncaitól elvakított , sietős dáma úgy meglökte , hogy az aszfaltra huppant . Kezében még mindig táskáját szorongatta . Az út túlsó felén csodálkozó szemek követték , amint feltápászkodott , majd hangos nevetés fakadt a még hangosabban fecsegő tömeg szélén . Kivette bérletét . Várt a következő buszra.

***

Egyet értünk


- Halló ! Halló , Tejfeldolgozó ?
- Igen , mit kíván ?
- Azt szeretném megtudni , hogy az Önök által meghirdetett élelmiszeripari szakon milyen felvételi követelményeknek kell megfelelnem .
- Jó napot , Tejfeldolgozó , hallgatom .
- Azt szeretném megtudni , hogy az Önök által meghirdetett élelmiszeripari szakon milyen felvételi követelményeknek kell megfelelnem .
- Jó napot , Tejfeldolgozó , hallgatom .
- Halló , van ott valaki ?
- 45 forintot tudok ajánlani minden literért . Halló , ott van ?
- Mezőkövesdről Mohosi György beszélek .
- Sajnálom , már elfogyott .
- Igen , Egerben .
- Próbálja meg két hét múlva !
- Tessék , mit mondott ?
- Csak azt , hogy próbálja meg két hét múlva .
- Rendben , köszönöm !
- Viszont hallásra !
- Viszont hallásra !

***


Egy naív ember

- Már meg kellett volna jönnie , rég elkezdődött a vetítés . Csak nem értette félre ! Nem , én mindig egyértelműen fogalmazom . Ha azt mondom , hogy mozi , este hét , akkor az úgy is lesz . Lehet , hogy baj érte . Igen , csak ez történhetett .

Másnap már megújult gondolatokkal , felfrissűlve és megvilágosodva dobogok az iskola folyosóin . Egészen addig , amíg fel nem sérti lelkemet egy újabb látvány egy újabb terror . Odasompolygok :
- Szia . Mozi , este kilenc . - azzal diadalittasan elvonulok .

***


A félelem hatalma

Már legalább öt perce bemászott , rég ki kellett volna jönnie ! Érzem , hogy itt valami furcsa dolog történik , valaki öli a hangyákat odalenn ! Lehasalok , orrom egészen a padlóig ér , ahonnan mások cipőjének elhajított porát szívja magába . Szemem a résbe réved , de semmi . Se hangya , se , aki öli . Körmömmel beletúrok a mélyedésben leülepült koszba , s érzem , hogy valami ráragad . Egy hangya . A HANGYA ! Holtan , összegyűrődve kuporog körmöm alatt , meg se szólal . Igaz , mit is mondhatna ? Talán azt , hogy melegem van , izzadok , kaparj ki innen ? Akkor inkább hallgat . Lehet , hogy fél , vagy lusta , ki tudja . A mai világban már mindenki csak a készet várja !

***


Félreértés

Botorkálok hazafelé a sötétben . Egy autó lámpája végigvetül az úton , s tőlem nem messze egy pillanatra feltűnik benne egy emberi alak . Továbbmegyek .
- Hoppá , elnézést !
- Ugyan , semmi baj .
- De mégis , nagyon röstellem .
- Mással is előfordul .
- Miért , talán ismerem én magát ?
- Nem , honnan gondolja ?
- Azt mondta , máskor is előfordul .
- Nem , kérem , én azt mondtam , mással is előfordulhat .
- Ó , már értem ! Akkor még egyszer bocsánatát kérném !
- Ugyan .
- Viszlát .
- Viszont látásra .

***

Génjeink


A mi szőlővesszőnk sem másabb , mint a többi . Tavasszal a bizsergő napsütésben ő is ugyanúgy kelleti magát , mint társai , a szélnek ugyanúgy bólogat és az esőcseppek is csak végiggörögni tudnak rajta . Szóval , tipikus alak . De azért egy valamiben mégsem hasonlít a hagyományos hajtásokhoz , gondolkodik . Például amikor a legcsípősebb fagy nedveit mardosta , arra gondolt , bárcsak vastag tölgyfaág lehetne . Sőt , metszéskor egyenesen fájt neki a kelletlen nyiratkozás . Persze , beszélni nem tud , úgyhogy gondolatai fájdalmasan visszacsorognak a mélybe . Felém . Ja , igen , nem is mondtam , hogy a töve vagyok . Szőlőtő .

***

Romlik a gyom-morál

Egy közönséges pongyolapitypang ( Taraxacum officinale ) ma hajnalban öngyilkossági célzattal kinőtt a nagykörúti kereszteződés betonlapjai repedésében . Mint ismeretes , az elmúlt évben már történt egy , a mostanihoz hasonló tragédia egy ereje teljében lévő vadkáposztával ( Brassica oleracea ) . Jelen tényálladék tudatában kijelenthetjük , a kereszteződés életveszélyes , így a város vezetésének halaszthatatlanul döntenie kell a forgalom beszüntetése ügyében . Egyes javaslatok a teljes útzárlat helyett az ún. "gyomírtást" nevezik meg végleges megoldásként . Érvelésük szerint , ha nem szorítjuk vissza az eredetileg mezei virágok terjeszkedését , urbanizációját , a város 65%-ának biztonságos közlekedési feltételei kerülhetnek veszélybe .

Lapzártakor érkezett a hír : 19 parajlibatop ( Chenopodium bonus-henricus ) élőfalként nőtt ki a figyelem középpontjában álló kereszteződés szegélykövei mellett . Sőt , egyikük már elszórta magvait a tragikus sírhely földjében .
Gondoljon ki , mit akar , a virágok maradnak .

***

Kovácsoltvas törlőkendő

Persze megint elaludt . Kapkodva összekotorta könyveit , füzeteit és megpróbálta belegyömöszölni táskájába . Ronggyá törte őket , mire felfedezte , hogy előbb ki kell nyitni a cipzárat . Magára kapta tegnapi ruháját , ami szinte még meleg volt. Lezakatolt a lépcsőn , hogy megmosdjon , esetleg reggelizzen is valamit. Benyitott a konyhába , s ekkor rájött , hogy már nem is szüleinél lakik , a jól megszokott padlásszobában , hanem egy lakótelepi albérletben . De ha ez így van , akkor ő most nem a konyhába , hanem Kleisingerné lakásába tört be . Ekkorra már ott állt előtte az özvegyasszony . Felébredt a hatalmas forgácsoló recsegésre , ami az egész házat megrázhatta , csak éppen a félálomtól megsüketült Kovácsot nem zavarta . Amint azonban megjelent előtte a hölgy , minden tiszta lett , visszaszaladt tárva-nyitva hagyott lakásába , berohant a fürdőbe . Fejét , csuklóját a csap alá tartotta , aztán a telefonhoz szaladt . Futólag bocsánatot kért , arra hivatkozva , hogy meg fogja téríteni a kárt , egyébként is , ő nem tehet róla , hogy elköltözött , meg kell értenie . Lecsapta a kagylót és visszarohant a fürdőbe . Fogkrémet nyomott fogkeféjére és egy fél perc múlva már el is felejtette , hogy fogat mos , felkapta kabátját , táskáját . Hatalmas döngések után becsapódott az ajtó , a házban csönd lett . Az utcán azonban csak ekkor kezdődött az élet .
Már a buszon is furcsán néztek rá , de amikor az újságoshoz ért , feltűnt neki , hogy az meg sem várja , míg szokásos lapját kéri . Ilyen szörnyűségek közepette , az idegességtől reszketve támolygott be a hivatalba . Kollégái sértőn gúnyos mosolygását már nem tűrhette szó nélkül . Valami nagyon határozottat , valami igazán éleset akart mondani , csakhogy szája tele volt habbal és kilógott belőle egy műanyagnyelű körömreszelő is . Döbbenten tapasztalta , hogy egy szót sem tud szólni . Hirtelen nem tudta , hogy magára , vagy az emberiségre legyen dühös , végül belerúgott egy papírkosárba és megcélozta a mosdót . Útvonalán buborékos habcsöppeket hagyott , melyek azonnal beitták magukat a szőnyegbe , de még megfehéredni sem volt idejük . Mihelyt az első mosdókagyló feltünt szeme előtt , fogkrémestől , reszelőstől akkorát köpött , hogy a művelet utóhangját - ti. egy szokatlan nyögést - még a főnök szobájában is lehetett hallani .
- Kovács. - hangzott fel néhány pillanat múlva háta mögött a lesúlytó hangzat Előbb még menekülhetett volna , de mostmár utolérte a végzet . Elkeseredettségében nem jutott más eszébe , minthogy ő sohasem akarta , mindig igyekezett és meg fog javulni .

Egyszeriben az egész iroda az ajtóban termett , a vezér alakját lámpák fénye övezte, s megszólalt az ítélet :
- Ki van rúgva .
Az ajtó bezárult . Kovács összeszedte holmiját , úgy bandukolt végig a folyosón , egészen a kijáratig . Ott feléledt a parázsló tűz lelkében , melyet a hivatal nyomott el, ledobta terheit és felszabadultan lépett ki az utcára .
Az utcára , de mit jelentett neki most az utca ?! Csapnak nézett egy szökőkutat , - hiába , a mosdás kényszere mélyen rányomta bélyegét lelkére - taxiba ült , s amikor hazaért , buszbérletét mutatta a sofőrnek . Az elborult elmével kirángatta az autóból és bosszúból feldobta a legközelebbi buszra . Semmi sem zavarta Kovácsot . Leült egy üres ülésre , ahonnan szülők örjöngő serege tépte fel . Pedig az a szék neki volt fönntartva , nem ült rajta senki . Mégis , a nagyobb zökkenőknél és az élesebb kanyarokban nyöszörgő , fujtató hangok szűrődtek ki alóla . Több megálló után lassan feltisztult hallása . Az emberek kiabáltak :
- Szálljon le róla , gyilkos ! - aztán :
- Ráült a fiamra !
Utazgatott még , aztán este hazakerült . Benyitott a lépcsőházba , de ismét elcsodálkozott . A lépcsőforduló sokkal nagyobb volt , mint máskor és a lépcsők is hiányoztak . Miután a tér tágasságát megszokta , azon kezdett gondolkodni , vajon miért nem zavarja a lakókat a szurkolók hangos kiabálása . Minden esetre , nagyon élvezte a meccset . Kleisingerné többször fiatalos lendülettel rohanta le az ellenfél védelmét és öt támadásból négyszer be is talált a hálóba . A szünetben gratulálni akart neki . Közel kerülve megfogta kezét , s ujjainak hideg hajlatára izgatottan , zavartan egy csókot nyomott . Ekkor hangok szűrődtek ki az ajtó mögül , a lakó suttogott benn :
- Valaki áll az ajtónál . Fogja a kilincset és a zárat figyeli .
Kovács ijedtében ösztönösen elrohant . Magányában hangosan gondolkodott :
- Fárasztó volt ez a nap , most már jobb szeretnék otthon lenni .
- Megértelek cimbora .- szólt egy férfi barátságosan az egyik mellékutcából . Közeledett felé , már szagburkolata is megkoppant Kovács orrán , amikor lövés dördült. Vére a vizes kövezetre fröccsenve futva áradt szét , teste sápadtan , ájultan borult el . Hazament volna , de már nem volt ereje megmozdulni .
Reggel persze megint elaludt . Kezét lehúzta az esti fáradtság , bár kiadósan megmosdott . Tegnap is , ma is . Elindult az iskolába . Késett .

***

Egy lámpabúrára ragasztott matrica elmélyült
és némiképp megrendült elmélkedése rövid
létezésének értelmezhetőségéről

- Ha be van kapcsolva a villany , úgyis meleg leszek , ha meg kikapcsolják , kihülök . Közben sem érzem valami jól magam , csak tapadok és vagyok . Még azt sem mondhatnám , hogy élvezem , mert nem így van . Igaz is , nem tudom, hogy élvezem vagy nem élvezem , mert sosem figyeltem még . Most elnézést kérek , de bekapcsolnak !

Bekapcsolták .

- Érdekes , ugyanúgy ragadok , igaz , kezdek izzadni , de majd csak kihülök ! Valószínüleg ugyanúgy hülök is ki .

Valószínüleg ugyanúgy hült is ki .

***

Magasröptű gondolatok a természetgúnyolatról


Állok a tömegben . Jóindulatú vállak támasztanak - jóindulatúan . Foglaltak a székek , foglaltak a kapaszkodók , foglaltak az emberi gondolatok , foglalt az ablak minden négyzetcentimétere , foglalt tekintetek foglalják bőrkeretbe az egész világot . Nekem már csak a szellőztető fogantyúja és nemnormális gondolatok jutnak , mindezt persze betetőzi , hogy elmém reggeli kábulatban tévelygő futárai csupán az ajtók fölötti rést találják kiútként a foglalt világ szabad levegőjébe . Kinézek . Egy madár - Corvus frugilegus - a busszal párhuzamosan , a repülési szabályoknak megfelelően közlekedik , s mindeközben úgymond furcsaképp be-bepillant a nyíláson . Öö - már késő . Egyenesen egy faágnak repül . Ennél már csak az érdekesebb , hogy a busz is átdöccen rajta. A busz . Állok a buszon . Tömeg van . Reggel .

***

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 81, összesen: 154060

  • 2020. február 24., hétfő

    „Prédikálni nem tudok, ezért verseket írok, hogy megosszam az örömhírt másokkal” – mondja a 89. életévét töltő Zsófi néni. Az idős hölgy járókelőket, ...
  • 2020. február 24., hétfő

    Az Országos Református Cigánymisszió hagyományaihoz híven idén is megszervezi lelkésztovábbképzését, melyre ezúttal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Be...
  • 2020. február 23., vasárnap

    Az anyák lelki egészsége, a baba és a mama táplálkozása a szülés után, gyermekbetegségek és az édesapák kérdései is szóba kerülnének abban a programba...
  • 2020. február 20., csütörtök

    Sokat beszélünk gyülekezetplántálásról, ugyanakkor hazánkban nagyon sok gyülekezet megújulásért kiált. A Vitamin konferencia ebben szeretne segítséget...
  • 2020. február 19., szerda

    Vágytam a jelenlétére, át is éltem, aztán valami hirtelen megváltozott. Bennem vagy körülöttem?
  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...
  • 2020. február 17., hétfő

    Nincs is jobb a téli estéken, mint egy finom teával bekuckózni a szobába, elbújni egy jó könyvvel, gyújtani egy gyertyát, és élvezni, ha végre pihenni...
  • 2020. február 16., vasárnap

    Hitvallásaink fontosságáról, szerepéről és újrafordításáról beszélgettünk Fekete Károly tiszántúli református püspökkel.
  • 2020. február 13., csütörtök

    Biztos, hogy jól választottam? Mi, ugye, sosem fogunk elválni? Mi van, ha ijesztő felismeréseink támadnak a házasságban? Ezekről a kérdésekről is vall...
  • 2020. február 12., szerda

    „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.” Ez a bizonytalan állapot biztonságos kötődéssé alakulhat, ami egy életen át képes megtartani a kapcsol...