Búcsúzás a Nyíregyháza, Széna Téri Gyülekezettől 2000. október 22.

 

NYÍREGYHÁZA, SZÉNA TÉRI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET

(1992 - 2000.)

„Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten!" (Zsoltár 31:6)

Én nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy drága kegyelméből megismerhettem az Ő hatalmát, mely által csodálatos változás történt életemben. A Bibliából az élő Ige világosságával szembesülve megértettem Isten, Jézus Krisztusban közénk jött szeretetét és megláttam bűnös elveszett voltomat. Istenre bíztam életemet és befogadtam szívembe az Úr Jézust, azóta vallom magam megtért, boldog újjászületett embernek.
Pál apostollal együtt elmondhatom, hogy én sem emberektől vettem az evangéliumot. (Galata 1,12)  Se családomban, se rokoni, se ismerősi körben soha senki nem volt egyházi pályán.  Édesanyámtól tudtam meg, hogy ő már kislánykorában is nagyon szerette Istent és hasonlóan cselekedett mint Anna, Sámuel édesanyja. (1Sámuel 1,11)      Ő már gyermekként úgy imádkozott, hogy ha egyszer majd neki fiúgyermeke születik, az legyen Isten szolgája.

Édesanyámnak én vagyok az egyetlen fia és bár sokáig rugódoztam ez ellen, végül az Úr akaratából mégis Isten szolgájává kellett lennem!    Ezért lett életreszóló vezérigém a Galata 1,15-16.        „De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel."

Csodálatos, ahogy engem eddig Isten vezetett, ahogy nyitogatta előttem mindig a lehetőségeket, ahogy  először a Tanárképző Főiskolára, azután pedig a Teológiára vezetett.
1992-ben, amikor a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen még csak negyedéves teológus voltam, helyettesítő szolgálatra kértek fel a Nyíregyháza, Széna téri református istentiszteleti szolgálatok ellátására.

Az istentiszteleti alkalmakat az Evangélikus Kistemplomban tartottuk.

Ez a gyülekezet lett életemnek eddig minden tekintetben legmeghatározóbb közössége. Csak hálaadással tudom megemlíteni, hogy az ott eltöltött idő Isten drága ajándéka volt számomra, mely életem eddigi legszebb, és legáldottabb időszaka volt.
Valóban olyan otthon és bölcső lett számomra a Széna téri gyülekezet, mint amilyen Pál apostol számára lehetett az antiókhiai keresztyén közösség.

Amikor első alkalommal megérkeztem a templomba, a szeretett gondnok úr, Juhász László fogadott.
Valószínüleg láthatta arcomon a szomorúságot, hisz csak néhány idős ember vett részt az istentiszteleten.
Az ott elhangzott bátorító szavai felejthetetlenek maradnak, hogy nincs okom elkeseredni, mivel Isten GONDOSKODIK és van hatalma megtölteni ezt a templomot hallgatókkal.

IGAZA LETT!

Hálaadással említem meg, hogy az utolsó hat évben már szinte minden vasárnap megtelt a templom, olyannyira, hogy nem egyszer megtörtént, hogy a fiatalok a szószék lépcsőjén is ültek. Felejthetetlen marad és nagyon hálásak vagyunk érte az Úrnak.

Ott az Úr kegyelméből sok örömben volt részünk, és sok áldást tapasztalhattunk meg. 1994. november 25-én a felszentelésemkor Debrecenben a Nagytemplomban együtt adtunk hálát Istennek és szó szerint könnyek között együtt örültek velem és családommal.
És ez az öröm, ez a szeretet, ez a kölcsönös tisztelet mindvégig megmaradt!
Valahogy nem múlt el!
Kitartott mindvégig.

Ebben a közösségben éveken át megtapasztalhattuk azt a testvérszeretetet, amely csak az Úr Jézus Krisztus szent vére árán megváltottaknak adatik. Itt az Úr számunkra egy igazi életteret, lelki otthont, igazi szeretetközösséget hívott létre, ahol:
Együtt hallgathattuk az Igét, és figyelhettünk üzenetére. 
Együtt dicsérhettük az Urat és imádkozhattunk.
Együtt tanulhattuk a Krisztust és egymás hite által épülhettünk.
Együtt növekedhettünk a kegyelemben, az ismeretben és szentséges hitünkben.
Együtt gyakorolhattuk a testvéri közösséget, segítve, támogatva, bátorítva, vigasztalva egymást.

Így vált ez a hely Isten Lelke által vezérelten igazi lelki közösséggé, lelki otthonná, lelki bölcsővé. Ahol a hívők egyek lettek a Krisztusban, és mint lelki család őszintén együtt tudtak sírni és örülni egyetértésben, testvéri közösségben, szeretetben, békességben. Itt tudtuk krisztusi módon gyakorolni a kölcsönös bocsánatkérést és megbocsátást a Zsoltár szavai szerint. „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!.Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" (Zsoltár 133:1-3)

A Széna téren nyolc és fél éven át minden vasárnap hirdethettem Istenünk áldott Igéjét, az örök evangéliumot miközben főállásom a hittanoktatás volt. Ez idő alatt Nyíregyháza három általános és öt középiskolájában (heti 30 fölötti óraszámban) református hittant tanítottam.

Hálaadással számolhatok be arról, hogy ott egy nagyon komoly és áldott ifjúsági körünk is volt, a középiskolás, főiskolás, egyetemista korosztályból.
Az ÉLETFORRÁS Ifjúsági Körünkből jelenleg harmincnégyen egyházi jellegű szolgálatban állnak,
húsz fiatal a lelkipásztori,
tíz a hittanoktatói,
négy pedig a diakóniai pályát választotta.

Számomra a közöttük eltöltött idő nagy áldást jelentett és életre szóló mély nyomot hagyott bennem.

2000. október 22.-ig voltam a Nyíregyháza, Széna téri gyülekezet lelkipásztora.

Az "Életforrás" Ifjúsági Körünkről külön honlapot nyitottam:

http://www.parokia.hu/lap/eletforras-ifjusagi-kor/cikk/mutat/bemutatkozas/

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

***

VISSZAEMLÉKEZÉS

***

Ma amikor az Úrnak 2022. esztendejét írjuk,
éppen harminc év telt el azóta,
hogy Nyíregyházán a Széna téren megkezdhettem lelkipásztori szolgálatomat.
A jegyzeteimből szeretném most felidézni
azt a hangulatot, amikor el kellett búcsúznom szeretett gyülekezetemtől.

***

Áldott Istenem!
Hálát adok, hogy születésemtől fogva magadnak elválasztottál és mindez ideig gondviselő kegyelmedben hordoztál.
Hálát adok szabadító hatalmadért, hogy romlott életemből megszabadítottál és kimentettél a biztos halálból.
Köszönöm Neked drága Megváltóm, Úr Jézus Krisztus, hogy értem omlott szent véred a kereszten. Áldalak, hogy megváltottál, bűneimből megszabadítottál és örök életet adtál.
Köszönöm, hogy kegyelmedből én is a Te méltatlan bár, de felszentelt szolgád lehetek, és szent házadban e helyen eddig hétről-hétre hirdethettelek.
Köszönöm az eddigi lehetőséget és a sok-sok áldást.
Hálát adok, hogy mindenben megsegítettél: családomban, tanulmányaimban, munkámban, hivatásomban, szolgálataimban áldásokkal vettél körül és nem hagytál éhezni soha, mindenben megadtad mindazt, amire éppen szükségem volt. Köszönöm Neked!
Köszönöm ezt az áldott közösséget. Hálát adok, hogy a Te anyaszentegyházadnak. ebbe a testvéri körébe helyeztél.
Köszönöm ezt a hívő közösséget, minden testvért, a tapasztalt időseket és a lelkes fiatalokat, mindenkit, akikkel Tebenned egyek lehettünk és Téged már itt a földön együtt dicsérhetünk.
Köszönöm a Tőled kapott szeretetet, boldogságot és békességet, az elképzelhetetlent, a minden értelmet felülhaladót, a soha el nem múlót.
Köszönöm, köszönöm Istenem, hogy még éltetsz, és elfogadsz gyermekednek.
Kérlek, a Te Szentlelked által vezess engem oda, ahol még látni szeretnél, ahol még használni akarsz.
Mindent köszönök Neked Uram, áldott Istenem!
Legyen áldott mindenért a Te Szent Neved örökkön-örökké!
Ámen.

 

***

Szeretett Testvéreim!

Most amikor elbúcsúzom a sok-sok áldás színhelyétől, visszatekintve nagy hála van a szívemben. Hála elsősorban azért, mert Istenünk különös kegyelmébe fogadott minket itt, és gazdag áldásaiban részeltetett.
Közel kilenc éven át együtt örülhettünk a mi áldott Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak!
Most amikor el kell válnom ettől a szeretett közösségtől, a sok-sok áldás színhelyétől, búcsúzásként szeretnék ajándékképpen átnyújtani, illetve felolvasni néhány olyan gondolatot vallomásként, amelyek talán a leghűebben visszatükrözik azokat az érzéseket, amelyekkel én erre a mai alkalomra készültem.

***

 

Kicsi fecskénk

Végre megjött a várva várt tavasz.
Az egyik napon egy fecskepár költözött az ereszünk alá.
Nem kis munkával, de otthonosan berendezkedtek.
Mondhatni nagyon békés, védett helyet találtak nálunk.
Rögtön érezhették, hogy nem vagyunk idegenek egymásnak.
Hamarosan megismertük, sőt meg is szerettük egymást!
Együtt izgultunk a fészeképítéskor, a költéskor, a fiókák etetésekor,
Együtt aggódtunk az esős időben, a forró napokon, a hétköznapi bajokon.
Együtt sírtunk és együtt örültünk. Szinte egy családdá lettünk.
Időközben, alig észrevehetően a fészek egyre szűkebbnek bizonyult.

Egy napon aztán eljött a szárnyra kelés ideje is.
Ettől kezdve felgyorsultak az események.
És megjöttek a csípős szeptemberi hajnalok.
Sorra, egyenként, egymás után menekültek el a kedves arcok,
De ő MÉGIS kitartott.
Közben egyre fagyosabbá vált körülötte a világ.
A szeretett társak már mind-mind biztonságos távolságban jártak,
De kicsi fecskénk még mindig nem gondolt az útra.
Kimondhatatlanul egyedül járt vissza rendületlenül.
Valahogy nem tudott megválni tőlünk.
Megdöbbentő volt ez a ragaszkodás.
Mintha csak dacolni akart volna mindennel és mindenkivel.
Egyszerűen nem akart tudomást venni a veszélyről, a télről.
Már komolyan aggódni kezdtünk érte, hisz puszta léte,
megélhetése került veszélybe.

Pedig mindenről tudhatott, hiszen eléggé jól értesült fecske volt.
Hallhatta, hogy itt hamarosan befagynak a vizek és
jeges szelek tépnek szét minden reményt!

Egyszerre október lett.

Kicsi fecskénk, még dacolt viharral, esővel, széllel, míg bírta
de..........egy napon többé nem jött már vissza.
Soha többé nem láttuk őt,
Szokatlan fecske volt, végsőkig kitartó.
Azóta csend van!
Fájdalmas csend!
Kimondhatatlanul néma, mélységesen
ÜRES LETT A FÉSZEK!

Ezután már soha senki sem fogja tudni megmondani,
hogy a természet rendje ellenére
miért kellett neki ilyen sokáig várni.

Vajon viszontláthatjuk-e még egymást?

Nyíregyháza, 2000. október 17.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

***

BETELJESEDETT
(Lelkésszé szentelésemen)

„Mert hű az, aki ígéretet tett" (Zsid.10,25)

Zokogtam térdelve egy élet áldása alatt, s a templomfalak zenéltek.
A Lélek érkezett szelíden,
utat tört szívemen,
kicsordult szememen
s megeredt nyelvemen a dicséret, hogy már Élek.
Mióta az Élet forrása szívemben felfakadt,
s minden gát, fal kiszakadt előtted Uram,
jóságod mint zuhatag ömlött, tisztított, mosott, takart, táplált, fürdetett,
mert hű vagy te Uram s ígéreted beteljesedett.

Trencsényi László

Debrecen, 1994. november 25.

***

ÁHÍTAT
„..és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kolossé 3,3)

Jézus menedékem,
Beléd rejtőztem én,
mint rügy a fába,
mint dal a madárba,
mint illat a virágba,
s Belőled hajtok én.

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1994.december12.

 

***

 

 

Az alábbi gondolatokkal szeretnék megemlékezni

a mi szeretett gondnokunkról Juhász Lászlóról.

 

***

In memoriam:JUHÁSZ LÁSZLÓ

 

„Vigasztaljátok tehát egymást,

és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.

Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat,

akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban,

és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket.

Éljetek egymással békességben."

1Thesszalonika 5,11-13

 

Nyíregyháza, Széna tér,
kicsi templom.
Előtte egy ember áll.
Annyiszor ajtót nyitott előttünk
s egyúttal a szívét is mindig kinyitotta.
Mindenki ismerte szelíd mosolyát.
Talán ő az egyetlen
akit mindig mosolyogni láttam.
Mosolyával prédikált
a mi Laci bácsink.

Kezet fogott és átölelt:
"Isten gondoskodik arról,
hogy mindig legyenek hallgatói"
- mondogatta annyiszor.
Együtt sírtunk és együtt örültünk.
Akkor is amikor csak néhányan voltunk,
akkor is amikor megtelt a templom.
Szívébe zárt valamennyiünket.
Ha valakit bántottak, neki jobban fájt
és vele szenvedett.
Hogy szeretett
a mi Laci bácsink!


Kicsi ház ott az Árok utcán
akácokkal tele.
Itt volt egyszerű földi otthona.
Sok gond között mégis boldog volt itt,
mert Isten volt Ura és Vigasztalója!
És nem panaszkodott,
hogy milyen keservesek a napok
nyugdíjtól-nyugdíjig
és könnyezett hogyha segítettünk rajta.
Ő nem gyűjtött földi kincseket
csak lelkieket, mennyeieket!

Ma is látom,
amint megy öreg kerékpárján ki a tanyára.
Várták s szerették a méhek is.
Egyszer én is kimehettem vele.
A kórházból jöttünk éppen haza.
Tavaszodott.
Hogy örült, hogy ébred az élet!


Idén újra megjött a tavasz
gólyákkal, tavaszi virágokkal.
A méhek is kiteleltek szépen,

csak Ő NEM!

Nem jön már közénk soha többé.
A tavaszi virágok a sírján nyílnak majd.

Ma is látom, ahogy vár rám
tekintetemmel önkéntelenül is keresem
ahogy ott áll
rendületlen hűségben
ott a templom kapujában
és mosolyog.

Mosolyogva ment el
akkor is mikor búcsúzott
ahogy felállt csendesen és kérte,
hogy imádkozzunk érte a műtét alatt.

A műtét hosszú lett és végleges.
Mozdulatlan hetek, hónapok teltek el
míg jött a hír,
hogy eltávozott
H A Z A
a mi Laci bácsink!

Igen, Ő
előre ment mint mindig
Ő az ELÖLJÁRÓ
Ő, akire felnézhettünk mind,
akik ismerhettük őt.

Ő, aki nem tudott és nem is akart
Jézus nélkül élni
ahogy kérte mindig kedves énekét.
Példát mutatva járt az élen.
Míg bírta, beteg szívével
szolgálta Urát, Istenét.

Most átadta helyét nekünk,
hogy mindhalálig hűek legyünk
azon, ami ránk maradt.
Mi, akik örökébe léphetünk
szolgáljuk így
ilyen örömmel,
ilyen egyszerű, tisztán
mindig mosolyogva
a Mindenség Urát!

Nyíregyháza, 2000. április 18.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

***

Énekelj kis pacsirta!

Egyszerű, dacos kis pacsirta volt, és nem akart énekelni.
Észrevétlenül akart élni. Igyekezett tökéletesen beleolvadni környezetébe, mintha csak egy rög lett volna a földön,
pedig kezdettől fogva pacsirta szíve volt.

Élete egy napján megtörtént a csoda. 
Ő állt meg fölötte, TEREMTŐJE!
Ekkor megmozdult a szívében valami és a következő pillanatban már emelkedett és egyre csak emelkedett.
Mindig feljebb szárnyalt, fel a magasba, - ÉNEKELNI!
Soha többé nem akarta már abbahagyni az Istendicséretet!

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1994.

 

 

***


„Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten!" (Zsoltár 31:6)

Áldott Istenem!
Hálát adok, hogy eddig hordoztál, megtartottál és megáldottál minket.
Én a Te akaratodból úgy érkeztem ide, hogy mindent szent kezedre bíztam.
Most is kezedre bízom lelkemet, egész lényemet, családomat, szeretteimet, testvéreimet, munkámat, megélhetésemet. Szeretnélek ezután is csak Téged szolgálni, mindenben akaratodat keresni.
Könyörülj rajtam és vezess tovább a Te áldott, szent utadon!
Ámen

***