Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Papdi Eszter versei

Papdi Eszter versei

Előszó?




Ember vagyok. Ez a tény talán soha nem jelentett számomra olyan örömet, mint az elmúlt tanév elmúlt hónapjaiban. Ember vagyok, tehát tudok sírni, tudok nevetni, sokszor éhes vagyok, és néha fázom...sőt, tudok «fájni»...másnak, és magamnak. Sokat beszélek, és el sem tudom képzelni mi lenne, ha soha senki nem hallgatna meg ( legalább csináljatok úgy, mintha érdekelne, egyszer majd csak elfogy belőlem a szó). Ember vagyok, tele érzéssel, csodálkozással és várakozással. Tele emlékkel.
Ember, tehát gyermek. Tartozom Valakihez. Az én Szent Atyám gyermeke vagyok. « Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által» ( Galata 3:26 ) 
Alkotás.
De mit ér az alkotás az alkotó nélkül? Egyedül a költő tudja, milyen élményből, milyen érzésből, milyen céllal született a műve. Megfejtéséhez nála van az egyetlen hamisítatlan használati utasítás. E nélkül csak találgatunk, saját elképzelésünket vetítjük ki a műre.

Mit érünk mi Isten nélkül? Mit érek én Isten nélkül, érzéseimmel, félelmeimmel, céltalanságommal? Ő az Alkotóm. Egyedül az Ő használati utasításai szerint élve teljes értékű az élet, és benne én. Ő teremt bennem rendet. Ő tanít meg arra, mire érdemes odafigyelni, és mit érdemes komolyan venni abból, ami bennem, és a körülöttem lévő világban naponta megszületik és meghal. Ő tanít, hogy ne vegyem magam komolyabban, mint Őt, ne figyeljek magamra jobban, mint Rá. Ő segít feldolgozni azt, ami ért, ami bánt, amit nem értek. Jézus szavai nap mint nap rádöbbentenek, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak azoknál, amikkel éppen küszködöm...ez segít túljutni rajtuk. Ez segít abban, hogy a kétségeskedés ne váljon kétségbe eséssé, és a szorongattatás megszoríttatássá.

Áldott legyen az Ő Szent neve, 
aki alkotott, tanított, és megtartott mindeddig Téged, engem. 



Mert kegyelemből tartattatok meg,
hit által és ez nem tőletek van
Isten ajándéka ez Nem cselekedetekből,
hogy senki ne kérkedjék.
Efézus 2, 8-9
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban,
az Ő nagy szerelméből,
mellyel minket szeretett,
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt,
megelevenített együtt a Krisztussal,
(kegyelemből tartattatok meg!)
Efézus 2,5



Azért jó...
Azért rossz felnőni,
mert, ahogy cseperedsz, 
egyre jobban látod, 
milyen kicsi vagy.
Mert rájössz,
hogy amit adsz, és amit adhatsz, 
a kevésnél is kevesebb. 
Mert rájössz, 
hogy, ha tárva már az út,
még botladozva menni is gyáva vagy, 
nemhogy repülni, ahogy álmodoztad.
Rájössz, hogy bármit is tégy,
valakinek mindig épp az lesz a rossz.
És észre kell venned,
hogy még a rossznál is rosszabb vagy,
az önzőnél is önzőbb...
Azért JÓ felnőni, 
mert lassan megtanulod, 
hogy mit érsz,
és hozzád képest,
ki az Isten.
Azért jó felnőni, 
mert te kisebb leszel,
és Isten egyre nő szemedben.
Azért jó felnőni, 
mert nem csapod már úgy be magad,
és megtanulod, hogy nem a te hited,
hanem Isten ereje;
nem a te cselekedeted,
hanem Isten KEGYELME,
nem a te erőd, és a te áldozatod,
hanem Krisztus ártatlan vére az, 
ami előremozdítja a világot, 
és ami ELVISELHETŐVÉ teszi 
az elviselhetetlent.

2001. május 17.




És adok nékik egy szívet, és új lelket adok
adok nékik egy szívet, 
és új lelket adok belétek,
és eltávolítom a kőszívet az ő testükből,
és adok nékik hússzívet. 
Ezékiel 11: 19



Köszönöm azt is, hogy szenvedni tudok.
Ha nem tudnék, sosem érteném,
miért jött el, az Embernek Szent Fia,
és nem is sejteném, mit kellett néki kiállnia. 
Nem tudnám, mit jelent a Vér, a Kereszt,
Nem tudnám megölelni a síró gyermeket.
Uram, még így sem ismerem igazán,
a szenvedést. 
Hisz ha haldoklóra, árvára nézek,
azt mondom  nem szenvedtem még,
még nem is éltem...
Máskor úgy gondolom, tudom mi az,
hisz nekem is fáj, ha neki fáj,
olyan, mintha enyém is lenne az ő keresztje.
Uram, jobb így, hogy tudok én is fájni. 
Köszönöm, hogy ettől vagyok ember.
Köszönöm, hogy fájhat az én szívem is,
Lehet szégyenérzet, bűnbánat lelkemben.
Köszönöm, hogy nem kő vagyok, nem állat,
hanem MEGVÁLTOTT ember.

2000. szeptember 4.








Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért,
nemcsak, hogy higgyetek Őbenne,
hanem hogy szenvedjetek is Őérette.
Filippi 1, 2

Nem akarom felejteni...

Nem akarom elfelejteni,
Hogy miért jöttem a világra, 
Hogy ki az én Uram,
Kinek vagyok én szolgája.
Nem akarom, hogy a 
környező gizgazok
elfojtsák az igét bennem,
Uram, én a Tiéd vagyok!
Ments meg! Ments meg engem!
Egyre ritkábban gondolok Veled,
és csak ballagok,
lehet, hogy hátra,
az érzéseimre hallgatok, 
és nem lelek útmutatásra.
Uram, én Téged, 
Uramnak Téged akarlak,
Uram, ébressz fel, 
adj bölcsességet,
hogy ne menjek fejjel a falnak. 
Uram, én hűtlen voltam, 
sokszor nem kérdeztelek, 
Uram, ne büntesd,
mentsd meg gyermekedet!
Uram, én hűtlen vagyok, 
de Te hű maradsz.
Mentsd meg, őrizd meg, 
pislogó gyertyaszáladat. 
Uram, hogy tudjam, 
mi fontos, mi az előbbrevaló!
Hogy tudjam, mit kell tennem,
s hogy javítsam, mi javítgatható.
Egyedül Benned lehet reményem,
Biztos tanácsot senki más nem ad.
Uram, hogy csak Neked éljek,
csak Neked, 
ehhez adj bölcsességet, és erőt,
mert megrepedt nádszál a hitem,
de még élek, 
és tudom, 
hogy mindent Kinek köszönhetek.







Úgy sincs más, ki így vigasztal,
Úgy sincs más, ki így felsegít,
Úgy sincs más, ki így szeretett, 
Nincs, aki így ismer,
Aki így vár, 
Aki életét adta volna értem! 
2ooo. nov.2.






Magamnak

Benned zsong ezernyi emlék,
Millió tapasztalat,
Tied naponta tengernyi élmény,
Folyamnyi gondolat.
De mondd, mindez kit érdekel?
Kit érdekel?

Mért felejted mindig el,
hogy nem te vagy a legfontosabb,
s csak mert magad tán jobban ismered,
nem kell azt hinned, hogy csak te vagy,
csak te vagy.

Isten mást is szeretett,
Fia másért is vérezett,
még akkor is, ha ez fáj neked,
még akkor is, ha nem értheted,
te nem vagy, és nem lehetsz,
senkinél sem fontosabb.

Van ezernyi érzelem, mit elmondanál,
de nem lehet.
Van ezernyi képzelet,
mit jobb, ha nem mondasz senkinek.
Mert jót nem teszel, jót nem teszel,
Ha csak önmagad érdekel.

Csak annyira várhatod el,
hogy szeressenek,
Ahogy te szeretsz,
De egy van, ki jobban szeret,
Mint te Őt szeretheted,
Akit jobban érdekel, mint magadat,
hogy mi van veled:
az Atya, a te Istened.






Szólhatok-e egy szót is?

Szólhatok-e akárcsak egy szót is,
amikor ilyen ég van felettem,
amikor piros árban fürdenek 
tarka fellegek,
amikor földig ér a szivárvány, 
és őrült színesek,
a haldokló falevelek?!
Uram nem szólhatok, 
nincs jogom panaszra,
nem tudom hány napom van még hátra,
segíts, 
hogy ne teljen egy percem sem hiába, 
és panaszra, pillantásnyi időm se legyen.
Mert mindenem megvan, 
és minden az enyém,
amíg a Tied vagyok, 
a Tied leszek én. 

2ooo. november 7.




Egyre szebb...

Egyre többször mondom: «Nem tudom.»
Egyre többször:«Nem értem.» «Furcsa ez.»
Egyre gyakrabban kémlelem tanácstalan, 
a kéklő messzeségeket. 

Mégis, az élet egyre szebb,
közelléted egyre kedvesebb.
Kegyelmed is egyre gazdagabb,
És én egyre kevésbé értem magamat,
és egyre kevésbé szeretetedet,
Miért ily gazdag, miért, hogy így szeretsz? 
Isten, én Istenem, én Atyám, 
Egyre szebb az élet, 
És én egyre csak várok Rád.

 

 

***

Van ennél teljesebb élet?

Van ennél teljesebb élet?
Tudom a Krisztust.
Mi kell még?
Várom a Krisztust.
Mit várjak még?
Hiszem a Krisztust.
Mit higgyek még?
Itt ül velem szemben 16 élet.
16 álom, 16 vágy.
16 büszke reménység.
Ők is az enyémek.
Gyönyörködöm bennük,
Fiatalok, szépek.
Boldog vagyok, hogy köztük lehetek.
Nincs tükör a teremben,
Könnyen elfelejtem, hogy én már nem diák vagyok.
No, meg ott az a fránya dolgozat,
Ami most nekik annyi fejfájást okoz.
Ők szenvednek, én verselgetek,
Hisz én csináltam azt a dolgozatot.

***

"...hogy minden tekintetben Ő legyen az első.-

Már éjfél is elmúlt.
Előveszem az útmutatómat mielőtt álomra hajtanám a fejem.
Ki tudja, nem ez e az utolsó éjszakám itt ezen a földön?! Megkeresem a kijelölt részt. Van két lap a Bibliámban mely másként is beszél mint a többi: zörögnek. Egy évekkel ezelőtti emlékezetes zápor megszáradt esőcseppjei hagyták rajtuk ezt a megkülönböztető jelet.
A mai ige az egyik ilyen oldalra esik: Kolossé 1.:15-23.
Naponta dúl a lelkemért a harc. A világ ezerarcú csábítása nap mint nap ostromol. El akarja velem hitetni, hogy ő a legfontosabb, és hogy Isten az ellenségem. Mégsem félek. Én magam csodálkozom ezen a legjobban. Ez az ige Krisztusról beszél. Másról nem lehet így beszélni. Más nem lehet ilyen fontos. "Ő a láthatatlan Isten képe- "Ő az elsőszülött minden teremtmény közül- "Ő előbb volt mindennél-, "Ő a feje a testnek, az egyháznak is-, "Ő a kezdet.-
Minden és mindenki más silány pótlék csupán, ami csak ideig-óráig szerezhet örömet, és a bajban magamra hagy. Miért építek hát naponta bálványokat? A világ (emberek, könyvek, az iskola) azt suttogja, sokszor ordítja, hogy Isten az ellenségem.
De most itt az ige előttem. Már éjfél is elmúlt, és amit tegnap a Sátán 24 óra alatt rombolt bennem, most Isten egy másodperc alatt helyre teszi. Elolvastam az igét, és tudom, hogy Krisztusban megbékélt velem az Isten. (21-22) Egykor ellenséges gondolkodású voltam én is, de most már Isten a menedékem, a váram, a Pszichológusom, a Tanárom, az Atyám. Az, aki minden élők közül a legjobban szeret, és ez a "legjobban- nem csak mennyiséget, de minőséget is takar.
Boldog vagyok, hogy ezt tudom.
Uram, tarts meg engem az én hitemben!



"Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek.
Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.-
1. Korintus 3,21-23.


SZÓLHATOK-E EGY SZÓT IS?

Szólhatok-e akárcsak egy szót is,
Amikor ilyen ég van felettem,
Amikor piros árban fürdenek tarka fellegek,
Amikor földig ér a szivárvány és őrült színesek
A haldokló falevelek?

Uram, nem szólhatok, nincs jogom panaszra,
Nem tudom hány napom van még hátra,
Segíts, hogy ne teljen egy percem sem hiába,
És panaszra pillantásnyi időm se legyen.
Mert mindenem megvan, és minden az enyém,
amíg a tied vagyok, a Tied leszek én.



AZÉRT JÓ...

Azért rossz felnőni,
Mert ahogy cseperedsz,
Egyre jobban látod, milyen kicsi vagy.
Mert rájössz,
Hogy amit odaadsz, és amit adhatsz,
A kevésnél is kevesebb.
Mert rájössz,
Hogy ha tárva már az út,
Még botladozva járni is gyáva vagy.
Nemhogy repülni!- ahogy álmodoztad.
Rájössz, hogy bármit is tégy,
Valakinek mindig pont az lesz a rossz.
És észre kell venned, hogy még a rossznál is rosszabb vagy,
Az önzőnél is önzőbb...

Azért jó felnőni,
Mert lassan megtanulod,
Hogy mit érsz, és hozzád képest
ki az Isten.
Azért jó felnőni, mert te kisebb leszel,
És Isten nő szemedben.
Azért jó felnőni,
Mert nem csapod már úgy be magad,
És megtanulod, hogy nem a te hited,
Hanem Isten ereje,
Nem a te cselekedeted,
Hanem Isten kegyelme,
Nem a te erőd és a te áldozatod,
Hanem Krisztus ártatlan vére az,
Ami előremozdítja a világot,
És ami elviselhetővé teszi
az elviselhetetlent.




EGY BARÁTNAK

Volt egyszer egy álmom,
Lassan szertefoszlott,
Ez jó, mert nem szeretem az álmokat.
A rózsaszín köd mögül
Lassan előbotlott
Egyszerű, esendő, bűnös önmagad.
Hiába más vagy mint a ködön át voltál,
Most igazabb vagy, valóbb, és még kedvesebb.
Különben sem szeretem a rózsaszínt,
És akit Isten megszentel,
az a szent.

Testvérem vagy, barátom,
Isten gyermeke.
Az Övé vagy. Ő áldjon meg,
Őrizzen szent keze!




HA VIRÁG VOLNÉK...

Ha virág volnék,
Biztos nem bántanálak,
Csak illatoznék minden elmenőnek.
Ha harmat volnék,
Folyton nem nyaggatnálak,
Csak gyönggyel takarnék be minden reszketőket.
Ha tücsök volnék,
Nem titkolóznék,
Az égre zengeném dicsőséged,
Ha hópehely,
Sosem félnék,
Betakarnék mindent, ami szenny.
Ha csillag volnék,
Csak sütnék, sütnék,
Szerteszórnám dicséreted,
Ha pacsirta,
Csak énekelnék:
Szent, szent, szent a Te neved.

De ember vagyok:
Gonosz áruló,
Szóval, tettel,
Mennyit bántalak!
Ember vagyok,
Ki sok fájdalmat,
És olyan kevés örömöt ad.
Csak vádollak,
Csak elfelejtlek,
S ha néha lelkem tükörbe néz:
Csak sírok, látva bűneimnek végtelenét.
Csak sírok, sírok,
Amíg Lelked meg nem szán:
Ölébe vesz
és megvigasztal
FIAD nevével nyugtatván.






DEBRECEN

Csak álltam ott a terebélyes
debreceni ég alatt,
és az minden kékségével, felhőjével
rám szakadt.
Körülöttem buszmegálló,
Fejem felett madarak,
Tekintetemmel ütköztek a szürke
Panel házfalak.
Debrecen, te édes, drága,
Millió emlékemnek vára,
Csak őrizd hűen azt a sok históriát,
Mit rád bízott nem egy, nem száz
debreceni diák.




TAVASZI TÁNC

Ezek itt még az őszi levelek,
Az őszi levelek járnak táncot,
Táncot az aszfalton az orrom előtt.
Pörögnek, repülnek, összefogódzva,
Mint vidám gyerekek, felsikoltozva,
Hullámvasúton:
Keringve, súgva fejem fölött.

Pedig ezek itt még az őszi levelek!
Vének, halottak, összeaszottak,
Taposta őket hó és ember talpa,
Most őket eső, szárította szél,
És most, az első tavaszi napon,
Mégis igazi vidám táncra kél,
Ez a sereg aggastyán halom.

Honnan az erőtök, vidám levelek?
Újulni tanulok ma én is tőletek.
Tagjaimon lassan erőt vesznek az évek,
De most elfelejtem, és repülök veletek.
Nem számít, ha szürke vagyok, beteg,
Krisztusom, Veled még mindig szól az ének
Fáradt ajkamon.


Papdi Eszter












































































































































































































Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 28, összesen: 160976

  • 2020. szeptember 30., szerda

    A Szeretethíd olyan segítségnyújtó akció, mely mindenkit vár, legyen akár idős, akár fiatal, egészséges vagy éppen fogyatékkal élő testvérünk határon ...
  • 2020. szeptember 29., kedd

    Imatakaró – ezzel a címmel jelent meg a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium új kiadványa, amely a 2020 tavaszi digitális oktatás idején szü...
  • 2020. szeptember 28., hétfő

    Hazájában az orvosok lemondtak róla, de szülei nem adták fel a betegségével folytatott harcot. A kislány valódi gyógyulásához azonban hatalmas összefo...
  • 2020. szeptember 28., hétfő

    Az egyházkerületi Választási Bizottság hivatalosan is bejelentette, hogy Balla Pétert és Balog Zoltánt jelölték a püspöki tisztségre a Dunamelléki Ref...
  • 2020. szeptember 27., vasárnap

    Isten a teremtett világ szépségein keresztül is szól hozzánk. Zagyva Tünde Andreával a víz szerepéről, a természet gyógyító erejéről, evolúcióról, kor...
  • 2020. szeptember 25., péntek

    Idén egy szinte még soha nem tapasztalt helyzet állt elő; az egész életünk fenekestül felfordult, így nem csoda, ha elsősorban a saját sorsunk alakulá...
  • 2020. szeptember 24., csütörtök

    A Jézus Krisztus szupersztár az Istentől elszakadt, de Istent kereső ember kérdéseit teszi fel. Megtaláljuk-e a válaszokat a rockopera dalait hallgat...
  • 2020. szeptember 23., szerda

    Három történet kilátástalan helyzetről, célokról és hiányukról, romákról és nem romákról, kiutakról és úttalanságról.
  • 2020. szeptember 22., kedd

    A 72 óra kompromisszum nélkül háromnapos önkéntes, ifjúsági akcióját idén ősszel immár 13. alkalommal rendezik meg. Az október 8-tól 11-ig tartó progr...
  • 2020. szeptember 22., kedd

    Hiánypótló felmérést indított el a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ifjúsági Bizottsága. A kutatás átfogó képet adhat a keresztyén egyháza...