BERLINI NYILATKOZAT

"Szeretteim ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok

meg a lelkeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis

próféta jött el a világba." 1 János 4,1

****************************************

1909 szeptemberében mintegy hatvan evangéliumi vezetőember a népegyházakból és szabadgyülekezetekből közzétette az alábbi, még ma is rendkívül időszerű kiáltványt.

Az ún. „Berlini Kiáltvány” sok imádság, alapos megfontolás és hosszú megbeszélések után került kibocsátásra.

BERLINI NYILATKOZAT

Alulírott testvérek felemeljük intő szavunkat az ún. karizmatikus mozgalommal szemben.

1. Terjedelmes és megbízható anyag alapos, együttes vizsgálata után az Úr előtt a következő eredményre jutottunk:

a) A mozgalom elválaszthatatlanul összefügg a Los Angeles-i, christianiai, hamburgi, kasseli és grossalmerodei mozgalommal. Ennek az összefüggésnek a tagadását megkísérelni lehetetlenné teszik a következő tények.

b) Az ún. karizmatikus mozgalom nem felülről, hanem alulról való; sok jelensége közös a spiritizmuséval. Démonok működnek benne, amelyek sátáni csalárdsággal vezettetve keverik a hazugságot az igazsággal, hogy félrevezessék Isten gyermekeit. Sok esetben bizonyultak az ún. „Szellemmel megajándékozottak” megszállottaknak.

c) Abban a meggyőződésünkben, hogy ez a mozgalom alulról való, nem rendít meg bennünket egyes vezető testvéreik személyes hűsége és odaadása sem, de még azok a gyógyítások, nyelveken szólások és jövendölések stb. sem, amelyek a mozgalmat kísérik. Gyakran megtörtént már, hogy hasonló mozgalmakat ilyen jelek kísértek, mint például az irvingiánizmust, sőt magát a „keresztyén tudományt” (christian science) és a spiritizmust is.

d) A szellem ebben a mozgalomban szellemi és testi erőhatásokat hoz létre: mégis hazug szellem az. Mint ilyen leplezte le magát. Az olyan pokoli jelenségek, mint földrezuhanás, arcrángatózás, reszketés, kiáltozás, visszatetsző, hangos kacagás stb. itt is előfordulnak az összejöveteleiken. Nem akarjuk eldönteni, hogy mindezekből mennyi a démoni, mennyi a hisztérikus és mennyi a pszichikai jelenség – egy bizonyos, hogy az ilyen jelenségek nem Istentől valók.

e) Ennek a mozgalomnak a szelleme Isten Igéjével lopódzik be, a háttérben azonban az ún. „jövendölések” által nyomul be (vö. 2Krón 18,18-22). Egyáltalában nagy veszély rejlik az ilyen „jövendölésekben”; nemcsak hogy kézzelfogható ellentmondások mutathatók ki bennük, hanem egyes testvéreket és egész munkásságukat rabszolgai függőségbe viszik az „üzenetekkel” szemben. Ez utóbbiak közlésmódja igen hasonlatos a spiritiszta médiumokéhoz. A közvetítők többnyire nők. Ez a mozgalom különböző helyein oda vezetett, hogy az Írás nyilvánvaló iránymutatásával szemben asszonyok, sőt olykar fiatal leányok állnak vezetőként a munka középpontjában.

2. Lehetetlen az ilyen mozgalmat Istentől valónak elfogadnunk. Az természetesen nincs kizárva, hogy az összejöveteleiken Isten Igéjének hirdetése a benne lakozó erő által gyümölcsöt terem. Tapasztalatlan testvérek engedik, hogy Isten Igéjének ilyen áldásai félrevezessék őket. Ezek azonban semmit sem változtatnak az egész mozgalom hazugság voltán (vö. 2Kor 11,3-4 és 14).

3. Isten németországi Gyülekezetének alapos oka van mélyen megalázkodni amiatt, hogy ez a mozgalom itt is talajt nyerhetett. Mindnyájan vétkeseknek érezzük magunkat fogyatékosságaink és mulasztásaink miatt, kiváltképpen az egymásért való könyörgés hiánya miatt. Az alapos bibliai ismeret hiánya, a szent komolyság és éberség hiánya, a bűn és kegyelem, a megtérés és újjászületés felületes felfogása, a Biblia önkényes magyarázata, az új és izgalmas jelenségek iránti érdeklődés, a túlzásra való hajlamosság, mindenek előtt azonban az önteltség is – mindezek egyengették a mozgalomnak az utat.

4. Kiváltképpen azonban az ún. „tiszta szívről” szóló bibliaellenes tanítás volt végzetes sokak számára, és kedvező az ún. karizmatikus mozgalomnak. Itt arról a tévedésről van szó, amely szerint a megkegyelmezett és megszentelt keresztyén emberből már ki volna irtva a „bennünk lakozó bűn”. Szilárdan kitartunk az igazság mellett, hogy az Úr meg akarja és meg tudja őrizni az övéit minden eltévelyedéstől és eleséstől (1Tesz 5,23; Júd 24-25; Zsid 13,21), és hogy ezeknek hatalmuk van a Szent Szellem által a bűn feletti uralomra. Azonban egy „tiszta” szívet, ami ezen túlmegy, e Földön az ember egyáltalában nem nyer el, sőt még ha Isten tartósan meg is óv a bűntől, akkor is alázatosan így kell szólnunk Pállal együtt: „Mert semmi vádat nem tudok önmagamban mondani, de nem ez tesz igazzá”. „...sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva...” (1Kor 4,3-4). Még az előre jutott keresztyén embernek is meg kell aláznia magát Isten előtt, aki egyedüli bíró a szív igazi állapota felett (vö. 1Kor 4,4). „Ha ezt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és az igazság nincsen bennünk” (1Jn 1,8). A hívő ember valóban makulátlan, tiszta szívet nyer Krisztusban; de az a tévtanítás, hogy a szív önmagában elérhetné a bűntelenség állapotát, már sok Isten gyermeke számára lett átokká, mert nem tudták szintén meglátni bűneiket, megcsalta őket bűnüket illetően, amelyek pedig ott vannak gondolatvilágukban, mulasztásaikban, vagy pedig abban, hogy életük elmaradt Isten parancsainak magas mércéje mögött. Nem lehet elég nyomatékosan figyelmeztetnünk arra, hogy őrizzük meg a bűnnel szemben tisztánlátásunkat, amely nincs megzavarva emberi erőfeszítésből való megszentelődés, vagy a bűnös természet elvételéről szóló elképzelt tanítás által. Ha nem hajlunk meg igazán saját bűneink alatt, akkor ezzel elzárjuk az újabb áldások útját, és az ellenség befolyása alá kerülünk. A mostani idők szomorú tapasztalatai mutatják: ott, ahol azt állítják, hogy elérték a bűntelenség állapotát, a hívő ember odáig juthat, hogy többé már nem képes egy tévedést sem elismerni, nemhogy megvallani azt. A szentségről való hamis tanítás további, szomorú következménye az Istentől rendelt, biblikus házasélet megvetése, amely szerint sok helyütt a férfi és a nő közti házassági kapcsolatot összeegyeztethetetlennek tartják az igazi megszentelődéssel (vö. 1Móz 2,18 és Ef 5,31).

5. Az ún. karizmatikus mozgalom nyilvános vezetője Németországban. J. Paul lelkész. Ugyanakkor ő a főképviselője a fent ismertetett bibliaellenes tanításoknak. Mi szeretjük őt mint testvérünket, és igazán csak szolgálni kívánunk neki és követői seregének. Fájdalmat jelent számunkra, hogy nyilvánosan kell állást foglalnunk vele szemben. Vele való beszélgetésekben és intésekben szűkebb és tágabb testvéri körben nem volt hiány. Miután minden hiábavalónak bizonyult, most kénytelenek vagyunk érte és Isten ügyéért kinyilvánítanunk: mi, alulírott testvérek, nem tudjuk őt többé a gyülekezetben vezetőnek és tanítónak elfogadni. Szeretetben, hitben és reménységben ajánljuk őt Isten helyreállító kegyelmébe.

6. Hisszük, hogy csak egy pünkösd volt (Csel 2). Hiszünk a Szent Lélekben, aki Jézus Gyülekezetében marad mindörökké (vö. Jn 14, 16). Tisztában vagyunk azzal, hogy Isten Gyülekezete újra meg újra átélte a Szent Lélek kegyelmének munkáját, és hogy erre szüksége is van. Minden egyes hívőhöz szól az apostol intése: „Teljesedjetek be Szent Lélekkel” (Ef 5,18). Az ehhez vezető út mindenkor a megfeszített, feltámadott és megdicsőült Úrral való teljes közösség. Benne lakozik az Istenség egész teljessége test szerint, amelyből mi is merítünk kegyelmet kegyelemre.

Nem új pünkösdöt várunk, hanem az Úr visszatérését várjuk.

Kérjük azért minden testvérünket az Úrért és az Ő ügyéért, amelyet a Sátán megrontani törekszik: tartsátok távol magatokat ettől a mozgalomtól! Aki pedig közületek ennek a szellemnek a hatalmába került, az szakítson vele, és kérje Istent bocsánatért és szabadításért. Ne csüggedjetek el harcotokban, amelyet talán majd némelyeknek meg kell vívniuk. A Sátán nem adja vissza egykönnyen a zsákmányát. De legyetek bizonyosak abban: az Úr átsegít! Már sokakat megszabadított, és titeket is el akar látni a Lélek igazi fegyvereivel. Ezekben a nehéz időkben szilárdan meg vagyunk győződve: Isten népe áldásokkal kerül ki ebből a küzdelemből. Ezt elmondhatjátok ti is magatoknak, kedves testvéreim, akik megrendülten álltok a tények előtt, amelyeket elétek tártunk. Az Úr megvilágosítja az együgyűeket és alázatosakat, megerősíti és megőrzi őket.

Jézusra, a Főpásztorra bízzuk magunkat. Ha mindenki megadja az Úrnak és az Ő Igéjének az őket megillető helyet, akkor az Úr Szent Lelkének művét, amelyet Németországban oly kegyelmesen elkezdett, az Ő dicsőséges, Isten által rendelt céljába viszi.

Őrá bízzuk magunkat, aki így szól: „Fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám” (Ézs 45,11).

Berlin, 1909. szept. 15-én

 

 

 

**************************************

" Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek" 2Kor. 11,4

"Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e,

nem a Te nevedben űztünk-e ördögöket

és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?

És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket,

távozzatok tőlem, ti gonosztevők." Máté 7,22-23

 

"Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen." Galata 1,6-9

 

" Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok." Máté 7,15