Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Az Internetről hívő szemmel

Galajda József

JÓ DOLOG AZ INTERNET?

Engedjétek meg, hogy egy picit olyan témát feszegessek, amely hozzám közelebb áll. Nem szándékozom szakmai dolgokkal untatni benneteket. Nem kezdek bele a routerek, HUB-ok protokollok és egyéb, amúgy érdekes dolgok rejtelmes világába. Keresztyén szemszögből szeretném egy picit körüljárni a témát. Kell-e nekünk az Internet? Mi az, ami jó benne, mi az, ami hasznos és épít, és mi az, ami rossz.
Mi is az Internet? Nem más, mint jó néhány számítógép összekötése által létrejött számítógép hálózat. Katonai célokkal hozták létre, de túlnőtt eredeti keretein. Ma már ott tartunk, hogy észrevétlenül is mindennapi életünk szerves részévé vált. Amikor pénzt veszünk fel egy automatából, megnézzük, mikor indul el a következő vonat, felvesszük a mobil telefonunkat, jegyet foglalunk a repülőre, és még sorolhatnám. A számítógépes hálózatoknak tehát nagyon fontos szerepe van mindennapjainkban. És egyre sokrétűbb lesz az alkalmazási kör. Amit ma a NASA vagy a hadsereg használ, holnap te fogod a markodban tartani.

Nem véletlen, hogy az emberek félnek. Ez az egész csak mintegy 15 éves múltra tekint vissza, és nem sok minden van, ami ennyi idő alatt ennyire meghatározóvá vált volna az emberek mindennapjaiban. Sokféle vélemény kering a köztudatban az Internettel kapcsolatban, melyek egy része korrekt, megalapozott, de nagyrészük mindenféle ismeret nélkül a levegőben lógó kritika. Gyakran támadóan lépnek fel az emberek a hálózatokkal kapcsolatban. Olyan szerepekben tündökölve, mint az első gőzgépekkel szemben fellépő géprombolók. Gyakran az a baj ezekkel az emberekkel, hogy csak a rossz oldalát tekintik a dolgoknak. Nem csinálnak mást, csak még nagyobb fejetlenséget és rémületet keltenek, miközben - csak részigazságot mondanak ki - hazudnak, és önmagukat teszik nevetségessé. Mert van ám az Internetnek jó oldala is!

Létrejöttének egyik célja az volt, hogy a manapság egyre értékesebbé váló információkat könnyebben lehessen megosztani egymás között. Persze erre ott van a telefon, a levél. Csakhogy ezen információk jellege más. Képi, illetve egyre inkább multimédiás formában van szükség ezekre a dolgokra. És ha a későbbi feldolgozás folyamán úgyis számítógépekre kerül az anyag, miért ne jöjjön egyből azon létre, megspórolva ezzel rengeteg időt, fáradtságot. Persze sokan ezzel is túlzásokba esnek. Vannak néhányan, akik annyira megbíznak ezen rendszerekben, hogy egyenesen a papírmentes irodák kialakításán fáradoznak, szakítva minden hagyománnyal, gyakorlattal. Csakhogy pontosan arról a fontos dologról feledkeznek el, hogy az emberek nem fogják egykönnyen feladni a megszokott gyakorlatot, és a technika jelenlegi fejlettsége - gondolok itt pl. a biztonságra - nem teszi lehetővé az ilyen jellegű végleges megoldásokat. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi adatok nagy része még mindig papiros formában található, és nem egyszerű az átállás. Láthatjuk tehát, hogy mind az ellenzők, mind a támogatók oldalán szép túlkapások vannak.

Jómagam nem vagyok az Internet ellensége. Nagyon jó eszközt és lehetőséget látok benne. Nap mint nap kapcsolatban állok vele, és sokkal nehezebb dolgom lenne, ha nem állna rendelkezésemre. Úgy gondolom, hogy az Internet se nem jó, se nem rossz. Mindössze egy valamilyen cél érdekében létrejött eszköz. Viszont az emberek, akik használják, azok már lehetnek jó, illetve rossz szándékúak. Mint ahogyan a kenyérvágó késsel is szíven lehet szúrni valakit, úgy az Internet is igen könnyen válhat, és egyre többször válik is veszélyes fegyverré. Azért van ennyi szemét jelen rajta, mert erre van az embereknek igénye. A Jelenések könyve beszélő képében én nem elsősorban a TV-t látom, hanem az Internetet. Ennek oka pedig az, hogy az embernek nagyobb a szabadsága arra, hogy megválassza, mire használja fel azt, mit akar megnézni, meghallgatni, elolvasni. S ahol az embernek nagyobb a szabadsága, ott nagyobb a veszély, hogy a rossz felé fordítjuk tekintetünket.

Nem kell senkinek ezt példákkal alátámasztani. Már működő rendszerek mutatják meg azt a bélyeget, amit János ugyancsak megemlít. Kísérleteznek egy újfajta hálózattal: PAN - Personal Area Network.
Ez röviden arról szól, hogy az embereket egy kis készülék alapján azonosítják. Ez a kis készülék rádióhullámokkal kommunikál sok más géppel. Így elég csak elhaladni pl. a pénztár előtt, máris mindent tudnak rólunk. Hogy áll a bankszámlánk, milyen betegségben szenvedünk, gyerekeink nevét, stb.
Valóbban szép dolog, hogy ennyire leegyszerűsödik az élet, de ilyen áron én nem kérek belőle. Nincs feltörhetetlen biztonság, nincs semmi garancia arra, hogy nem használják fel ellenem saját adataimat. Szerintem a fejlődésnek is célszerű lenne egy egészséges gátat, vagy legalábbis keretet szabni. De ezt semmi nem fogja megtenni, annyira új még ez a dolog, hogy tényleges törvényi szabályozásról nem is beszélhetünk. És akinek van pénze, az diktálja a szabályokat.

A hálózatok másik nagy veszélyét az elidegenedésben látom. Ha már csak a másik chat-es becenevét tudom, ha nem vagyok hajlandó kimozdulni otthonról, mert az Interneten minden elérhető, akkor már baj van. Itt elsősorban az értékrend sérül. S emiatt minden más is. Nem egy házasság megy tönkre nap mint nap azért, mert a fél család csak azzal törődik, hogy mit lehetne még éppen letölteni, nem pedig a másik féllel.

Mit lehet tehát mondani? Egy pár sorban nem lehet elmondani, mi mindent nyújt, és ez által mi mindentől foszt meg bennünket az Internet. Rengeteget lehetne még róla beszélni. Rengeteg jó tulajdonsága van. Mindenesetre ne dugjuk a fejünket a homokba, és ne nézzük el megannyi veszélyét, hibáját csak azért, mert annyi jó dolog van benne. Használjuk arra, amire kell, de legyen ott a helye életünkben, ahol valóban lennie kell. Ne fogadjunk el semmit megvizsgálás nélkül. Az alábbi Ige fokozottan érvényes erre az esetre.
"Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!"
1 Tesszalonika 5, 21-22


Galajda József
programozó matematikus testvérünk írása

























Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 39, összesen: 154018

  • 2020. február 24., hétfő

    „Prédikálni nem tudok, ezért verseket írok, hogy megosszam az örömhírt másokkal” – mondja a 89. életévét töltő Zsófi néni. Az idős hölgy járókelőket, ...
  • 2020. február 24., hétfő

    Az Országos Református Cigánymisszió hagyományaihoz híven idén is megszervezi lelkésztovábbképzését, melyre ezúttal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Be...
  • 2020. február 23., vasárnap

    Az anyák lelki egészsége, a baba és a mama táplálkozása a szülés után, gyermekbetegségek és az édesapák kérdései is szóba kerülnének abban a programba...
  • 2020. február 20., csütörtök

    Sokat beszélünk gyülekezetplántálásról, ugyanakkor hazánkban nagyon sok gyülekezet megújulásért kiált. A Vitamin konferencia ebben szeretne segítséget...
  • 2020. február 19., szerda

    Vágytam a jelenlétére, át is éltem, aztán valami hirtelen megváltozott. Bennem vagy körülöttem?
  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...
  • 2020. február 17., hétfő

    Nincs is jobb a téli estéken, mint egy finom teával bekuckózni a szobába, elbújni egy jó könyvvel, gyújtani egy gyertyát, és élvezni, ha végre pihenni...
  • 2020. február 16., vasárnap

    Hitvallásaink fontosságáról, szerepéről és újrafordításáról beszélgettünk Fekete Károly tiszántúli református püspökkel.
  • 2020. február 13., csütörtök

    Biztos, hogy jól választottam? Mi, ugye, sosem fogunk elválni? Mi van, ha ijesztő felismeréseink támadnak a házasságban? Ezekről a kérdésekről is vall...
  • 2020. február 12., szerda

    „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.” Ez a bizonytalan állapot biztonságos kötődéssé alakulhat, ami egy életen át képes megtartani a kapcsol...