Küldetésben

Jézus mondja:
" Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek."    Apostolok Cselekedetei 26,18

SZABAD-E MEGKERESZTELNI A GYERMEKEKET?

"Engedjétek hozzám a kisgyermekeket
és ne tiltsátok el tőlem, mert ilyeneké az Isten országa."
Márk 10,14

Egyes, magukat keresztyénnek valló felekezetek keményen elítélik a gyermekek megkeresztelését. Vizsgáljuk meg ezt az igen érzékeny és sokat vitatott kérdést alaposabban. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy a keresztségben Isten cselekszik és nem ember, ezért a mi hitünk előzetes hozzájárulása nélkül jött létre. Azt is tudnunk kell, hogy a keresztség teljességét pünkösd óta az egyház, mint Krisztus teste képviseli, ezért kiszolgáltatása csak egyházban lehetséges.

Az Újszövetségben sehol sincs olyan hely, ahol kifejezetten gyermeket kereszteltek volna meg. De arról sincs szó sehol, hogy kisgyermeket ne kereszteltek volna meg. 

Az Újszövetségi keresztség ugyanis missziói keresztelés volt, és a megtértek családostól keresztelkedtek meg. (Csel 16:15, 16:33, 18:8, I. Kor. 1:16) 
Egy család, egy házi gyülekezet is volt, ahol egynek a hite elhatott az egész háznépre. ( Csel 16:31) Az egész család mindenkit magába foglalt, még a rabszolgát is (I. Kor 12:13), pont a gyermeket ne foglalná magába?
A Csel. 21:21 feltételezi a keresztyén gyermekkeresztséget, mert a zsidó körülmetélkedés -ről szól, amelyik pedig kifejezetten zsidó gyermekeken végrehajtott cselekmény volt. A Szentírás igen sok helye határozottan állítja, hogy a körülmetélkedés és a keresztyén keresztség között alapvető vonatkozás van. Szó van arról is (Róma 4:11), hogy a körülmetélkedés a hit pecsétje, amelyik az egész népre kiterjed (Róma 4:17-18) Az Ábrahámnak tette ígéret tehát a gyermekekre is kiterjed, akik még nem hisznek, hiszen még nincsenek is a világon. 
Nyugodtan következtethetjük tehát azt, hogy az őskeresztyén keresztség nemcsak a pogány felnőtteken, hanem a gyermekeken is végrehajtott gyakorlat volt.

Amikor az Úr Jézus megáldja a gyermekeket, az ilyeneknek ígéri a mennyek országát. "Ne tiltsátok el Tőlem a gyermekeket", és a görög eredetiben a Csel. 10: 47 -ben ugyanez a szó fordul elő abban az értelemben, hogy nem lehet a megkeresztelkedést eltiltani. Ebből is következik, hogy a gyermekkeresztelés nem idegen, sőt bevett gyakorlat volt az őskeresztyén egyházban. 
Amint a felnőtt keresztségnél a keresztséget megelőzi a hit megvallása, úgy a gyermekkeresztségnél a hit megvallásának követnie kell a keresztelést. 

Végezetül nézzük meg mit is tanít a Heidelbergi Káté 74. kérdése e tekintetben.

Meg kell-e keresztelni a kisdedeket is?
Meg: mivel ők is éppúgy beletartoznak Isten szövetségébe és egyházába, mint az idősebbek mivel Isten a Krisztus vére által a bűnből való váltságot és a hitet munkáló Szentlelket éppúgy ígéri nekik is mint az idősebbeknek, ennélfogva a keresztség által, mint a szövetség jegye által a keresztyén anyaszentegyházba őket is be kell avatni és a hitetlenek gyermekitől meg kell különböztetni, amint ez az ószövetségben a körülmetélkedés által történt, amelynek helyébe Krisztus az újszövetségben a keresztséget szerezte.




A NŐI LELKÉSZSÉGRŐL

"Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.
Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik,
az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs
megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek,
ahogyan a törvény is mondja." I. Kor. 14, 33-34 

"Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. 
A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt,
hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen 
csendben." I. Timóteus 2,11-12


Sokan nem látnak tisztán a nők szolgálatának kérdésében-e két igehely tiltó rendelkezése miatt, miszerint a nőknek hallgatniuk kell a gyülekezetben. Ezeket a verseket az egyháztörtének folyamán sokszor idézték úgy, mint a nők kultuszi szolgálatból való kiszorításának újszövetségi bizonyítékát, de alaposabb vizsgálat után kitűnik, hogy ez nem örök érvényű rendelkezés, mely tiltaná a nők igehirdetését. Tudjuk, hogy Pál apostol mindig elismerően szólt a nőkről,
mint olyan gyülekezeti szolgákról, akik az evangéliumért való harcban, s a gyülekezeti szolgálatban részt vettek. 
(Fil. 4,2: Rm. 16,1-6). 

A tanítás megtiltása itt elsősorban összefügghet azzal, hogy Izrael rendje szerint a család keretén belül az apa funkciója volt házanépe tanítása, mindenekelőtt a páska vacsora alkalmával a páska liturgia szerint. Valószínű, ezt a gyakorlatot védelmezi Pál, és a családi béke, valamint a házastársi feladatok megosztásának egyensúlya szerint a keresztyén családokban is a tanítást a férfi feladataként jelöli meg.
Pál idejében az asszonyok a gyülekezeti alkalmakon egyenrangú félként vettek részt, de a zsidó felfogás szerint asszony nem teljesíthetett papi szolgálatot. Vallástörténetileg nézve a kérdés, tudjuk, hogy a kisázsiai pogány kultuszokban voltak papnők. Pál a nők tanítói szolgálatát valószínű azért állítja le itt, mert különösen a korintuszi gyülekezetben gnosztikus hatás alá kerülve, tévtanítás szószólóivá lettek, s a túlzott emancipációs törekvések oly módon rabul ejtettek némelyeket, hogy egyházi munkájuk már nem a gyülekezet építését szolgálta, hanem annak rombolását, a tiszta evangéliumi tanításnak gnosztikus tételekkel való keverését. (nyelveken szólás, őrjöngés) Pál tehát az evangélium tiszta hirdetését szerette volna a "prófétanők" kevert tanításától elválasztani, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a nők közegyházi szolgálatát egyszer s mindenkorra akarta volna megtiltani.

Az Újszövetség nem törvénykódex, hanem minden konkrét rendelkezése a szeretet nagy parancsának illusztrációja, úgy Pálnak ez a hallgatási tilalma is helyhez és alkalomhoz kötött. Pál itt határozottan megvédte a keresztyén istentisztelet komolyságát, és a nő anyaságát megillető méltóságot Isten igéje hitelével igazolta.

Tudjuk, hogy a Krisztustól kapott szabadság egyaránt vonatkozik minden emberre: "Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Galata 3,28, és igen valószínű, hogy nem csak férfiaknak szól a felhívás: "Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással." II. Timóteus 4,2






SZABAD-E DOBBAL, TÁNCCAL, ELEKTROMOS GITÁRRAL DÍCSÉRNI AZ URAT?

Az olyan "egyházi zene" mely akár hangszerelésében, akár stílusában, vagy eszközeiben rockzenei elemekre épít, az "idegen" alapra épít és nem Krisztusra. 
Sajnos sokan nem látják ezt a kérdést ennyire veszélyesnek, pedig az. Ez a fajta " rockos" zene az un. karizmatikus gyülekezetekben divatos, a fiatalok megnyerésére és az extatikus hatás elérésére használják. 

A rockzenei elemekre épülő keresztyén zenéről beszélni olyan mintha valaki kibiztosított kézigránáttal hadonászva a szeretetről kezdene el prédikálni. (Megteheted, de nem fognak hinni neked, tehát csak önmagad "szórakoztatod" egy kevés ideig!) 

Ne áltassuk magunkat, mondjuk ki nyíltan: a rockzene mögött Isten ellensége áll, ezért nem szelídíthető és nem keresztyéniesíthető!
"Keresztyén rock"-zenét többször hallottam már, és meg kell, hogy mondjam: kiábrándító és elkeserítő volt. 
Engem ez a fajta "muzsikálás" megbotránkoztatott.
A hangerővel, az erős dobütésekkel szétvertek minden áhítatot,
csak néha egy-egy hangfoszlány jutott el a hallgatóig,
hogy itt mintha valamilyen Jéééézus-ról énekelnének. 

A kérdésre válaszolva tehát nem a gitárral van a baj, hiszen a tisztességes gitárkíséret hasznos lehet. (Vivaldi is irt gitárra gyönyörű concertót!) Az elektromos gitárt viszont éppen azért találták ki, hogy borzalmasan felhangosítva elvigye a hallgatót egy "idegen" területre. A dob még veszélyesebb fegyverré válik hitetlen kezekben. Az egyházi zenében ha megszólal a dob, annak komoly, nyomatékos ereje van. Pl. Handel, Messiás c. oratóriumában is van dob, de egészen más minőségben mint ahogy ezt az un. keresztyén zenekaroktól hallhatjuk. Egyébként a hívő emberek a hangszereket szabadon felhasználhatják Istent dicsérő zenéjükben, de csak akkor, ha valóban tisztességgel és hálaadással élnek vele.

Nagyon elgondolkodtató és megszívlelendő, Kálvinnak egy nyilatkozata: "Ha az ördög beakarna épülni közénk, azt az énekkaron keresztül tenné." 
Ő tudta mit beszél, hogy ne lenne ez igaz napjainkban az ilyen zenével kapcsolatban! Én hiszem, hogy mindenki boldog, aki szívből dicsérheti az Urat. A zene Isten ajándéka, de ne kövessünk el az egyházi zenén semmilyen erőszakot. 

Én, húsz éves megtérésem óta nem voltam és nem vagyok barátja az ilyen zenének, sőt harcolok ellene. A táncról pedig csak annyit, hogy Biblia sehol nem ír arról, hogy az istentiszteleteken táncolnunk kellene, mint ahogyan ezt Jézus sem tette. Ő legyen számunkra példa mindenben és ne a nyugati karizmatikus show-prédikátorok. Vegyük észre a hamisítványokat, mert "juhok ruhája" ma igen testre szabottan áll egyeseken.
Ne vállaljunk közösséget velük, leplezzük le őket és utasítsuk vissza a hitünktől idegen zenei kínálatukat is.

Trencsényi László
református lelkipásztor