PERU ( Világjáró ifjaink)

B E S Z Á M O L Ó
Kovács Zoltán testvérünk amerikai útjáról.

A világ túlsó részéről, egy perui szegénynegyedből tért haza a nyíregyházi református teológus hallgató élményekkel gazdagon. Még júniusban keltek útra Kovács Zoltánék Denverből Limába, a perui télbe. A nyíregyházi református teológus hallgató egy keresztény ifjúsági csoport tagjaként kelt útra.
Kettős volt a célunk: egyrészt önkéntes munkával és játékos foglalkozásokkal színesíteni szerettük volna az árva gyerekek hétköznapjait, illetve eltökéltük, hogy testközelből megismerünk egy idegen kultúrát, egy másik, a mienktől teljesen különböző világot - idézte fel az utazás okait Kovács Zoltán. - Maga az ország, Peru rengeteg természeti szépséget rejt. Nyolc millió ember él Limában, a fővárosban, nagy részük leírhatatlan nyomorban tengődik. Fából, bádogból, műanyag hulladékból összetákolt viskók - amerre csak a szem ellát. Hegyoldalban, tengerparton, sziklák között, homokon, vagyis mindenütt. Higiéniáról nehéz beszélni, az ivóvíz kevés és drága, az utcán kóbor kutyák csaholnak, és vigyázni kell, hogy éppen hova és mibe lép az ember. Ellenben az Andok, a Csendes-óceán felejthetetlen látvány! Az általuk látogatott árvaházat a katolikus misszió működteti, és harmincöt gyereknek ad otthont.
- Van saját általános iskolájuk, ami azt jelenti, hogy van egy terem, ahol le lehet ülni, egy bódét pedig kineveztek könyvtárnak. A délelőtti tanítás ideje alatt mi az épülő víztartálynak ástunk alapot. Igazi csapatmunkára volt szükség: gépek hiányában sodrott kötelek segítségével mázsás sziklákat kellett a felszínre húzni. S hogy mindezt még nehezítse is valami: meg kellett küzdeni a mérges pókokkal és a skorpiókkal. A délutáni programban zene, arcfestés, baseball és aszfaltrajzverseny szerepelt a sportpályára összesereglett környékbeli gyerekek számára. Felvetődik a kérdés, hogy miért vállalkozott arra az útra, ami a jószándék mellett magában hordozta a bizonytalanságot és a veszélyt? Adtak és kaptak is Őszintén szólva először nagyobb volt bennem a kíváncsiság, mint a tettvágy. A világ egyik leggazdagabb államából, Denverből elindulunk huszonheten egy dél-amerikai szegénynegyedbe - mi lesz ebből? De Istennek hála, valóságshow helyett igazi szemléletformáló találkozás részese lehettem. Ezek a jóléthez szokott középiskolások két hét alatt csodát műveltek, tudtak nagyok lenni. Adták idejüket, fizikai erejüket, adtak reményt és örömöt ismeretlen, idegen embereknek. Persze bőven vissza is kaptuk azt, amit mi adni tudtunk, mégpedig szeretet, mosoly és ölelés formájában.

Kényelemből kockázatba "Viharos erejű trópusi szél dobálja repülőgépünket magasan a Karib-tenger fölött, már elhagytuk Kubát, még néhány óra, és leszállunk Peruban. Lassan múlik az idő, különös érzések kerítenek hatalmukba. Mi vár ránk az idegen kontinensen? Új, ismeretlen földre lépünk, rettegett betegségek kockázatával kell szembenézni, számítani kell párás éghajlatra, és hátat fordítani az otthon megszokott kényelemnek...-

(Idézet Kovács Zoltán naplójából.)




ÜZENET WALES-BŐL

Szeretettel köszöntelek titeket innen Wales-ből, ahova szeptember elején érkeztem meg és egy évig fogok itt élni.
Egy gyülekezetben és egy ifjúsági centrumban dolgozom, amit egy lelkészházaspár alapított tíz éve.
A Debreceni Teológiának ez a kapcsolata minden évben újra megújul, amikor egy diák képviseli az egyetemet. Ebben az évben rám esett a választás, amiért hálás lehetek, mert olyan tapasztalatot szerzek, amit később gyülekezetben tudok hasznosítani. Munkám igen sokrétű, de leginkább gyerekekkel foglalkozom. Állandó foglalkozásokat tartunk a gyülekezeten belül, ami azt jelenti, hogy napról-napra közel 40 gyerekkel vagyok kapcsolatban. A hittant megosztva tartjuk külön-külön a megfelelő korosztály számára. A gyülekezeten kívül heti 4 órát tartok a helyi iskolában, ami azért eltérő az otthonitól, mert itt a gyerekek 4 évesen kezdik az iskolát.
Külön kávéház működik a fiatalok számára, ahol rengeteg lehetőség nyílik a beszélgetésre és az itteni fiatalok megismerésére. A karácsonyi műsor igen nagy munkát igényel, mert a 4 évestől a 17 évesig mindenki játszik a darabban.
Három közvetlen munkatársam van: 2 fiatal Madagaszkárról és 1 Németországból (aki egyben a zenetanár is), akikkel ebben az évben együtt fogok dolgozni.

Hiszem, hogy áldás lesz ez az év számomra, és majd élményekben, tapasztalatokban gazdagodva térhetek haza közel egy év múlva.

2001. december
Pál Tünde