A gyökerek nem vesznek el

Az Udvarhelyi Híradóban megjelent cikket változtatás nélkül adjuk közre.

A gyökerek nem vesznek el: a naggyá nőtt koronák megtermik a maguk gyümölcseit.

Ebben az évben ünnepeljük Berde Mária születésének 120. és halálának 60. évfordulóját. Legutóbb a szülőfalu, Kackó szervezett ünnepséget, a Helikon-Kemény János Alapítvány pedig augusztusban, a Könyv Ünnepén emlékezik meg. A nagymúltú Berde család tagjai ma Svájctól Amerikáig több országban élnek!

A megemlékezéseken számosan részt vesznek, így is kifejezve összetartozásukat. Ugyanakkor a rokonok közösen dolgoznak a családfa összeállításán, amely az 1600-as évekig nyúlik vissza. És van egy rokon Udvarhelyen, Berde László református lelkész, aki a családkutatást szívén viselve első ízben az írónő évfordulós megemlékezésén mutatta be nagyobb nyilvánosság előtt az elmúlt években összegyűjtött dokumentumokat. Sőt, a gyönyörű másolatokkal megörvendeztette a családtagokat is. Ha minden család összeszedné saját múltjának tárgyi és szellemi emlékeit... - sóhajtottuk el Berde Lászlóval. Bárkik lehettek: egy családhoz tartoztak. "Isten kegyelméből olyan dokumentumok ezek, amelyek két világháborút túléltek- - szedte elő a dossziékat. És meggyőződéssel mondta: szinte bizonyos, hogy a ládafiák, régi szekrények, polcok, fiókok és padlásterek mindannyiunk családjainak szerezhetnek örömöket.
Tiszteletet ébresztenek a patinás fotók, a megsárgult lapok, a kifakult tintás gyöngybetűk egy-egy oklevélen, érettségi bizonyítványon, iskolai, egyetemi tanúsítványokon, adományleveleken. Szemmel simogathatók a szárazpecsétek a nagyenyedi, kolozsvári, udvarhelyi bizonylatokon. 1880-as az érettségi csoportkép, a családi fotótékából valók az apa, nagyapa fényképei. Ritka mementó ilyenformán együtt látni mindazt, ami személyes és közösségi örökség is. Fellapoztuk az 1902-ben megjelent Pármay József: Háromszék vármegye nemes családjai című szépséges könyvet.
"Egy fényes múltú családdal állunk szemben. Neve a hunok bejövetelére emlékeztet, mert Attila csapatjában a "Berde- név gyakran használtatott. Láthattuk a család "leszármazását hiteles dokumentumok alapján összeállítva 1629-től kezdődően-; a nevek és rokoni kapcsolódások nagyméretű családtáblában jelennek meg. A Berde-címer: piros pajzsban arany oroszlán, növekvőn jobbjában karddal, sisakdísszel. Foszlányok: arany, kék, ezüst, piros.

Hogy munkálták az egységet?
Előbb a kópiák mellett beszélgettünk, majd egy Berde Amál életkép keletkezésének történetével fűszerezte a családi legendáriumot. Hogy milyen rokonság fűzi Berde Máriához? Az írónő édesapja, a teológiaprofesszor Sándor és beszélgetőtársunk nagyapja, Berde Sándor, unokatestvérek voltak. És volt ennél a gondolatkörnél egy nagyon személyes vallomása is a lelkésznek: hogy mit jelentett a megemlékezés alkalmával ugyanazon a szószéken állnia Kackón! Déstől 15 kilométerre olyan vidéken van, ahol alig élnek már magyarok, nincs magyar iskola se, de a mai nyolcfős gyülekezet hűen őrzi magyarságát és vallását. A találkozás lelkesítette mindannyiukat a család közeli és távoli rokonainak felkutatására is. És hogy a templom és szülőház ne vesszen el, értékeit az utókor őrizze, védje.
Egy család rokonait, az oldalágit is összegyűjteni, nem rövid idő alatt lehet. A levéltári kutatások mellett fontos a rokonok megkeresése. Ma az Internet is lehetőséget kínál mindenkinek, akik fel akarják venni a kapcsolatot.
Önismeretet gyarapít, hovatartozást erősít, ha ismerjük, kik, miként álltak helyt famíliáinkból saját téridejükben. Minden elmulasztott nap egy lehetőségtől foszt meg a családfakutatásnál.

Rokonok
Berde Mária (Kackó, 1889. február 5. - Kolozsvár, 1949. február 20.) erdélyi magyar író, költő, műfordító. A középiskolát Nagyenyeden végezte. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-német nyelv- és irodalomból doktorált. Első verseskötete 1912-ben jelent meg. Münchenben tanult tovább, itt betegedett meg tüdőbajban, majd egy svájci szanatóriumban gyógyították. 1917-től 1920-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanított. 1920-tól Marosvásárhelyen élt és tanított, közben az Erdélyi Szemle és a Zord Idők lapokat szerkesztette. Tagja volt az Erdélyi Helikon íróközösségnek. 1931-től a nagyváradi kereskedelmi leányiskola tanára lett. 1940-ben Corvin-koszorút, 1942-ben Baumgarten-díjat kapott.

Dóczyné Berde Amália (1886-1976)
Testvérhúga az író-, költőnő Berde Mária. Gyermekkorától rajzol és fest. Elvégzi a tanítóképzőt, tanító, majd rajztanárként működik az enyedi kollégiumban. Művészeti tanulmányokat folytatott Münchenben. Stílusának kialakulását a nagybányai festőiskola mesterei, Réti István és Thorma János határozták meg. Témája az erdélyi falu. Bejárja a Székelyföldet, Kalotaszeget, Torockót. Ezeken az utakon szerzett élményeit rögzíti vászonra. Nemcsak megfesti élményeit, hanem meg is írja benyomásait, megfigyeléseit, és ezeket korabeli napilapoknál közli. Egyik legjelentősebb cikke "Az erdélyi magyar népművészet lelke- (Keleti Újság, 1939), ebben Torockóról, Kalotaszegről és a Székelyföldről ír.

Molnár Melinda (Foto: Udvarhelyi Híradó)