A Káté ünnepe...
Minden református egyháztag sajátjának tekinti a Heidelbergi Káté vallomását: „Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok." Része közös református öntudatunknak, meghatároz bennünket, konfirmandus korunk óta ismerjük, és az idei jubileumi év felerősíti bennünk e vallomás értelmét. Ezért választotta a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye is a június 8-án tartott Káté Ünnepére e vallomást vezérgondolatul.
Az ünneplés aktualitását a káté adta. Célcsoportnak azokat a fiatalokat tekintettük, akik 2013-ban konfirmáltak/konfirmálnak. Az egyházmegye nyilvántartása szerint 309 ifjúról van szó. Ők azok, akik a káté 450. évében a legtöbbet foglalkoztak egyházunk hitvallásával. Velük kívántunk találkozni, ünnepelni, együtt kifejezni, hogy mindannyian a református egyház élő tagjai vagyunk.
Az ünnepség két részből állt: templomi és szabadtéri. Az Európa szerte két hete tartó eső az utolsó percig kérdésessé tette a szabadtéri rész megvalósíthatóságát, azonban a mintegy háromszáz résztvevő tanúskodhat, hogy a teljes rendezvény idejére szünetelt az eső Székelyudvarhelyen. Istennek adunk hálát minden napsugárért, amely a május 8-i rendezvény ideje alatt Székelyudvarhelyre sütött.
A székely ruhában érkező fiatalok a református kollégium udvarán gyülekeztek. Innen indult az ünnepi menet a templomba, harangzúgás kíséretében. Ó, Sion ébredj, töltsd be küldetésed... zengett a templomi énekszó, majd Iszlai Béla, parajdi gyakornok lelkipásztor hirdette Isten igéjét a gyülekezetnek.
Hagyományos egyházi énekeinkhez a kollégium zenekara biztosította a zenei kíséretet, a kollégium kórusa pedig fiatalos hangon emelte az ünnep színvonalát. Kántor Csaba esperes és Tőkés Zsolt főgondnok üdvözlő szavait Pitó Zsolt lelkipásztor előadása követte az egyházba való betagolódásról. A Himnusz eléneklése után a szabadtéri rész következett.
Ennek első részét a református körmenet képezte: 450 méter a 450 év emlékére. A székely ruhás ifjú sereg a „Jézus Krisztus tulajdona vagyok" zászló mögé sorakozott fel. Egyházi énekeinket énekelve léptük meg a 450 méteres ünnepi távot.
A szabadtéri rész a kollégium udvarán folytatódott, ahol együtt énekeltünk a Somos zenekarral,
és közösen válaszoltunk négy kérdésre:
- Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?
- Mi az igaz hit?
- Te miért neveztetel keresztyénnek?
- Mit hiszel az egyetemes keresztyén anyaszentegyházról?
„Szent hitünkről vallást tettünk" - hangzott az ifjak éneke. Az ünnepi alkalomra egybegyűlteket közös fotó örökítette meg.
Szívből kívánjuk, hogy Isten áldja meg erdélyi magyar református népét, és erősítse hitében az új nemzedéket, hogy mindenkor büszkén tudja vallani: a református egyháznak „én is élő tagja vagyok".
Dr. Bekő István Márton
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 112, összesen: 719229