Hálaadás

Hálaadás, köszönet az új kenyérért

Vasárnap úrvacsorai istentisztelet keretében tartják a református közösségekben az Újkenyér, ősi szép nevén új búza zsengéje ünnepét. A kiemelt alkalom egyike az évi hét úrvacsoravételnek. Az istentiszteletek a helyi liturgikus rendtartás szerint kezdődnek a gyülekezetek templomaiban. 
A hálaadási nap - ószövetségi hagyo­mányt követve - szertartásos keretbe rendezi az örök emberi igényt, hogy köszönetet mondhasson Istennek a föld terméséért, az emberi munka eredményéért. „Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken." (3 Móz 23: 14) 
A régi időkben ezen a napon új búzából őrölt lisztből sütött kenyér került az Úr asztalára. Istentiszteleti keretekben megköszönték az Életet, hogy megáldotta az úr és megőrizte határaikat, és biztonságba helyezhették a termést. Csak az áldást követően süthettek kenyeret az új kenyérgabonából. 
Mai istentiszteleti keretei és az úrvacsoraosztás szertartása újszövetségi üzenetet hordoz: az Élet Kenyerének jelenvalósága áldáshozó. 
Alkalma a megállásnyi ünneplésnek, köszönetnek. Pál apostol szavaival: „Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok."

(110828-Molnár Melinda)
www.szekelyhon.ro