Kálvin János (1. rész)

Mikor a XVI. században Krisztus egyszerű vallása után sóvárgó lelkeket már szinte a cirkuszi látványosságig sűlyedt egyházi szertarásokkal akarják kielégíteni, és a megtérni kívánók előtt a töredelmes bűnbánat rögös ösvénye helyett a pénzen megvásárolható bűnbocsánat lágy szőnyegű útját jelölik meg mint a legegyenesebbet az üdvösség felé: akadnak bátor lelkű férfiak, kiknek életük sem drága, csakhogy szolgálhassanak az Isten képéből oly igen kivetkezett emberiségnek.

Megtisztítani az egyházat az emberi kitalálások értéktelen csecsebecséitől, s a tékozló fiúvá rongyolódott emberiséget visszavezetni az ősi hajlékba Krisztushoz, volt célja a minden idők egyik leghatalmasabb lángelméjének, Kálvin Jánosnak is.

Kálvin, Kálvin Gellértnek a noyoni székesegyház püspöki titkárának, az egyházi törvényszék ügyvédének és a hitbuzgó cambrai-i Lefrank Johannának volt gyermeke. Született 1509. július l0-én hazájának annyi kiváló férfiút adó Pikardiának Noyon városában.

Még egészen törékeny, gyenge testű fiúcska János, amikor, szinte bogárfekete szeméből már a nagyokat is ámulatba ejtő mélységes értelem - a pikardok lelke - sugárzott ki. Első a noyoni "kapette" iskolában, az marad a párisi kollégium és főiskola nehéz évei alatt, és megtartja helyét a reformátori munkásság szédítő magasában is.

Jó szerencséje az alig hat éves fiút Noyon legműveltebb és legelőkelőbb családjába Montmoor-ékhoz sodorja, együtt tanul azok serdülő gyermekeivel. Náluk sajátítja el azt a finom és előkelő modort, mely egészéletén keresztül hű kísérője marad.

A lelkészi körökben otthonos Kálvin Gellért - azon idők vétkes szokása szerint - a még csak 12 éves fia számára egyházi javadalmazást eszközöl ki. Bár pappá nem szentelik, a legkisebb egyházi rendet a tonsurát felveszi. Anyjának vallásos buzgósága, édes apjának egyházi tiszte a gyermek Kálvint ellenállhatatlan erővel a lelkészi pálya felé sodorja. És az lesz, nem ugyan a szülői számítás, de a bölcs Isten gondviselése szerint.

Az elemi iskolák elvégzése után 1523. augusztusában tanulmányait is folytatni, meg a dühöngő pestis elől is Párizsba viszi Kálvint édesapja. Itt a De la Marche kollégium növendéke lesz. A felettébb komoly Kálvin a rakoncátlan tanuló sereg helyett kedves könyvei közt keres és talál tudományszomjas lelkéhez inkább illő, meghitt barátokat. Itt bukkan reá s köt vele sírig tartó baráti frigyet legkiválóbb tanító mestere, később az evangéliumi hitben alázatos szívű tanítványa Cordier Mathurin.
(vége az első résznek)

(090116 - szala)