Kálvin János élete (3. rész)

Orleansban a gondviselés összehozza rokonával Olevitánus Róberttel, a Biblia francia fordítójával. Az ő mindenesetre nagy hatása mellett nem hagyják ridegen az akkor már széltében emlegetett szabadgondolkozóknak Lefevre János és Berquin Lajos eszméi. Figyelmét akaratlan a Szentírás felé terelik és mikor Orleánsból Bourgesbe megy, beiratkozik a görög és héber nyelvre, hogy a Bibliát eredetiben olvashassa. Bourgesben áldott lelkű taná­rának Volmár Menyhértnek házában találkozik először reformátori munkás­ságának egyik sziklahitű elfogad6jával, buzgó terjesztőjével, az akkor még egész ifjú Béza Tódorral.

Sadolet bíbornokhoz intézett leveléből virágosan látjuk, hogy Orleáns­ban még küszködik az "ösztöke" ellen, mint a Damaszkuszba készülő Saul, de Bourgesben már erősebben fogja őt Krisztus, Ligniers községben Bib­liát is magyaráztat vele, és hogy milyen eredménnyel - Béza szerint - a község földesura így szólt feleségéhez: "Nekem úgy tetszik, hogy Kálvin János mester jobban prédikál, mint a barátok, és helyesen jár el a dolog­ban."

Közben atyja betegeskedni kezd. Kálvin sietve keresi fel és a gyer­meke jövőjét oly igen szívén viselő 70 esztendős édesapa szemét ő fogja le 1531. május 26-án. A derék apa elhunytával súlyos gondok nehezülnek az ifjú vállára. Családja nehéz anyagi ügyei mellett rá veti lelkére árnyé­kát az új pályaválasztás gondja is!

Ügyvédnek készült ugyan, azonban min­den rátermettsége és nagy jogi tudása mellett is érzékeny lelke irtózik az akkori ügyvédek hazug, szőrszálhasogató szócsavarásaitól, katolikus papnak lenni pedig tiltja jobb meggyőződése és a megismert Krisztus. Bourges helyett, tehát Párizsba megy és beiratkozik a híres College de France- ba!

Párizsban véletlenül szemtanúja lesz Berquin Lajos megégetésének. A máglya lángja, a vértanúságot megnyugvással tűrő férfiú kivégeztetése végleg dűlőre juttatja Kálvin jövendőjét. Sorsát Krisztus kezébe helyezi. És e perctől a párizsi reformációnak egyik éltető lelke ő lesz. Bibliát magyaráz. Az evangélium igazságait házról-házra hordja. Majd midőn újból kitör az üldözés vihara, a börtönben szenvedőknek lelki táplálék mellett testi eledelt is juttat, mígnem néki is menekülnie kell; ugyanis a reformációval rokon­szenvező barátját Cop Miklóst 1533-ban a hírneves Sorbonne rektorának választják meg. Cop orvos, a kötelező székfoglaló megírására a barátját, a szónak nagy mesterét, Kálvint kéri meg. Így lesz az egyéb irányúnak várt tudományos értekezés hitvédő beszéd az üldözött evangéliumi tanok követői mellett. A feldühödött szerzetesek halált esküsznek reájuk. Menekülniük kell.  (Vége a harmadik résznek.)

(091022- szala)