Kálvin János élete (3. rész)
Orleansban a gondviselés összehozza rokonával Olevitánus Róberttel, a Biblia francia fordítójával. Az ő mindenesetre nagy hatása mellett nem hagyják ridegen az akkor már széltében emlegetett szabadgondolkozóknak Lefevre János és Berquin Lajos eszméi. Figyelmét akaratlan a Szentírás felé terelik és mikor Orleánsból Bourgesbe megy, beiratkozik a görög és héber nyelvre, hogy a Bibliát eredetiben olvashassa. Bourgesben áldott lelkű tanárának Volmár Menyhértnek házában találkozik először reformátori munkásságának egyik sziklahitű elfogad6jával, buzgó terjesztőjével, az akkor még egész ifjú Béza Tódorral.
Sadolet bíbornokhoz intézett leveléből virágosan látjuk, hogy Orleánsban még küszködik az "ösztöke" ellen, mint a Damaszkuszba készülő Saul, de Bourgesben már erősebben fogja őt Krisztus, Ligniers községben Bibliát is magyaráztat vele, és hogy milyen eredménnyel - Béza szerint - a község földesura így szólt feleségéhez: "Nekem úgy tetszik, hogy Kálvin János mester jobban prédikál, mint a barátok, és helyesen jár el a dologban."
Közben atyja betegeskedni kezd. Kálvin sietve keresi fel és a gyermeke jövőjét oly igen szívén viselő 70 esztendős édesapa szemét ő fogja le 1531. május 26-án. A derék apa elhunytával súlyos gondok nehezülnek az ifjú vállára. Családja nehéz anyagi ügyei mellett rá veti lelkére árnyékát az új pályaválasztás gondja is!
Ügyvédnek készült ugyan, azonban minden rátermettsége és nagy jogi tudása mellett is érzékeny lelke irtózik az akkori ügyvédek hazug, szőrszálhasogató szócsavarásaitól, katolikus papnak lenni pedig tiltja jobb meggyőződése és a megismert Krisztus. Bourges helyett, tehát Párizsba megy és beiratkozik a híres College de France- ba!
Párizsban véletlenül szemtanúja lesz Berquin Lajos megégetésének. A máglya lángja, a vértanúságot megnyugvással tűrő férfiú kivégeztetése végleg dűlőre juttatja Kálvin jövendőjét. Sorsát Krisztus kezébe helyezi. És e perctől a párizsi reformációnak egyik éltető lelke ő lesz. Bibliát magyaráz. Az evangélium igazságait házról-házra hordja. Majd midőn újból kitör az üldözés vihara, a börtönben szenvedőknek lelki táplálék mellett testi eledelt is juttat, mígnem néki is menekülnie kell; ugyanis a reformációval rokonszenvező barátját Cop Miklóst 1533-ban a hírneves Sorbonne rektorának választják meg. Cop orvos, a kötelező székfoglaló megírására a barátját, a szónak nagy mesterét, Kálvint kéri meg. Így lesz az egyéb irányúnak várt tudományos értekezés hitvédő beszéd az üldözött evangéliumi tanok követői mellett. A feldühödött szerzetesek halált esküsznek reájuk. Menekülniük kell. (Vége a harmadik résznek.)
(091022- szala)
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 928, összesen: 795919