Ünnepi istentisztelet

Ha havazik, ha nagyon hideg van, ha erős a szél, ha felednénk már ezt az időt, de vissza-vissza tér a tél, egyre többet kell elővenni a zsebkendőt... van ami enyhet hoz? Van ami szívet, s lelket melegít?

Bizton kijelenthető, hogy igen! Ilyen lehet egy templomi együttlét is. S ha az egybeesik nemzeti ünnepünkkel, fokozottan igaz rá.

Lelkipásztorunk az Ézsaiás 9, 1-3 alapján hirdette Urunk Igéjét. "De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak." Az igehirdetést követően Nagy Ernő történelem tanár a forradalomról olvasott fel, s bővítette ismeretünket. Természetesen kórusunk is készült az ünnepre, s megörvendeztetett bennünket szép énekekkel. Végül a fiatalok képvi-seletében Varga Hunor (kiská-tés) a Szózatot szavalta el. Az ünnepi istentisztelet végén a gyülekezet közösen elénekelte a Himnuszt.

Akik ott voltunk, biztos hogy kifogtunk a zord időn!

(130318-BeTü)