Véres történelmünk...

Arad! Tizenhárom név! Ott és akkor!
Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes), Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,  Kiss Ernő, tábornok, Schweidel József, tábornok,  Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok, Török Ignác, tábornok, Lahner György, tábornok,  Knezić Károly, tábornok,  Nagysándor József, tábornok,  Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,  Aulich Lajos, tábornok,  Damjanich János, tábornok, Gróf Vécsey Károly, tábornok.

Ezen a napon Bécsben felkötötték a lámpaoszlopra a forradalmárok Theodor Baillet de Latour-t akkori hadügyminisztert. Egy évre rá Aradon kivégeztek 13 tábornokot, valamint Pesten Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. És a megtorlás folytatódott...

Damjanich János imája a kivégzés hajnalán:

"Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen..."           ( Új Ember tallózó, 1999/40 )

Kossuth hangját ma is meghallgathatjuk arról a viaszhengerről, amely rögzítette szavait a tragédiával kapcsolatban:

„A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október 6-a térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Ámen!"
(Kossuth Lajos, Torino, 1890. szeptember 20, -fonográfhang)

Emlékezzünkvéres történelmünkre, hőseinkre!

(151005-szala)