2015. október 31., szombat - Szabó László |
A Reformáció napján
A reformáció egyfelől kétségtelenül egyházi ügy. Az elesett egyház és hitükben megrendült hívek megújításának mozgatója. Másfelől azonban a reformáció egyetemes ügy. A reformáció a napi küzdelmek között élő, sokszor megszomorodó embert szólítja meg, amikor hittel vallja az életet formáló, újrarendező, újjáalakító, reformáló igét: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk."
1517. október 31-én Luther Márton szerzetes, a theologia dokto- ra egy 95 vitatételt tartalmazó írást függesztett ki a wittenbergi vártemplom kapujára. A korabeli tömegkommunikáció e sajátos formáját választva nem is sejthette, hogy demonstratív megnyi- latkozása Európa történelme s a nyugati keresztyénség egyház- története szempontjából, milyen döntő változásokat eredményez majd.
A reformációt, mint az egyházból kiinduló, de a világi élet meg- annyi területét érintő mozgalmat a történelemtudomány, a szo- ciáletika, netán a feudális gazdasági struktúrát megingató jelen- ségeket vizsgáló közgazdaságtan, s mindezek mellett a filozófia és a theologia érdeklődési körébe sorolják. Az általános iskolától a legmagasabb szintű nemzetközi konferenciákig ma is érdekfeszítő témát jelent. Megtanulandó tananyag, érettségi tétel, a kutató tudós számára kiapadhatatlan forrás. A szétszakadozottságban élő protestáns egyházak hitvallása szerint a reformáció az Isten népe megújulásának jele és eszköze. Hálaadásra és a lelki életben való megerősödésre, a másokért vállalt, szeretetből fakadó szolgálatra ösztönző ünnep.
Maga a szó: reformáció - megújulást jelent. A protestáns egyházakhoz tartozók vallják, hogy az egyház az idők során emberi tévelygések, mulasztások miatt, a hitben való elerőtlenedés következtében megromlott. Elkerülhetetlenül szükségessé vált a megújítás, ami egyetlen célt jelenthetett: az embernek keresnie kellett annak lehetőségét, hogy közelebb jusson a mindent teremtő, mindent fenntartó és gondviselő szeretetével igazgató Istenhez. Mindez csak úgy mehetett végbe, s ma sincs másként, mintsem az egyháznak, s az azt alkotó gyülekezetek tagjainak engedelmesen és odaadóan kell hallgatnia Istennek a Szentírásban kijelentett igéjét, teremtő, eligazító, üdvösségre vezető szavát. Hiszen minden emberi tudás és bölcsesség magában hordozza a „rész szerint valót" - az ismeretnek csak részeit, s nem teljességét birtokoljuk.
Teremtményi létünk messze van attól, hogy akár a „bölcs lángeszével" is felérje a Teremtőt. A világ létének, s a benn élő ember küldetésének lényegét keresve kevésnek tűnik a vitathatatlanul grandiózus eredményeket elkönyvelő tudományok összessége. A végső kérdésekre, a lét meghatározó kérdéseire igazi válasz csak onnan felülről kapható. A reformáció ezt ismerte fel, s ezt tudatosította a korabeli európai népekkel, az egyre elvilágiasodó, küldetéséhez méltatlanná váló egyházzal, az iszlám előrenyomulásával szembeszállni képtelen, kiszolgáltatott, országában részekre szakadt magyarsággal, az emberi hangon, s a nép nyelvén megszólaló, erőt és vigasztalást hozó prédikátorok bizonyságtevő élete és szolgálata által.
A reformáció egyfelől kétségtelenül egyházi ügy. Az elesett egyház és hitükben megrendült hívek megújításának mozgatója. Másfelől azonban a reformáció egyetemes ügy. Hatása nem csupán a hatalmi struktúrák, kulturális értékrendszerek, etikai nézetek és gazdasági viszonylatok területén jelentkezik. A reformáció a napi küzdelmek és teherhordozások között élő, sokszor megszomorodó, kilátástalansággal küszködő embert szólítja meg, amikor hittel vallja az életet formáló, újrarendező, újjáalakító, reformáló igét: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk."
Dr. Kádár Zsolt
(Forrás: Erdéy Ma)
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 962, összesen: 731905