Istentisztelet 2021. május 16-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: ApCsel 1,6-11

Textus: ApCsel 1,11/b

Szeretett Testvérek!

Hát akkor: nyissunk! Nyissunk mi is! A jó Isten kegyelme kirendelte, hogy megint, itt a templomban legyünk nyitottak a Tőle indult küldemény fogadására.

Zárva voltunk karácsonykor. Otthon olvastuk, képernyőről hallgattuk, hogy Jézus születésekor megnyílt az ég, és angyali kórus jelentette a pásztoroknak: „üdvözítő született ma nektek". (Lk 2,11) Aztán „megnyílt az ég", amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordánban. Templomunk ajtaja zárva volt Nagypénteken, a Jézus kereszthalálára emlékezés napján. Pedig akkor is volt nyitás, hiszen miután Jézus kilehelte a lelkét, a „sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste." Nem tárult ki a templomkapu húsvétkor sem, Jézus nyitott sírjának, feltámadásának ünnepén. Három nappal ezelőtt, a mennybemenetel napján még mindig otthon imádkozhattunk. És olvastuk, ahogyan az előbb, hogy Jézus a tanítványok szeme láttára „felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől." Visszafogadta Őt a megnyílt, szent közeg, a mennyország, ahonnan harminchárom évvel korábban a földre érkezett.

Mi ma ünnepeljük a mennybemenetelét. Három nappal ezelőtt volt a „hivatalos" dátuma. Szokásos menetrendünk szerint akkor, áldozócsütörtökön este szoktuk találkozni, de jól van ez így! A szent, ünnepi körítésen kívül, jó, és természetes, ha a hívő ember lelke minden nap karácsonyi, húsvéti, pünkösdi ünnepséget rendez a belső szobájában. Legyen nekünk szüntelen örvendezésünk Krisztus mennybemenetelén!

És ha már így alakult, akkor ezen az istentiszteleten kopogtassunk be az Úr ajtaján; nyissa ki, és valami szent huzat hadd vágja bele a nyitott lelkünkbe azt, ami kiszökken az isteni kincstárból!

A Biblia lapjaiból olvasgatva, odalopódzkodunk az apostolok mellé. Negyvenhárom nappal a temetés után, egyre hihetőbbé válik az emberiséget megváltó csoda: Jézus Krisztus, a testbe öltözött Lélek-Isten feltámadt! Több mint hat hete újra látható, hallgatható!

Az apostolok mit sem sejtve kérdezgetik a közeljövőre vonatkozó terveiről. Jézus saját magukra irányítja vissza a figyelmüket. Hamarosan dologidőben találjátok magatokat! Erőt kaptok a Szentlélektől, és nekikezdhettek tanúskodni.

Kiről? Miről? Arról, amit éveken keresztül tanulhattak az Isten akaratáról. Arról, hogy az Atya Isten akarata a nagy nemzeti ünnepen (húsvétkor) beteljesedett. Aki átveszi az Isten térítésmentes, ingyen osztott ajándékát; aki elhiszi, hogy a Fiú kereszthalála kilépteti a bűneiből és belépteti az örök életbe, az fellélegezhet. Nincs szüksége másra (erre majd fokozatosan rájön), mint arra, hogy hálaadással lépkedje végig a számára kimért földi ösvényeket. Aztán, ha az utolsó szakasz végére érkezett, Jézus majd átemeli, és oda viszi, ahol megkezdheti a második, el nem múló létformáját. Vele. És mindazokkal, akik szintén ebben a hitben élték le a Föld nevű égitesten eltöltött idejüket.

Ha már megértük a templomajtó kinyílását, nyíljunk meg újra erre a sokat hallott feladat újbóli személyre szabására, befogadására és gyakorlására! Azért élünk, mert dolgunk van! Ha hálásak vagyunk azért, mert megint itt lehetünk, akkor fejezzük ki a köszönetünket azzal, hogy megmozdulunk!

Az apostolok indultak. Arról a hegyről, ahonnan Jézust látták felemelkedni, míg egy felhő el nem takarta előlük, először Jeruzsálembe mentek. A későbbi kiküldetéseikkel összehasonlítva ez nem volt egy nagy távolság, de nem is ezen volt a hangsúly. Nem azzal kellett foglalkozniuk, hogy ott álldogáljanak, amíg visszatér az Úr, hanem hogy tanúi legyenek a föld végső határáig.

A megnyitott templomokban együtt találkozunk Jézussal. A járványhelyzet előtt is így volt. Eljöttünk, énekelve imádkoztunk és imádkozva énekeltünk. Meghallgattuk az igehirdetést. Aztán a gyülekezet eseményeire vonatkozó hirdetéseket. Osztoztunk egymás örömében és bánatában. Áldást vettünk. Együtt voltunk szeretetvendégségen, vagy megebédeltünk, előadásokon beszélgettünk. Volt, aki este újra részt vett az istentiszteleten. De a legkedvesebb, legtöbb áldással megszórt nap végén sem maradtunk itt. Miért? Mert dolgunk volt.

Istentiszteleten, bibliaórán és megannyi találkozásunkon közösen értjük meg, mi dolgunk a világban. Na, és: mi? ... Az hogy Jézus tanúi, mellette kiálló, róla beszélő küldöttei legyünk. Amennyire tőlünk telik, amennyire Isten megfaragta a jellemünket, úgy tegyünk tanúvallomást a Mesterről ott, ahová eljutunk. Ott, ahová, ameddig elküld minket. Ott bíz meg téged, engem, ahol vagyunk, de nem maradhatunk egy helyben! Nem álldogálhatunk ott, ahol a megbízást kaptuk.

Onnantól kezdve, hogy hallod (vagy akár olvasod is) a megbízást, nem vonhatod ki magad a tanúskodás alól.

Kíváncsi voltál Jézusra? Találkozni akartál vele az újra megnyílt templomban? Érteni akartad a szavát? Itt van; tessék! Azt kéri, mondd el, mi történt vele, mondd el, mit tett veled az elmúlt hónapokban! Azzal, hogy megjelentél, és Ő bármit is kijelentett neked most, vagy a zárás előtt, tanújává váltál! A legváratlanabb időben és helyszínen beidézhet. Ott, és akkor, ahová az „idézésed" szól, tanúskodnod kell az élő Úrról! Ha az utcán látsz egy balesetet, mondhatod, hogy neked nincs kedved tanúskodni, de ha beidéznek, és nem mész el, még bajod is származhat belőle. Jézusnak is bemondhatod az unalmast. Hivatkozhatsz fáradságra, kellemetlenségre, bármire. De vigyázz, mert ha töröl téged a beidézhető tanúi közül, nem is sejted, milyen kiváltságokat hajítasz el magadtól!

Szóval: ha örülsz a nyitásnak, nyisd meg magad a lehetőség előtt, és légy, maradj Jézus tanúja! Menni fog? Az attól függ, mennyire izgalmas számodra a tanú szerepe. Mennyire? Teszteljük le? Rendben! Amikor érdekes, izgalmas hírt kapsz, mit csinálsz? Anya lettél, apa lettél, nagymama, nagyapa lettél. Már mondod, írod, telefonálod is! Jó állást kaptál. Új házba költöztél. Sikerült lecserélni az autódat. Ahogy ezek biztossá váltak, megosztottad mindazokkal, akik közel állnak hozzád, együtt örülnek veled. Egyszerűen nem tudjuk magunkban tartani a jó hírt.

A jelenlegi napjaidat, éveidet és a következő életedet megalapozó legjobb hír az, hogy Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása kiiktatta a halál fogalmát, és megszerezte számodra a gondtalan, számokkal leírhatatlan mértékű, szavakba nem önthető értékű életet. Magadban tudod tartani ezt a hírt? Amennyire igen, amennyire visszatartod, annyira lesz másodlagos a gondolataidban, szavaidban, tetteidben. De amennyire szeretnéd megosztani valakivel a jó hírt (görögül: evangéliumot), főleg azokkal, akiket szintén szeretnél ott látni, az öröklétben, pontosan annyira tölti be - igen -: a mondanivalódat, a cselekedeteidet, és a gondolataidat. Nos, mi a teszted eredménye? Mennyire vagy alkalmas a Jézus által meghirdetett állásra, a tanúságra? Megosztod, vagy visszatartod az evangéliumot?

A munkaadó Jézus tisztában van vele, jobban, mint te vagy én, hogy miért ajánlotta fel az állást. Egészen pontosan bemérte a képességeid, a tehetséged, a hited mértékét. Ő adta őket. Tőle kaptad. Képességből, erőből, hitből, elhivatottságból annyit kaptál, amennyit Ő utalt ki neked. Ezek mennyisége, mértéke hajszálpontosan akkora, amekkora az elhívásod, majd elküldésed, küldetésed sikeréhez elegendő. Nem kevesebb: mert akkor teljesíthetetlen lenne. De nem is több: hogy el ne bízd magad!

Jézus nem vár tőled nagy szónoklatot. Először mindössze arról kell tanúskodnod, amit első kézből, közvetlenül tapasztaltál tőle, róla. Mit tett veled?! A bibliai történetben a szeme világát elnyerő koldus a legjobb példa erre. Kikérdezik. Ki ez a Jézus? A vakon született, most tisztán látó ember tanúságtétele ennyi: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." (Jn 9,25) Ez megtámadhatatlan.

Neked van ilyen magyarázatod? Ha megkérdeznek: Ki ez a Jézus? Elég annyit szólnod: Ez voltam és ez lettem. Ő tette velem.

Hol leszel beidézve? Hol tanúskodhatsz? Valaki megszámolta; az evangéliumokban feljegyzett helyszíneket sorra véve, Jézus százharminckétszer találkozott emberekkel. Hatszor a jeruzsálemi Templomban. Négyszer vidéki zsinagógákban. Hat meg négy az tíz, tehát, ha levonjuk:: százhuszonkétszer nem valamelyik szent épületben, hanem az útjába eső hétköznapi környezetben.

Körülbelül ez lesz a te arányod is! Nagyon jó, építő, remek, ha bibliaórán, vagy istentisztelet előtt, utána szeretetvendégségen teszel bizonyságot azoknak, akikkel itt, a templomban, a gyülekezés (idegen szóval: zsinagóga) helyén állsz szóba. De ez kevesebb, mint egy tizede azoknak a helyszíneknek, ahol Isten szent Lelke megszervezi a többi találkozásodat. A Jézusról tanúskodó idődet, alkalmadat.

Beszélj róla, mondd el, mit tett veled, és ő, a kedves, vagy kedvetlen beszélgetőpartnered mire számíthat. Arra, hogy Jézus visszajön! Ahogyan az apostolok látták őt felemeltetni, és eltűnni a felhő mögött, úgy fog visszatérni. Ezek szerint: egy felhő mögül fog előbukkanni és alászállni.

El tudod képzelni, hogy ez akkor következik be, amikor még két lábbal jársz a földön?

Jobb, ha igen! Jobb, ha úgy várjuk Jézus visszaérkezését, mint ami bármikor megtörténhet. Jobb, mert akkor minden óránk, abban minden egyes szavunk, mozdulatunk, gondolatunk ahhoz illeszkedik, amit Ő kért tőlünk. Tanúi leszünk, tanúi vagyunk a világban. Beszélő, vagy szótlanul is tanúskodó hitvallói. Elveszett lelkeket mentő, boldog felelősséget hordozó, azt osztó tanítványai. A Pünkösdkor érkezett Szentlélek bátorságával, erejével.

Közben pedig Ő, Jézus a mennyekben beszélget az Atyával, és könyörög érted, értem, hogy minden megbánt, megvallott, rendbehozatalra előkészített vétkünkért bocsásson meg nekünk. Ámen