Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2018. március 4-én

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Böjt 3. vasárnapján

 

Lekció: Mt 20,1-16

Textus: Mt 20,15

 

Szeretett Testvérek!

 

Mit kérünk, amikor eszünkbe jut a „Mi Atyánk", és eljutunk odáig, hogy: „szabadíts meg a gonosztól"? Aki nem ledarálja az imát, hanem végiggondolja azt, amit Istennek küld, annak ennél a szakasznál: „szabadíts meg a gonosztól", eszébe jut valaki, valami. Az, aki, ami számára éppen megtestesíti a gonoszt.            El sem hiszitek, hány helyen olvassuk csak az Újszövetségben azt, hogy „gonosz". (Én pedig nem mondom meg nektek, mert, bár végignéztem, de elfelejtettem... Hetvennél biztosan több.)

Azért mondok pár példát, mert meglátjátok, érdekes lesz, amikor eszetekbe jut, milyen sokféleképpen lehetünk gonoszak. Vagy: milyen sok módszerrel közelít felénk a gonosz.

Jézus egy ágyban fekvő beteg gyógyítása közben megkérdezte a körülötte settenkedő írástudókat: „Miért gondoltok gonoszt szívetekben?" (Mt 9,4) Vannak tehát: gonosz gondolatok. Miattuk kérjük: „szabadíts meg a gonosztól"! A Mester az együtt növekedő búzáról és konkolyról beszél: „a konkoly a gonosz fiai". (Mt 13,38) Az Isten magvetésének búzacsírái és hitben lengő kalászai tőlük szeretnének megszabadulni, amikor így imádkoznak: „szabadíts meg a gonosztól"! Amikor Péter azt a kérdést feszegeti, hányszor kell megbocsátani, Jézus előhúzza a gonosz szolga példázatát. A király törölte az adósok listájáról, az alattvaló viszont képtelen volt ugyanezt tenni, és fojtogatni kezdte azt, aki neki késett a törlesztéssel. Ekkor kapta a végzetes jelzőt a királytól: „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat... Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?" (Mt 18,32.33.) Adott esetben tehát megbocsátani nem képes magunkért, netán bennünket finom módszerekkel fojtogató felebarátainkért imádkozunk összekulcsolt kézzel és lélekkel: „szabadíts meg a gonosztól"! Irtsd ki belőlem azt a demenciát, ami gonosszá tesz, mert elfeledteti velem, hogy legalább annyi adósságot töröljek el másoknak, amennyit te eltöröltél, megbocsátottál nekem! És ments meg attól a gonosz szolgától, akinek te megbocsátottál, de ő be akarja hajtani rajtam azt, amivel én tartozom neki! Mennyi gonoszság van! Ugye? Na, még egy rávezető példa az előtt, hogy az utolsó csomagolási réteget is lefejtenénk a mai ajándékról! Nem sokkal az után, hogy a Mi Atyánkra tanította Jézus a Hegyen üldögélő hallgatóit, azt mondja nekik: „A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz." (Mt 6,22-23)

Láttatok már gonosz szemet? Ijesztő. Tényleg ijesztő, hogy milyen sötét a tulajdonosa. A gonosz szemekben a környezetet, lelket, hangulatot, testet, értelmet sötétítő tulajdonságok látszanak.

A bejáratnál kapott Ige-kártyán ma azt olvashattátok, és olvashatjátok bármikor, ha magatokkal viszitek, hogy: „... azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?". Az irigység a gonoszság színkártyájának egyik árnyalata. A kezetekben lévő jézusi idézetet én így olvastam fel: „... a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?" Ez Máté evangélista görögül fennmaradt lejegyzéseinek a szó szerinti fordítása. Gonosz szemekről szól. A magukat másokkal, és nem a Gazda ajánlatával összehasonlító szőlőmunkások szeme gonosz volt. A gonosznak azt a tónusát besötétült irigységnek hívták.

A munkanélkülieket felfogadó gazda ötször ment ki a helyi munkaerőpiacra. Kora reggel, délelőtt kilenckor, délben, a legnagyobb forróság idején: délután háromkor, végül, egy órával naplemente előtt, este öt órakor. Aznap gyakorlatilag mindenkit alkalmazásba vett, aki dolgozni akart. Sötétedés után jött a fizetés! Nagy volt a meglepetés, mikor a mindössze egy órát munkálkodó napszámosok kezükbe kaptak egy dénárt. Ez tizenkét órás napidíjnak megfelelő összeg volt. Hűha, gondolták a kora reggel óta hajladozó munkások. Ha ezek a markukba vehették a csillogó dénárt, mennyit kapunk majd mi! A sor végén kiderült: egy krajcárral sem többet. Megkezdődött a suttogás, mormogás, egyre erősebb zúgolódás.

Miért is estek neki a gazdának? Nem azért, mert nem ennyiben egyeztek meg, hanem azért, mert - így mondták -: „egyenlővé tetted őket velünk". Így igaz. A gazda, a fizetés szempontjából egyenlővé tette a később, sőt utoljára felvett munkásokat azokkal, akik hajnal óta hajlongtak, és izzadtak a napon. Hát, milyen eljárás ez, kérem?

A gazda nem csap szét köztük. Odamegy a hangadóhoz, és szelíden ismerteti vele a saját álláspontját: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul."  Tetszik nekem ez a megszólítás. Az igazságtalansággal megvádolt gazda „barátom"-nak szólítja a főkolompost! Emlékeztek? Jézus szeretetét az árulás sem tudta kioltani. Azt mondta Júdásnak, miután az rávezette a fáklyás, botos készenléti egységet, és a biztonság kedvéért megcsókolta Jézust, jelezve, hogy kit kell elkapniuk: „Barátom, ezért jöttél!"

A gazda munkát, bért adó szeretetét a zúgolódás, a vád sem tudta kioltani. „Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem? Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ...azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?" Pontosabban szólva: „... a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?"

A gonoszsággá sötétedett irigység. Jézus tudta, hogy ez lesz belőle. Ő kiterjesztette Isten szeretetét a pogányokra. A zsidók féltve őrizték kiválasztottságukat. Befogadták a másodrendű zsidókat. Akik nem annak születtek, de azzá akartak válni. Ők a prozeliták. A dobogó felső fokán azonban nem osztoztak.

Micsoda kísértés! Nekünk. Szembefordulni Istennel, amikor annyit ad másoknak, mint nekünk. Ugyanannyit, de az elvégzett munka, energia, szorgalom, tehervállalás, időráfordítás alapján nettó: még többet. Micsoda kísértés a gonosz szem, a sötét lélek zúgolódása! Én egész nap, egész héten gürcölök, ő meg pár óra alatt, négy és fél napos munkahéten keres annyit, mint én! Kit érdekel, miben egyeztem meg; mit, mennyiért vállaltam? Nincs igazság, ha egyenlővé tesznek azzal, aki szerintem kevesebbet dolgozik, mint én! Ezt vetítik a gonosz irigységet sugárzó gonosz szemek.

Összehasonlítás. Mije van a másiknak? Mit csinálnak? Mit kaptak? Mit engednek meg maguknak? A zúgolódó kísértés békességet, közösséget, jövőt romboló gonosz kérdései. Így kezdődött az egész. Az édenkerti jelenetben: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?" A sok áldás mellett: Mit nem lehet? Mi nincsen még? Mi van neki, nekik? Sokkal ritkábban kérdezzük: Annyival rendelkezem, amennyit tényleg megérdemlek? Nem kaptam többet? Nem számolta el Isten? Mintha többnek tűnne annál, amit valamikor, egyáltalán reméltem!

Hm. Mindjárt nem zúgolódom, ha távolabb tekintve, ha a tekintetem dőlésszögét megdöntve lejjebb nézek. Milyen csönd volt múlt vasárnap a gyülekezeti teremben, amikor a szíriai reformátusok életének vetített kockái lettek az összehasonlításaink alapjai! A romos, vagy éppen helyreállított templomokban a „mi" dicséreteinket éneklő gyerekek. A saját szüleik kivégzését végignéző, keresztyén gyülekezetekbe fogadott tiszta szemek reménysége. A néhány fős magyar küldöttséget fogadó tekintetek, a keresztyén jelképekkel teli zászlókat lengető, dobokat verő, trombitáló vendéglátók nem irigykedtek a biztonságban élő európai testvéreikre. Nem kértek tőlük. Nem irigykedtek. Megköszönték Istennek, hogy sok ezer kilométerrel távolabb élnek olyanok, akik gondolnak rájuk, imádkoznak értük.

Az összehasonlítás kísértése azzal kezdődött, és azóta is az, hogy azt hisszük, valamit nem kaptunk meg. A zsidók királyt akartak. Csak azért, mert a többi népnek is van. Nekik meg nincs. Megkapták. Isten, szépen felépített társadalmi berendezkedése helyett a tökéletlenebb uralkodó-rendszert. Három királyig bírták. Saul, Dávid, Salamon. Aztán kettészakadtak. Két, királyságnak nevezett valami. Utána rombolás, majd két részletben: fogság. Csak azért, mert olyanok akartak lenni, mint mások.

A fordított helyzet is irigységet, gonosz szemet növeszt. A jelen állapot összehasonlítása a múlttal. „A házasságunk elején azt ígérted, most meg...". Nem te választottad őt? Vagy: „Amikor megalakult a csapat, a szövetség, a brigád, az egyesület, a párt, a klub, a kft, akkor még úgy volt". Igen. Mindig dicsőségesebbnek tűnt a jövő, mint az elszámolás, az ígéretek beváltásának pillanata.

A szőlőmunkások példázata; a gazda kifizetése, a hosszabbított műszakban dolgozók, és az este beállt munkások esete ma délelőtt két tanúsággal szolgál. (1) Ne engedj az irigység, igazságtalanságot skandáló noszogatásának! (2) Semmit nem vesztesz azzal, ha Isten tetszése és beosztása szerint végzed a feladatodat. Jézus így kezdte ezt a példázatot: „Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához". Van, aki nem emlékszik rá, mikor állt a gazda szolgálatába. Mások sejtik, hogy gondolkodó életük kezdetén. Vagy később. A harmadik, negyedik, ötödik x tájékán? Alkalmasint, festett, vagy festetlen, de már teljesen ősz fejjel? Nem mindegy, mikor, mert a további életminőséged szempontját alakító tényező a döntés ideje volt. Mégis: a fizetség ugyanaz. Mert a mi, nem megszokott módon könyvelő Gazdánk azóta is azt állítja, hogy: „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked."

Neked, nekem, akik hiába indulunk ki abból, mennyi járna nekünk, végül, a Gazda előtt úgyis csak odáig jutunk, hogy megköszönjük azt, amennyit kaptunk. Az is több annál, amit megérdemeltünk. Nullszaldósok vagyunk. Az összes, vele szemben fennálló tartozásunkat elengedte. Jézus volt a fizető. Minden kiadás, amit Isten belénk fektetett, megtérült abban a bevételben, amit Jézus vére törlesztett.

Istennek ezt a különös költségvetését és záró számadását végigellenőrizhetjük a Bibliában. Böjt harmadik vasárnapján pedig elkezdhetjük az irigység-böjtöt! Nem kell a gonosz szem. Jézus látásával haladjunk előre, a nagy fizetésnap felé! Ámen

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 270, összesen: 1245929

  • 2018. június 19., kedd

    Történelmi mérföldkő a csömöri gyülekezet, de a település életében is a Magvető Házának átadása. A beruházás első ütemében felépült a gyülekezeti tere...
  • 2018. június 18., hétfő

    A mindenkori hatalomnak nemcsak a gyakorlati, konkrét ügyeket kell megoldania, hanem valamilyen eszmeiséget is hitelesen kell képviselnie. Hogyan tud ...
  • 2018. június 17., vasárnap

    Állítása szerint az udvarlásban gyerekes és naiv volt, leendő felesége mégis határozottnak és megbízhatónak látta. A nő viszont saját magát nem tartot...
  • 2018. június 15., péntek

    Zénó Isten élő molinójaként tesz tanúságot hite mellett, amely megmentette őt, a fókuszban ez áll. És ennél jobb reklám nem is kell annak a gondolatna...
  • 2018. június 14., csütörtök

    A gyülekezet köztiszteletben álló prédikátora otthon szülőként áll helyt, akinek esendősége közvetlenül hat gyermekeire. Vajon hogyan birkóznak meg ez...
  • 2018. június 12., kedd

    „Majdhogynem pásztor nélkül való nyáj volt ez a gyülekezet. Már maguk az emberek is lemondtak saját magunkról, havi egy istentisztelet jelentette a le...
  • 2018. június 12., kedd

    Interjúnk Monostori Ferenccel, a Dunamelléki Református Kántorképző vezetőjével a tanfolyamról és az orgonisták mai szerepéről gyülekezeteinkben. A ká...
  • 2018. június 11., hétfő

    Átadták a 27. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny díjait. Kiemelt dicséretben részesült egy református diák is, tartásjavító tásk...
  • 2018. június 07., csütörtök

    Érdemes még valaki mással gyorsan újat kezdeni, vagy van esély egy halódófélben lévő házasság újjáélesztésére? Meddig érdemes menteni a menthetőt, és ...
  • 2018. június 07., csütörtök

    Apáczai Csere János-díjat vehetett át Prof. Dr. Szabó András, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.