Istentisztelet 2021. január 31-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Zsoltárok könyve 15

 

Szeretett Testvérek!

 

Ideiglenes lakcím, állandó lakcím. Jó lelkiismeret és anyagi biztonság. Ebbe a foglalatba öntötte Dávid király azt az ima-melódiát, amit a zsoltárok között 15-ös számmal jegyzünk a Bibliánkban.

A keretet egy kérdés és egy nagyon határozott megállapítás formázza. A kérdés az első mondat: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?" A megállapítás pedig a zsoltár utolsó mondata: „Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha." Mi ez a keret, és mit foglal össze?

Háromezer évvel ezelőtt a jó Isten „elővette" az Ő parittyás királyát, Dávidot. Kicsit ösztökélte a Lelkével, aztán szépen leíratta, vele a király bennsejét már régóta nyugtalanító kérdést: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?" Aztán az Úr lediktálta neki a választ. Nem vagyok olyan bátor (mint mások), hogy kijelentsem: Isten szó szerint tollba mondta a szavakat, ahogy a tanár néni a nebulónak, vagy a főnök a titkárnőnek. Fogalmam sincs, hogyan végezték el a munkát, de Dávid ezzel tett pontot az isteni megnyilatkozásra: „Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha."

Dávid király szeretett volna templomot emelni az Úrnak, de nem kapott rá építési engedélyt. Isten azért megnyugtatta: a következő uralkodó, fia, Salamon nyeri el a kivitelezői megbízást. Addig Isten a Szent Sátorban, a Szövetség Ládájába helyezett két kőtáblával jelzi jelenlétét a választottak között.

Ide, a Sátorba, az ideiglenes lakóhelyére sem léphetett be akárki. Dávid kicsit irigykedve tekintett a mindenkori főpapra, aki évente egyszer vendége, meghívottja lehetett a Szent Sátor legbelsőbb részének. A kérdése első felére adott válasz tehát lezárt téma. „Uram, ki lehet sátradnak vendége...?" Izráel főpapja. Kész.

Rendben; de akkor: „Uram... ki tartózkodhat szent hegyeden?" Ez már az állandó tartózkodási hely. A hegy azért mégis csak maradandóbb, mint a sátor. Oda a főpapon kívül más is felmehet, felköltözhet. Az már állandó tartózkodási hely. Nem a Szentélyben, de mégis csak ott, az Úr közelében. A Szent Hegyen.

Melyik hegyről beszélhet? A nép története több hegycsúcshoz is szent áhítattal kapcsolódott, de Dávid egyes számot használ. Leszűkítve a földrajzi kört, igazából két hegy jöhet számításba. A Sínai, ahol Isten szövetséget kötött az Egyiptomból kivezetett izraelitákkal. A másik a Sión hegy, Jeruzsálemben, amit Dávid foglalt el, és kinevezte fővárosnak. Itt, a Sion hegyen építhette meg fia, Salamon a Szentélyt, és az azt körülvevő templom-épületegyüttest. Dávid nagy valószínűséggel ezt a hegyet érti a „tartózkodás" helyén. Ott lesz a Templom, Jeruzsálem szent ékköve köré épülnek majd a házak.

És most jön a lényeg! Ki lehet vendége, rövid látogatója az Úr Sátrának, és ki az, aki majd állandóan a közelében élhet? Dávid nem a főpapra, nem a papokra, és nem is néven nevezhető személyekről ír. Intelmeket, erkölcsi feltételeket nevez meg. Papnak és nem papnak; bárkinek, aki Isten színe elé akar járulni, meg kell felelnie azoknak a követelményeknek, amiket... mindjárt sorra veszünk.

Mi kezdjük el elemezgetni őket? Miért mi? Nekünk se' Szent Sátrunk, se' jeruzsálemi Templomunk nincsen. Mióta Jézus halálakor Jeruzsálemben kettészakadt a Szentélyt eltakaró templomi kárpit, nekünk közvetlen bejárásunk van Istenhez! Bármikor megjelenhetünk előtte.

Ez így igaz! Bármikor, de előtte jobb' ha rendbe szeded magad! És ez itt a kapcsolódási pont a Dávidnak tett isteni kijelentés zsoltárba írt felsorolása, és a mi Jézus keresztjén megszerzett állandó belépőnk érvényessége között!

Nem imádkozhatunk akárhol, akármikor az Úrhoz? - kérdezed: okosan. Tényleg, csak az után léphetünk, térdelhetünk az Úr színe elé, hogy először teljesítettük a Dávid zsoltárába foglalt elvárásokat?

Nem! Bármikor imádkozhatsz, beszélgethetsz az Úrral. Akár most, a prédikáció alatt is. Ha most szólít meg Isten, és választ is vár, ne engem hallgass, hanem Őt! Rá figyelj! Az már másik kérdés, hogy: a kettő megy együtt is...! Hallgatod az igehirdetésben hozzád beszélő Urat, és a lelked azonnal válaszol; imádkozik.

Tehát: ne válogasd a helyet és az időt! Amikor itt az ideje, ne késlekedj beszélgetésbe elegyedni az Úrral! Állandó kapcsolatotok ideiglenes pillanataiban egy másodpercet se hagyj ki!

De!! De, ha állandó készenlétben vagy, állandóan várod a jelzéseit, és állandóan kész vagy az imára, akkor ildomos lenne, állandóan úgy érezni magadat, hogy kiszűröd magadból lehetőleg az összes, Isten előtti megjelenéshez nem illő dolgot. Van és lesz elég bűnöd, amit megtárgyalsz vele, de legalább azoktól légy tiszta, amiket nem hirtelen felindulásból, kísértésből szoktunk elkövetni!

Ezekről írt Dávid. Az alap-tisztaságunkról. Mi az? Amit testi értelemben is megkövetelünk magunktól.  Reggel tisztába tesszük magunkat. Mikor mennyi időnk van. Arclögybölés? Fogmosás, zuhanyozás, dezodor? Hajmosás, fogselyem, körömvágás, parfüm, netalán: reggeli fürdés? Hol több, hol kevesebb. De egy minimumhoz ragaszkodunk. Saját közérzetünk és mások kedélyállapotának megőrzése érdekében. Napközben aztán a kezünkre, szánkra, hajunkba, lábunkra ragad minden. Amitől meg tudunk szabadulni azt lemossuk, levakarjuk, letöröljük magunkról. Amit nem, azt hazavisszük, és esete a fürdőszobában alaposabban elbánunk velük.

A lelkünknek, hitünknek, gondolatainknak, viselkedésünknek is van egy alaptisztasága. Ahhoz ragaszkodnunk kell. Ezt pontosítja Dávid. Ez az az alaphigiénia, amire sajnos rárakódnak a napi bűneink pormacskái. De, annak érdekében, hogy azokért is bocsánatot kérhessünk, mégiscsak illik felmutatnunk, hogy megpróbáltunk tiszták maradni.

Nézzük hát az alaptisztálkodás kritériumait! Mire kell törekednie annak, aki Isten elé készül? Ki lehet sátra vendége; ki költözködhetik a közelébe? Azonnal magasra ugrik a kijelző: „Az, aki feddhetetlenül él". Dávid nyelvén: Aki egyenesen jár. A Biblia függőleges méréstechnika eszközei szerint az jár egyenesen, aki például „nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára". (Zsolt 1,1)

Ezzel szemben: „Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár".  (Zsolt 128,1) Ki igazítja a „lépésedet és a járásodat"? A bűnösök tanácsa, akik a vétkesek útjára igazgatják a lábaidat, vagy az Úr félelme? Ami nem rettegés, hanem: figyelem. Ügyelsz arra, hogy azon a csapáson maradj, amit Jézus járt eléd az elvárások, a vágyak, a tervek és a kiábrándulások rád kúszó dzsungelében. Aki feddhetetlenül él, vigyáz arra, melyik úton, hová jut el.

Ki léphet Isten sátrába? Aki „törekszik az igazságra". Jót tesz. Pál apostol azt írja a Földközi tenger partján élő keresztyéneknek, hogy Isten „alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef 2,10)

Láttátok már Michelangelo Dávid szobrát? Tökéletes alkotás. Akkor milyen vagy te, akit Isten alkotott? Michelangelo egy félredobott, selejtnek nyilvánított márványtömbből faragta a Dávid-szobrot. Isten téged, engem, Krisztus Jézusban faragott ki. Jó cselekedetre. Nem azért, hogy a mennyországba kerüljünk. Fordítva! Krisztus halálból történt kiváltása miatt a mennyországba jutunk, és ezt úgy szeretnénk meghálálni, hogy készen állunk a jó cselekedetekre.

Az élhet Isten közelében - folytatja Dávid -, aki „szíve szerint igazat szól". Vigyázz a szádra, mert lebuksz! Szív-ultrahang nélkül is kiderül, mit rejtegetsz magadban. Jézus fedte fel az anatómiai lehetetlenség működőképességét: „amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj." (Mt 12,34) Isten elé kiöntheted a szíved tartalmát. Azért érdemes, mert Ő utána igazsággal tölti fel a megüresített szíved. Kontraszt anyagot, ellenanyagot fecskendez a méreg helyébe.

Egyre izgalmasabb! Mi a következő? Isten vendége, lakója nem terjeszt rágalmakat. Az igazat kimondja, de nem torzít rajta. A félig-igaz, félig kitalált hír hatásfoka a szégyentől az öngyilkosságig vezet.

Mit találsz ki? Mit adsz tovább? Tudod jól... Meg mersz vele állni Isten előtt? „Uram, én most szégyenbe fogok hozni valakit, de lehet, hogy beleőrül a rágalomba, sőt öngyilkosságba is hajszolhatom vele." Gondolod, hogy az ellenőrizetlen újsághíreiddel, a megalapozatlan pletykáiddal az Úr közelében maradhatsz? Kívánja a társaságodat, ha közben rosszat teszel a felebarátoddal, és a rokonaidat sem kíméled, mert gyalázatot hozol rájuk? Vajon, egyik-másik rokonod került már olyan helyzetbe miattad, hogy fájón arra gondolt: Bár ne ismerném? Bár, ne hoznának kapcsolatba vele! Ő a család szégyene! A rágalmazó, a pletykás nem talál parkolóhelyet az Úr hegyén!

Milyen meghökkentő tudnivalóval folytatja Dávid. Az Úr közelébe kívánkozó ember „Megvetéssel néz az alávalókra". Játszani fogok a szavakkal, de hű leszek az ószövetségi nyelvhez. Megvetéssel nézni az alávalókra azt a megkönnyebbülést jelenti, hogy semmibe veszem az Úr mércéje alól ítélkezőket, gúnyolódókat. Tedd ezt te is! Annyi mindenen fog segíteni! Szinte azonnal!

Ezzel szemben: tiszteld azokat, akik az Urat félik! Dávid héber gondolkodásában a tisztelet azt jelenti, hogy súlyt adok valaminek. (כָּבַד = kábad /ejtsd: kábad/) Az előbb elmondottakhoz kapcsolódva: az Urat ismerők és az Őt félők véleményére adok, arra teszek hang-súlyt azokéval szemben, akik Isten mértékrendszerében könnyűnek találtatnak.

Mi van még itt? Mondjad Dávid; fordítsd le nekünk az isteni lakógyűlés bibliai szabályzatát! Az Úr lakótelepén élő „Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is." Ez húzós! Akkor is tartsam magamat az Istennek tett eskümhöz, ha ahhoz ragaszkodva, arra visszaemlékezve rosszul jövök ki anyagilag, ellentmondok magamnak, megtagadom a munkát, lemondom a felkérést? Igen. Ha nem, akkor Isten előtt válsz esküszegővé. Vagy egyik, vagy másik. Na, melyiket vállalod? A hűséget, vagy a megalkuvást?

És végül: a pénz. Jaj, megint a pénz! Isten közelében élve hadd ismerjenek úgy, mint aki „Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására." Uzsora. Isten mellett nem úgy leszel jó valakihez, bármilyen értelemben, hogy beleroppan a nagy jóságodba és önző segítőkészségedbe. Nem uzsorázod ki sem testileg, sem lelkileg. És: ugye, az vagy, aki „nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására."? Nem fogadsz el semmiféle előnyt úgy, hogy az árt annak, akinek nincsenek olyan kapcsolatai, vagy annyi pénze, mint neked.

Nos, ha mindezek alapján megmosakodsz, kimosakodsz, akkor Dávid rád süti az áldás bélyegét, mert olyan vagy, és minden áldott nap olyanná válhatsz, mint „Aki... nem tántorodik (מוֹט ejtsd: mót) meg soha." Nem tántorogsz, mint a tudat-módosult szerencsétlenek. Nem remegsz, mint a félelemtől, vagy idegen szellemi hatásoktól befolyásolt ál-hívők. És nem csúszol el, mert Jézus nem posványba tolt, hanem szikla szilárd úton vezet. Legyünk együtt Isten Sátrának vendégei! Lakjunk az Ő szent hegyén! Kívánom, kérem, hogy Ő töltse ki a lakcímkártyáinkat! Ámen