Újévi istentisztelet - 2021.01.01.

(Dr. Kereskényi Sándor)

Préd 5,3-4;

Jn 3,30

Szeretett Testvérek!

Fogadalom? Még itt is? A fél világ erről beszél január elsején! Az újévi fogadalomtételekről. No, ha mindenki, akkor jó, ha mi is állást foglalunk a kérdésben. Azért nem ugrom át a fogadkozás dolgát, mert Isten sem hagyja szó nélkül. A Biblia több könyvében is fellelhető valamilyen eskü, a fogadalomtétel. Annak teljesítése, vagy elmulasztása.

Összeszámoltátok már, hány hivatalos fogadalmat tettetek, mióta az eszeteket tudjátok? Hányat kényszerítettek rátok, aminek nem szívesen mondtátok ki a szavait? Hányszor csuklott meg a hangotok, míg azokat az esküket, fogadalmakat rebegtétek el, amiket azóta is szívesen megvallanátok? Hányat vonnátok vissza, de nem lehet? Hányat fogalmaznátok át? Hány emberből hányat kényszerítettetek ki?

Az év első istentiszteletén Isten szót kér. Nem, mintha az engedélyünkre lenne szüksége. Arra kér, hogy most felejtsd el a saját mondanivalódat! Felejtsd el azt, amit neked mondtak, és nem akar kimenni a fejedből! Felejtsd el azt, amit kimondtál, de már bánod, mert biztos, hogy nem kellett volna!

Isten kér szót. Az újévi fogadalmak között a régiekre emlékeztetve, és a jövőbeni fogadalmaid átgondolásának ügyében.

Miről van szó pontosan a Prédikátor könyvében? Olyan fogadalomról, felajánlásról, amit nem embereknek, nem testületnek, nem nagygyűlésen, nem, ki tudja hányadik pártban, hányas számú párttagsági könyv átvételekor harsogtál el, hanem Istennek tettél, esetleg ez után fogsz tenni. Például Ábrahám unokája, Izsák fia Jákób tett ilyen felajánlást, amikor elmenekült otthonról: „Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton...". (1Móz 28,20) Fogadalom Isten előtt - Istennek. Jó néhány év múlva, amikor visszafelé, haza készülődik, kiderül, hogy az Úr lementette Jákób fogadalmát kimeríthetetlen férőhellyel rendelkező memóriájába, és most visszajátssza neki a jelenetet: „Én vagyok Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem." (1Móz 31,13)

Kikeresgélhettek még ehhez hasonló eseteket a Bibliából. Érdemes időtöltés. Én most ezt az egyet merítettem ki belőle. Azért, hogy lássuk; a nagy szavak, Istennek tett fogadalmaink, amik az idő múlásával feledhetőnek, bagatellizálhatónak tűnnek, azokat Isten még nem törli ki a mennyei iktatóból. Ha neki, Istennek fogadsz valamit, nincs az a hacker, aki képes lenne feltörni az angyalok által őrzött nyilvántartást, és törölné az egyszer oda bevitt kijelentéseidet!

„Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését..."! Itt még szó sincs arról, hogy ne teljesítenénk a fogadalmunkat. Viszont: felvetődik az ütemezés kérdése: „ne halogasd teljesítését..."! A Prédikátor héber nyelve finom jelzéssel úgy fejezi ki ezt a „ne halogasd" felszólítást, hogy: ne hagyd magad mögött (אָחַר ejtsd: áchar)! Ne hagyd magad mögött az Istennek tett fogadalmaid teljesítését!

Amit elhagy, amit maga mögött hagy az ember, attól egyre messzebbre távolodik. Ha a kimondás helyszínén otthagyod, elfelejted az Istennek tett fogadalmadat, és többé vissza sem akarsz menni érte, akkor az odavész! Felismerhetetlenné, felidézhetetlenné válik! Minél tovább halogatod az Istennek tett fogadalmadat, annál inkább nő a veszélye annak, hogy olyan lesz számodra, mintha meg sem fogalmaztad volna. Mintha azon az emlékezetes helyen, abban a felejthetetlen percben ki sem ejtetted volna azokat a maradandónak tűnő szavakat!

És, akkor mi lesz? Azon kívül, hogy csorba esik a szavahihetőségeden, már csak azért sem éri meg a halogatás, mert... Hogy' olvastam? „Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban." Lehetsz, légy is jó és okos előtte! Gyönyörködjön az Úr abban, amit teszel érte és embertársaidért! De vigyázz! Könnyen elveszítheted a hiteledet! Nagy igyekezetedben, jótéteményid és az azokért mondott köszönetek bűvöletében el ne felejtsd azt, amit előtte megfogadtál az Istennek! Milyen kár lenne, ha tökfejnek, fajankónak nézne csak azért, mert erejét vesztette a fogadalmad buzgósága! „Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését"!

Márai Sándor írta élete vége felé a naplójába: „A hazafiak riszálják magukat, énekelnek, szavalnak, esküdöznek. De csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára. Minden más csak vásári mutogatás és tányérozás." Ezt lefordíthatjuk az Isten iránti hűségünkre is. Ott ahol vagy, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel állj meg a keresztyénségedben. Ennek visszaható ereje lenne az Egyházra. A gyülekezetre. Arra, hogy hogyan ítélnek meg minket. Arra, hogy jó- e közöttünk lenni? Arra, hogy érdemes-e Bibliát forgatni? Arra, hogy megéri-e hittanra járatni a gyereket? Megéri-e megtartani a konfirmációs fogadalmunkat? Halljátok? Fo-ga-dal-mun-kat! Mert ha nem, ha a konfirmációnk is csak a fellélegzés ünnepe volt, utána hátat fordítunk a gyülekezetnek, akkor a fél évszázados Reformáció után is tényleg csak vásári mutogatók és tányérozók maradunk. Magunknak tetszünk majd, de a Szentháromság Isten zsűrijének tábláján csak ezt olvassuk: Ostoba!

Ezért; az ostobaság, a felemás hitélet elkerülése végett kiáltja hát a Prédikátor: „Teljesítsd, amit megfogadtál!" - Istennek. A magamutogató, tányérozó, vásári keresztyénségünk nem hívogatja, hanem taszítja azokat, akiket pedig Jézus felém, feléd, egyszerű bizonyságtételeink közelébe terelget.

Híjával vagyunk Istennek tett fogadalmaink teljesítésének? Én csak a magam nevében felelhetek, de tedd meg te is! Magamról tudom, hogy az Istennel kapcsolatos rendezetlen ügyeinket: le lehet tagadni; titokban lehet tartani. Még azt is megengedhetjük magunknak (de csak magunknak!), hogy tudomást sem veszünk róluk.

Egy a baj! A rendezetlen ügy attól még rendezetlen marad. Hány ilyen lehet? Hány ilyet jegyzünk magunkban? Köztük van a neki, az Istennek tett fogadalom is? Nincs mit tenni: „Teljesítsd, amit megfogadtál!" Teljesítsd? Tudnád másképpen mondani, Uram? - kérdeztem magamtól. Aztán kinyitottam a héber Bibliát (no meg egy-két referencia-könyvet...), és mit találok az Ószövetség igazi keleti, színes, gazdag jelentésű szavában?

Teljesíteni azt jelenti, mint: befejezni, teletölteni, letölteni, kitölteni.

Lássuk! Befejezni. Befejezted már a hatalmas lendülettel kimondott fogadalmad teljesítését? Teletölteni. Teletöltötted már azt az üres edényt, amit megfogadtad, hogy sohasem hagysz kiürülni? Letölteni. Letöltötted már azt az időt, amit megígértél, hogy rászánod arra az emberre, arra az ügyre?

És a legizgalmasabb jelentése annak, hogy „teljesíteni", nem más, mint: kifizetni! Ezt mondta Jézus a kereszten! János evangéliumából olvasom: „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét." (Jn 19,30) Elolvastam ezt a mondatot a héber nyelvű Újszövetségben. Képzeljétek, Jézus nyelvén az, hogy „Elvégeztetett!", így hangzik: „נִשְׁלָם" (ejtsd: nislám). És - igen -, héberül azt jelenti: „Fizetve!" „Ki van fizetve!"

Jézus a kereszten teljesítette fogadalmát. Kifizette a tartozásunkat. A tiedet, aki ezt eddig is tudtad, de a tiedet is, aki csak udvariasságból nézed végig ezt az igehirdetést azzal, aki megkért, hogy ülj le mellé. Mindegy! A lényeg: Jézus kifizette a bűneink miatti tartozásunkat. Attól kezdve, hogy ezt elhiszed, és bűneid bocsánatát erre hivatkozva kéred, biztos lehetsz benne, hogy Istennek nincs mit behajtania rajtad. Jézus kifizette az Atya Istennel szembeni adósságodat. A teljes hitelmutatóval együtt. Nincs tartozásod. Nincsenek kisbetűs trükkök, feltételek. Nem mész ítéletre, nem vagy kárhoztatva.

Ahogy elfogadod Jézus, vétkeidet lenullázó kereszthalálát, azonnal megnyugodhatsz. Békességed lesz. Békességed van. Héberül is ki tudod mondani. ... Dehogynem! Hányszor hallottad már, hogy köszönnek egymásnak? Shalom! Ezt ma már hallottuk, nem? Igen, az előbb mondtam. Elvégeztetett. Ki van fizetve. Héberül: nislam. A sálam igéből. Csak egy betűs különbség. Sálam: teljesíteni, kifizetni. Sálóm: békesség.

„Teljesítsd, amit megfogadtál!" - Istennek. Szerezz neki, szerezz magadnak békességet azzal, hogy megtartod az Istennek tett fogadásaidat! Ugye érted, milyen súlya, ereje van az Istennek kimondott fogadalmaidnak? Ő nagyon komolyan veszi. Annyira komolyan, hogy meg akar óvni a beteljesítetlen fogadalmaid következményeitől. Ezért teszi hozzá a Prédikátor: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted." Ez jó. Jó, hogy megengedi; megnyugtató, hogy számol a gyengeségünkkel, és féltve ajánlja fel a megfontolás lehetőségét: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat...".

Ha most itt befejezném az prédikációt, annak az lenne a végkicsengése, hogy lebeszéllek benneteket mindenféle, Istennek tett fogadalomról. Pedig nem! Ki emlékszik arra a másik, egészen rövid bibliai igére, amit az igehirdetés előtt még hozzátettem a Prédikátor könyvének verseihez?

Úgy van! János evangéliumából hallottuk Keresztelő Jánost. Egy Szálim nevű hely mellett keresztelt. Jézus megjelenéséről beszélt, és akkor jelentette be, hogy háttérbe fog húzódni. Így írta le a közeljövőben kezdődő változást: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem."

Azért olvastam fel ezt a mondatot, hogy bátorítsalak benneteket, és magamat is. Okosan, átgondolva, felelősséget vállalva: ne határolódjunk el az Istennek tett fogadalomtól! Tehát, ha mégis megfogadnánk valamit erre az évre, legyen ez! Keresztelő János kijelentése. Szerintem, egyfajta fogadalma: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." Neki, Jézusnak növekednie kell bennem, nekem pedig kisebbé lennem. A bennünk megerősödő jézusi látással és természettel legyen boldog ez az évünk! Ámen