Istentisztelet 2023. április 23-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Zsolt 4

Textus: Zsolt 4,9

Énekek: 138/1, 272/1.2.6., 725/1 (új é.k.), 264/2, 503/7.8.

 

Szeretett Testvérek!

 

Jó éjszakát kívánok!

Hogy aludtatok mára virradóra? Úgy, ahogy. És mi lesz ma este, lámpaoltás után?

Én jó éjszakát kívánok nektek! Kívánom, hogy amikor lehunyjátok a szemeteket, Dávid király Bibliába örökített mondata simogassa rátok az Istentől kapott pihentető alvást: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!" Dávid elalvás előtti imája bekerült a Bibliába. Ezzel a Szentlélek Isten levette róla a plágium veszélyét. Bárki imádkozhat így, nincs rajta a szerzői jog védelme.

Na, de érvényes-e ránk? Mert elolvasni, kimondani, idézni nem nehéz. De: igaz-e? Elhiszem, hogy biztonságban élek, és azért, mert az Úr Istentől kaptam? Ezért aztán békében fekszem le? És ha békesség van bennem, akkor el is alszom? Békésen alszom?

Dávid király meg tudta csinálni. Pedig szorult helyzetben volt. Az Isten segítségével elért dicsőségét gyalázták. Nem tudjuk kik, de mindenfélét összehazudtak róla. Alaptalan, üres szócsépléssel.

Dávidnak hatékony ellenszere volt. Nem titkolja, meg is mondja rosszindulatú ellenfeleinek. Lehet, hogy azt gondoljátok, sarokba szorítottatok. De most figyeljenek! „Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok."

Így kezdődik a jó éjszaka. Ezzel a tapasztalatból táplálkozó meggyőződéssel jut el az ember odáig, hogy békességben fekszik le. És el is alszik.

Mert hiszi, hogy amit ő nem tud megoldani, ahol az Úr Isten csodájára van szükség, az majd bekövetkezik. Aki nem a vallásos semmibe, hanem a közelében lévő Istenhez kiált, az nem ötleteket ad az Úrnak: Szerintem erre lenne szükségem! - hanem Rá bízza magát. Ha neki is tennie kell valamit, akkor nekiáll, ha nem, akkor veszteg marad. Ezt már elalvás előtt az eszébe vési.

Szentlélek Isten Dávid király imáján keresztül jó éjszakát kíván nekünk. Jó pihenést. Testünknek, szellemünknek, lelkünknek.

Nekünk kívánja. Nekünk, akik attól függően, hogy mennyire vagyunk szoros kapcsolatban Jézussal, első, második, vagy x-edik indulatunkra figyelve odakéredzkedünk az Úrhoz. Jó esetben még az előtt, hogy első indulatunknak engedve vétkeznénk önmagunk, felebarátunk, és így: Isten ellen.

Dávid már nem az elemi hittapasztalatai alapján írja, hanem minimum érettségi után: „Ha felindultok is, ne vétkezzetek!" Károli Gáspár, Dávid anyanyelvének keménységét jobban megközelítve így fordította a gönci parókia íróasztalánál: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek...!" De Dávid még a haragvásnál is többre gondol. A földrengésszerű dühkitörés (רָגַז ejtsd: rágaz /mint pld.: 1Sám 14,15/) esetére ajánlja: „ne vétkezzetek...!"

Akkor mit csináljunk? Mert ugye, velünk is előfordult már, hogy bár próbáltunk uralkodni rajta, de a nap minden félórájában beindult az agyunk, és felpörögtünk, amikor eszünkbe jutott az, aki, ami kiváltotta a haragunkat? Szóval, hogy ha már aludni sem tudunk miatta, mit tegyünk?

A jó Isten Dáviddal íratta fel a receptet: „Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le!" A gyakran elgondolkodó Dávid ezt úgy fogalmazta meg, hogy: beszélgessetek magatokkal a szívetekben!

Nézzetek segítség után! Oly sok mindent adott már Isten az emberiségnek az ilyen esetekre. Legyintsetek a lélek mélységeit kutatók munkáit nem ismerő üres rágalmazókra, és jelentkezzetek be Jézus Lelkének rendelésére! Ne féljetek elővenni az Isten fegyelme alatt dolgozó, neki alázatosan engedő pszichológusok, lelkigondozók munkáit, vagy ha tehetitek, keressétek fel őket személyesen, és őket olvasva, velük beszélgetve, imádkozva megértitek, mit jelent lecsillapodni.

Kiderül, hogy el lehet némítani a haragunkat. A fel-indultságunk elindul lefelé. És békében fekszünk le. És el is alszunk. Azon kapjuk magunkat, hogy elfelejtettük bevenni az altatót. Otthagytuk a lefekvés előtt kitöltött kis pohár bort. Nem is kellett a tévé előtt álomba merülni. A könyv sem esett az orrunkra. Mert időben lefeküdtünk, eloltottuk a villanyt, hiszen elalvás előtt még beszélgetni hívott az Isten!

És lecsillapodtunk. Mint Dávid. És mint bárki, aki Isten jelenlétében kezeli a felindultságát. Jézussal gondolkozik. A Szentlélekkel pedig lecsillapodik.

Mire elég még az így megtalált békesség, és alvás?

Dávid körülnézett, és úgy találta: „Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!" Teljesen természetes vágy. Jó lenne jobb napokat látni. Aztán egy kicsit még jobbakat. Látni, hogy kevesebb a baj. Nagyobb a biztonság.

Mi kell ehhez? Búza és bor. Jó termés. Kenyér és öröm. Az életfolytatás biztosítékai. Testnek és léleknek.

Biztosan igaza van azoknak a jóembereknek, akik megállnak a búzánál és a bornál. Nem igénytelenek, de nem is telhetetlenek. Tele a gyomor, és megvan a kikapcsolódás alapja. Mi kell még?

Az, ami még a létbiztonságot is képes fokozni. A minimumnál, a búzánál, a kenyérnél, de még a ráadásképpen megadott bornál is több. A békesség. Az elegendő munka és a megérdemelt pihenés utáni békesség.

Akik jobb napokat látnak, akik előtt ott van a kézzel fogható, tapasztalható biztonság, a búza és a bor, azok még mindig lemaradnak arról a láthatatlanról, aminek az eléréséig Dávid nem állt meg. Azt írja, neki még annál is több jutott. „Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk."

Mi az? Az Istentől nyert biztonság érzése. Nem a boros hordók és a földeken lengedező búzatáblák látványa. Az még okot adhat az aggodalomra. Hiába a hatalmas búzatábla. Akár az aratás előtti napon is jöhet akkora, napokig tartó vihar és eső, ami elfekteti a búzát, és vízbe rohadnak a kalászok. A szüret előtt lecsaphat a jégeső, porba hullanak a szétvert szőlőfürtök. De még ha be is takarítanak mindent, csak egy szomszéd, vagy egy távoli birodalom hadserege vonuljon át az országon; oda a termés! Ha ellenség, akkor még fel is gyújthatja, a maradékot. Amit nem bír megenni, meginni, vagy magával vinni, azt szétszórja, kiönti.

Dávidnak nagyobb öröme van, mint azoknak, akik számlálható, csűrben, garázsban, bankban, részvényekben, kriptovalutában tartják a javaikat, és „látják" jobb napjaikat.

A kiáltását meghallgató embernek, a híveivel csodát tévő Istenben megtalált öröme bőven elegendő ahhoz, hogy pihenése előtt békében lefeküdjön, elgondolkozzon a fekvőhelyén, lecsillapodjon, és elaludjon. Tisztességesen elvégzi a munkáját. Megköszöni búzáját és borát. Igaz áldozatát, javai tizedét megadja az Úrnak. És benne bízik.

Istenben, aki nélkül nem lenne kenyere és öröme. Búzáját és borát Neki tulajdonítja. Bízik Istenben, aki elfogadja az áldozatát. Azt, a tizedet, azt a 10 százalékot, amit a Benne bízó ember visszaad Neki, Istennek abból, amit Nélküle nem is szerezhetett volna meg.

Dávid tapasztalatból írta ima-zsoltárát. Azt szerette volna, ha másnak, ha családjának, ha egész népének olyan öröme lett volna. Búzánál és bornál nagyobb öröme. Ezért osztja meg tapasztalatát: „Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úrban!"

Mi minden befolyásolja az éjszakai pihenésünket! Például az, hogy mit, mennyit, és mikor vacsoráztunk. A „búzánkból". Mi volt a kikapcsolódásunk? Mi volt, milyen mennyiségű, milyen minőségű volt a „borunk", az olvasmányunk, a sorozatunk, a telefonos, számítógépes játékunk, szenzáció-éhségünk?

Mitől lesz jó éjszakánk? Attól, hogy ki tudunk kapcsolni. Lefekvés előtt, a ruháinkkal együtt levetjük a haragunkat is. Lecsillapodunk.

Ha valaki, hát Péter apostol haragudhatott volna Heródesre, aki kegyetlenkedni kezdett a keresztyénekkel. Apostol- társát, Jakabot már kivégeztette. Pétert is elfogatta. Börtönbe vettette. Másnap lett volna a kihallgatása. Mit csinált Péter? Félt? Arra gondolt, milyen válogatott módszerekkel fogják megkínozni? Őt is keresztre feszítik majd? Feküdt a szalmán és remegve, verítékezve gondolt a másnapra? Nem. A Biblia azt írja: „Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt..." (ApCsel 12,6) Mint Dávid. Békességben feküdt le. Neki Jézus adta. Emlékezett rá. Akkor, Jézus az Ő elfogatása, kínzása előtti éjszakán mondta: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!" Péter annyira nem nyugtalankodott, hogy elaludt.

Ezt kínálja ma nekünk az Úr. Nekem, neked, akinek a búzája és a bora mellett annyi gondja, baja, félelme, bánata van. Imádkozzunk ma Dávid öröméért! Hogy el tudjuk mondani minden este: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!"

Áldással és békességgel, mindegyikőtöknek jó éjszakát kívánok! Ámen.