Istentisztelet 2020. február 2-án

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 2,41-52

Textus: Lk 2,48/b

Szeretett Testvérek!

Mint a gyermekük első nagy pillanatait feljegyző szülők, úgy lehet, hogy a názáreti József, és felesége, Mária is visszaemlékezett az első szavakra, amit a kis Jézus először, felismerhetően kiejtett a száján. Mi lehetett az a héber/arám szó? Abbá /apa/? Vagy: ém /anya/? Nem tudjuk. Nem baj; ez a kutakodás, keresztyén hitünk szempontjából a bulvár kategóriába tartozik. Érdekes azonban, hogy az első két mondat, amit Jézus kijelentéseiből feljegyeztek, és a négy közül egyetlen evangéliumban megőriztek az utókor számára, az két kérdés. „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Az apja műhelyéből, szülői kísérettel a fővárosba látogató asztalos-tanuló gyermek mindössze tizenkét éves volt, mikor apja, anyja számonkérő faggatására ezzel a két kérdéssel válaszolt.

Eltelik tizennyolc esztendő. Jézus harminc éves koráig „hallgat" a Bibliában. Kiváló kortörténeti munkák kutatásaiból összerakhatjuk fiatal évei valószínűsíthető történéseit, hétköznapjait. Elég sokat tudunk arról, hogy hány felkelés tört ki Galileában Augustus és Tiberius császárok (Jézus földi tartózkodása) idején. Megkockáztathatjuk, hogy Jézus szemtanúja volt a római katonák kegyetlenkedéseinek, még talán fiatal kortársai kivégzéseinek is. A történészek, néprajzkutatók és régészek pedig elénk tárják az akkori mindennapok szokásait; a munka, a háztartás, a játékok, a vallás tárgyi eszközeit. A keresztyén ember érdeklődve olvasgatja ezeket a tanulmányokat, és az azok alapján készült történelmi, életrajzi regényeket. Színesebbé teszik a bibliaolvasásunkat, mert segítségükkel elevenebbé válnak a betűk összeillesztése közben magunk elé vetített evangéliumi képek. A lényeget azonban nem változtatják meg. Minket pedig az érdekel igazán. Az, hogy mit mondott, mit tett Jézus, és mi történt vele? Fellapozzuk, olvassuk, idézzük születése történetét, tanítása kezdetét, megkeresztelését, pusztai kísértését, példabeszédeit, gyógyításait. Összeszorul a torkunk, és részletesen elmondjuk elárultatása éjszakájának eseményeit. Megcsúfolását, szenvedését, keresztre feszítését, temetését. „Harmadnapon" felderül az arcunk, és bizonyságot teszünk a Feltámadásáról.

Micsoda fejlemények! Történelmet, vallást, hitet alapozó, formáló, megkoronázó események! Ezek sodrában kit érdekelnek egy 12 éves gyerek kérdései? Minket. És velünk együtt mindenkit, aki belátta már, hogy a felületesség miatt „jelentéktelen"-nek bélyegzett sorok sem hiába kerültek bele a Bibliába. Fékezzünk hát le a karácsonyi történetek és a harminc éves Jézus tanításának megkezdésekor már magasba ívelő események között! Időzzünk húsz percet a tizenéves Jézus egyetlen, megörökített életeseményének megállójánál!

Mit keresett a vidéki, ráadásul galileai famunkás Jeruzsálemben? József, aki igaz ember volt (Mt 1,19), a vallási vezetők javaslatait követve, nevelt fiának, Jézusnak tizenhárom éves kora előtt megmutatta, hogyan zajlik népe legnagyobb hálaadása. A Kivonulás ünneplése a fővárosban. Miért volt olyan fontos ez a tizenhárom éves kor? A zsidó fiúk akkor „konfirmáltak". Akkor váltak „bár micvá"-vá, ami azt jelenti: a parancsolat fia. Ettől kezdve a zsinagógában felolvashattak az ősi tekercsekből, és akár magyarázhatták is azok történeteit, próféciáit. Férfivá válásuk folyamatában óriási mérföldkő volt a bar micvá istentisztelet. Ezért javasolták a rabbik, hogy mielőtt betöltik a tizenharmadik életévüket, vegyenek részt a legnagyobb jeruzsálemi áldozati ünnepen. Elindultak hát. József nem hagyta otthon Máriát sem; az édesanya is hadd legyen tanúja a tizenkét éves fiú felkészülésének, a szívet-lelket felemelő zarándokútnak.

Tisztességesen eleget tettek a kötelességüknek. Az ünnepnapok elteltével hazaindultak. A názáreti és kapernaumi rokonok, ismerősök, kicsik és nagyok összegyülekeztek. Jól megpakolták a szamarakat, és jókedvűen, énekelve, az elmúlt napok élményeit mesélve nekivágtak a legalább három napig tartó, Galileába vezető útnak. A gyerekek, a karavánon belül külön csapatot alkottak. Nekik más emlékeik voltak. Olyanok, amiket a felnőttek unalmasnak tartanak, a haverok (a „chavér" héber szó!) viszont egymás szájából kapkodják ki a szót. Így van ez rendjén. Majd este mindenki megkeresi a szüleit. Segít a sátrak felverésében. A családok összebújnak az éjszaka hidege elől. Együtt imádkoznak, úgy térnek nyugovóra. József és Mária is körülnéznek. Ideje megpihenni. Jól haladtak, Már Jerikót is elhagyták. A kis csapat valahol a Jordán partja mellett ütött tábort. Jézus segíthetne a sátor kibontásában, a cövekek beverésében, a tűzrakásban. De Jézus nincs sehol! Már lebukik a nap. Kérdezgetik a rokonokat. Melyik gyerek beszélgetett útközben a fiukkal? Egyik sem. Induláskor kivel volt? Senki nem felel. Most már mindenki aggódik. Hol lehet az a gyerek? Még belegondolni is szörnyű, hogy a rossz hírű jerikói úton kóborol valahol, egyedül a sötétben! József és Mária, mit sem törődve a veszéllyel útnak indul - vissza, Jeruzsálembe. Kicsit szusszannak a hegymászás után, de reggelre már a városban vannak. Még mindig óriási a tömeg! Ó, Adonáj! Hol lehet a fiunk? Két nap alatt bejárják az összes helyszínt, ahol még fogták Jézus kezét. Az Alsóvárosban, Siloám tavánál. A Felsővárosban, ahol megmutatták neki, hol lakik a főpap. Onnan a Gabbathához, a törvényszék épületéhez mentek. Innen a Külsőváros felé indultak, ahonnan látták a borzalmas Golgotát, a kivégzések helyszínét. Siettek tovább; gyorsan elhaladtak az Antónia erőd mellett, és elérték a Bethesda tavat. Aztán a Kidrón patak völgyéből megcsodálták az Olajfák hegyét. Közben körbekerülték a Templomot is. Hol lehet Jézus?

A harmadik napon a Templom külső udvarába lépnek. Kisebb sokaságra figyelnek fel. Körben rabbik, és tanítómesterek üldögélnek. Nagyon figyelnek. Néha kérdeznek, majd elismerően bólogatnak.  De ki az ott, középen? A lélegzetük is elakad: Jézus! Az ő tizenkét éves fiuk magyaráz a tudós társaságnak. Máriát nem érdeklik a formaságok. Átvág a férfiakon és anyai tekintéllyel fordul a fiához: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged." Jézus pedig tisztelettudóan, de határozottan visszakérdez: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Jézus kérdéssel felel azoknak, akik kétségbeesetten keresik. Mintha azt mondaná: De, hisz tudnotok kell a választ! Mit tettem veletek? Végigjárattam veletek az elmúlt 12, majdnem 13 évet. Visszavezettelek benneteket addig a napig, amikor te, kedves József álomban kaptál utasítást, hogy vedd el az állapotos Máriát, mert én vagyok a méhében, aki a Szentlélektől fogantam. Te pedig, kedves Mária ezt közvetlenül Gábriel angyaltól hallottad. Azóta is forgatod a fejedben. A betlehemi pásztorok köszöntésével együtt. Azt kérdezitek mit tettem veletek? Emlékeztettelek. Arra, hogy ki vagyok, és miért jöttem közétek. Mindketten hallottátok. József Álomban, Mária éberen. Megszabadítom népemet a bűneiből. Mit gondoltok, mégis, hol lehettem? Itt. „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"

Lukács evangélista az írja: „Ők azonban a nekik adott választ nem értették." Pedig maga az Isten, a 12 éve csecsemőként született, serdülővé növekedett Fiú Isten beszélt hozzájuk. Mégsem értették. És mi lett belőle? Családi veszekedés? További kérdezz-felelek? Nem. „Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik." József és Mária nem értették Jézus válaszát. Isten nem követeli tőlünk, hogy megértsük. Egyszerűen arra kér minket, hogy higgyük el, amit mondott. Miért tennénk? Miért hinnénk el Istennek azt, amit nem értünk? Mert Ő más dimenzióban mozog, mint mi. Ami számunkra valószínűtlen, az neki nagyon is lehetséges. Egy tizenkét éves vidéki gyerek olyan értelemmel bír, hogy az egész nap' tanuló, vitatkozó értelmiségi elit elcsodálkozik a kijelentésein és feleletein? Igen. Isten nézőpontjából ez teljesen természetes.

Azt olvassuk, hogy „Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében". Honnan indult Mária? A kétségbeesésből. Úgy kereste a fiát, hogy majd' megszakadt a szíve az aggodalomtól. Amikor megtalálta, kikelt magából: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged." Jézus higgadt válasza után azonban nincs több mondanivalója. Bár nem érti a választ, nem szól többet, és nincs kérdése. Jézus szavai eljutnak a szívéig, ő, Mária pedig rázárja az ajtót: „mindezeket a szavakat megőrizte szívében".

Mária tizenkét éve és kilenc hónapja gyűjtögette a kirakós játék darabkáit. Még nem tudja összeilleszteni őket. Arra még húsz évet kell várnia. Amikor majd' meghasad a szíve, mert szegeket vernek és lándzsát szúrnak a megostorozott fia testébe. De harmadnapon nyitva találja a sírját. Mária óvatosan rakosgatja, nézegeti a teljes, még ismeretlen kép kicsiny részleteit. Őrzi őket, mert tudja, hogy egy sem hiányozhat az egyszer biztosan kibontakozó egészből. Annak a gyereknek a szavait illesztgeti össze, akit szoptatott, akire tiszta ruhát adott, akivel játszott, akit az ölébe vett, amikor sírt, és megpörgetett maga körül, amikor énekelve táncoltak. Igen, a Szentlélek és az ő kicsinyke, majd növekedésnek indult gyermekét „a Magasságos Fiának nevezik majd". (Lk 1,32) Úgy, ahogy az angyal mondta neki akkor, Názáretben.

Mit tanított nekünk ma délelőtt a velünk együtt templomba jött Jézus? Azt, hogy mindegy, hogy mennyit értesz, mennyit jegyeztél meg a mai igehirdetésből. Mindegy, mennyi marad meg a napi bibliaolvasásodból. Isten érthetetlen kijelentései arra valók, hogy tedd őket a többi közé! Eljön a nap, amikor eszedbe illeszti azt a darabot, ami éppen annak az órának, annak a percnek, annak a csendnek, annak a beszélgetésnek a szeletkéjéből hiányzik!

Gyűjts össze annyi olvasott és hallott kijelentést Isten kirakójátékából, amennyit csak tudsz! Amikor „elveszted" Jézust a szemed elől, a szíved elől, ne szégyelld: keresd Őt kétségbeesetten! Ott, ahol legutóbb találkoztál vele. Ott, ahol lennie kell. Ott, ahol neked is lenned kell. Mellette. Vele. HA igazán keresed, megtalálod! Hiszen vár rád! Ámen