Istentisztelet 2020. február 9-én

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 5,17-26

Textus: Lk 5,23

Szeretett Testvérek!

Mióta készültök erre az istentiszteletre? Már múlt vasárnap eldöntöttétek, hogy 10-kor itt a helyetek? Vagy csak tegnap vált véglegessé, hogy nincs semmi, ami kiütné az istentisztelet idejét? Van közöttetek olyan, aki még a ma reggeli ébredés után sem volt biztos benne, hogy délelőtt igehirdetést akar hallani? Na, és: hogyan készültetek?  Tudom, mert jó néhányan már elmondtátok: ha hét közben még nem is, de szombat este, vagy vasárnap reggel megtorpantok egy másodpercre, percre. Imádkoztok. Azért, hogy történjen veletek valami az istentiszteleten. Mondjon nektek valamit Isten az igehirdetőn keresztül. Annyi elég is. Mert ha Ő, az Úr szól, akkor abban az emberben is változás megy végbe, aki „csak" hallgatni akarta a prédikációt. Az pedig, aki kérte az Igét, abban történések sorozata veszi kezdetét. Mert Isten közbelép. Beavatkozik az illető életmenetébe.

Ezért jobb készülni az istentiszteletre. Imával. Amiben először helymeghatározást, aztán útvonaltervet kérsz a Szentlélek Istentől. Helymeghatározást: Hol is tartok, Uram? És útvonaltervet: Merre tovább, Uram? Kiderül hol tart a lelked, és merre kell haladnia. Jó készülni az istentiszteletre, mert felkészülhetsz arra, hogy közben, majd utána, azt is másképpen fogod látni, amit megváltoztathatatlannak hittél. Amiképpen várod, ahogy fogadod a prédikációt, azzá válik majd benned! Mondjátok hát utánam! Most, az igehirdetés közben! Istenem..., hiszem, hogy megszólíthatsz... Hiszem, hogy hozzám beszélsz... Úgy fogadom, mint amit nekem készítettél... Átveszem, megköszönöm,... és beleillesztem az életembe... Ámen

Ugye, hittel mondtátok? Mindegy, hogy hangosan, vagy magatokban. Ha hiszed, vagyis: bízol abban, hogy a világ végezetéig minden napon velünk lévő Jézus ebben a pillanatban is azon dolgozik, hogy értsd, majd érezd meg, hogy Ő benned él, és onnan irányít, akkor meglepő változásokban lesz részed! Még valami! A Jézusba, a Szentlélekbe vetett hiteden, bizalmadon kívül arra is szükség van, hogy akard a változást! Akkor is, ha még nem tudod, mi lesz az.

Ez nem könnyű! Nehezen fogadjuk a változásokat. Még azt is, ami kiszámítható. Például a költözés során. Új település, új utca, újfajta közlekedés, új szomszédok. Ki tudja, mi lesz? Mégis belemegyünk. Mert ha nem is tetszik, tudjuk, hogy a dolgok akkor is megváltoznak, ha mi egy helyben toporgunk. Ha tetszik, ha nem, változik az egészségünk, változnak az árak, megváltoznak a kapcsolataink. Minden mozgásban van. Új gyermek érkezik a családba. Észre sem vesszük a változást, és már egy felnőttel beszélgetünk! Megváltoznak az előttünk járók is. Még meglátogathatjuk azt a szülőt, a régi tanárunkat, nevelőnket, akitől annyi jó szót kaptunk. Hogy megváltozott! Immár ő kér látogatást, mert egy ideje nem szívesen mozdul ki. Már nem tudja elkészíteni az ebédjét. Már gondozásra szorul. Aztán elmegy. Lezárul egy korszak. És a család életében újabb változás, újabb napirend, újabb gyerek, gondozást kérő idős családtag újabb felelősség. Látjátok hát: akár elfogadjuk, akár tiltakozunk ellene, képtelenek vagyunk semmibe venni a változásokat.

Jézus ma ezzel az igazsággal akar összebarátkoztatni minket. Az akciódús történeten keresztül azt ajánlja: fogadd el a változást, ami kigyógyít a múltadból! Fogadd el a változást, ami Isten irányába mozdít! Fogadd el azt változást, amit Isten parancsol rád! Ott, abban a házban példát találunk mindhárom változás befogadására. Márk evangéliumából tudjuk (amit Lukács valószínűleg maga is olvashatott), hogy ez a tetőbontással kezdődő, változásokat teremtő csoda Kapernaumban történt. Kik a szereplők? Jézus, a miatta összegyűlt sokaság, az ágyban fekvő béna, annak négy barátja (Mk 2,3), valamint a zsúfolásig megtelt házban valószínűleg a legjobb ülőhelyeket elfoglaló néhány írástudó és farizeus.

Mindegyikőjük változtathatott azon, amiben addig élt, addig hitt.

A hordágyon leeresztett beteg azt hihette, hogy neki véglegesen lebénult az élete. De Jézus elé került, és minden megváltozott! Elfogadta, hogy a béna életvitellel számoló jövőkép egy csapásra összetört. Már annak a napnak az útvonalát is újra kellett terveznie! Hiszen jár! Elfogadta, hogy a múlt megváltozott! Tehetetlenségében, vagy utolsó reményében hagyta, hogy barátai Jézus elé szállítják. Elfogadta, hogy Isten felé halad! Botrányos körülmények között, a tetőről került Jézus elé, aki hozzá fordulva mindössze ennyit szólt: „Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" És az addig béna ember elfogadta a Fiú Isten parancsát. „azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament."

Ki változott még? A hordágyvivők. A betegszállítók. Elfogadták, hogy Isten gyógyulást kínál a barátjukat ápoló, tisztába tevő, koldulni kirakó, etető múltjukból. Ettől kezdve más lesz a napjuk. Nem kell beosztani, ki, mikor ügyel a barátjukra. Most már majd ő siet a segítségükre, amikor hívják. Ez a négy ember megbeszélte, majd elfogadta, hogy az Isten képviseletében, Istenről beszélő Jézus felé indulnak a hordággyal. Jézus ereje (hiszen nem látták őt) azt parancsolta nekik, hogy ha nem férnek be az ajtón, rakják át a cseréptetőt (κεράμων (ejtsd: keramon) = „kerámiát")! Megtették. Megváltozott a múltjuk, még közelebb jutottak Istenhez, engedelmeskedtek a szavának.

Kik voltak még ott? Hányan? Nem tudom pontosan, de, hogy nem fértek be többen, az biztos. A sokaság. Nekik is megváltozott a múltjuk. A gyógyítási jelent után már nem úgy mentek el, mint akik odamentek. A tömegben egy tűt sem lehetett leejteni, de mégis tettek egy lépést Isten felé. Elfogadták, hogy van annál több, amit addig hittek. Betegségről, bűnről, a kettő kapcsolatáról, lélek és test gyógyításáról. Növekedésnek indult az addig skatulyába szorított Isten-élményük, Istenbe vetett bizalmuk. A villámgyorsan végbement cselekmények láttán, Jézus határozott szeretetének hangját hallva, a hivatalos vallási vezetők jelenléte és felsülése ellenére Isten parancsának engedtek, amikor „dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!" Változás, kilépés a múlt iszapjából. Elmozdulás a kikevert hagyományból Isten tisztasága felé.

Kapott még valaki esélyt arra, hogy kitörjön a ráöntött, vagy magára húzott vallásosságból? Igen: az írástudók és a farizeusok. Ők is megváltoztak. Az írástudók, más néven: törvénytudók a bíráskodást, a jogot képviselték. A farizeusok, az „elkülönülők" voltak azok, akik hitbuzgóságuk példáival emelték magukat a köznép fölé. A két csoport tagjai nem kedvelték egymást, de Jézus iránti ellenszenvük egy karámba hajtotta őket. Jézus, miután kijelentette a tetőn át elé eresztett bénának, hogy megbocsáttattak a bűnei, „elővette" gondolatokat olvasó isteni képességét. Mit olvasott? Az írástudók és a farizeusok összesúgtak egymás közt, és a beteg bűneit megbocsátó Jézust istenkáromlónak bélyegezték. Ekkor jött a fordulat! Jézus két kérdéssel, tálcán nyújtotta nekik a lehetőséget. Mire? A változásra. Az önvizsgálatból eredő változás reményét. A bemagolt okoskodásból romlatlan Isten-ismeretre vezető gondolkodást. „Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj?" Mi derül ki ebből a két kérdésből? Az, hogy a kegyes farizeusoknak, és a törvénykezés kíméletlen elöljáróinak csak a szája jár. Isten hatáskörében hagyják a bűnbocsánatot, a helyett, hogy ők is gyakorolnák a megbocsátást. A bűntudata miatt lebénult lelkeknek (ma pszichoszomatikus betegségnek hívjuk) nem kínálnak feloldozást. Sőt! Majd ők megmondják! Kérem szépen, a betegség: büntetés. Ezzel leleplezik magukat; kiderül, hogy ők az istenkáromlók, hiszen mindentudónak tartják magukat.

Jézus segédkezet nyújt nekik. A maguk által gyártott előítéleteik miatt olyan mély gödörben fetrengenek, hogy onnan csak az isteni katasztrófavédelem képes kihúzni őket. „Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj?" Jézus mentőövének nagyszerűsége, hogy nem engedi nekik a további, önbutító fejtörést. Azonnal, helyettük válaszol, és így folytatja: „Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!"

Elég-e neked ennyi bizonyíték ahhoz, hogy Jézus megváltoztassa a múltad diktátumait? Elfogadod-e tőle; Tőle elfogadod-e, hogy van más is azon kívül, amit soha át nem gondolt hagyománytiszteleted, alapos átgondolás nélkül átvett szokásaid, arra méltatlan emberek elvárásai miatt, ki tudja mióta, egyre nehezebben hurcolsz magaddal? Akarsz-e közeledni, még közelebb jutni Istenhez? És ha már hitbéli „hallótávolságba", vagyis: a szeretetét érzékelő zónájába jutottál, hajlandó vagy-e neki engedelmeskedni? Ki vagy te? Egy ki tudja milyen testi-lelki, lelki-testi kórságban szenvedő lélek? Akit már csak vinni lehet az Úrhoz? Ki vagy te? A barátjáért, társáért, családtagjáért aggódó hordágyvivő? Aki szüntelenül imádkozik, de akár „cserepet is bont" azért, hogy az, akit szeret, találkozzon Jézussal? Ki vagy te? Egy a szomjas, kíváncsiskodó, vagy érdeklődő tömegből, aki végre rájön arra, milyen csodákat mutat neki Isten, és nyilvánosan dicsőíti Őt? Ki vagy te? Akitől azt kérdezi Jézus: „Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj?"

Melyiket a könnyebb elfogadni? Melyiket szeretnéd jobban? Azt, ha egyszer elhinnéd, megerősödnél benne, aztán bátran hirdetnéd, hogy amikor Jézus meghalt a kereszten, tényleg megbocsáttattak a bűneid? Vagy azt szeretnéd jobban, ha Jézus felállítana a testi nyavalyádból, a lelki bénaságodból és gyógyultan küldene utadra? Mindkettő lehetséges! Ha felsorolod neki a bűneidet, azzal a mindennél komolyabban vett döntéssel, hogy azokat nem is akarod többé elkövetni, akkor már magadénak érezheted a bűnbocsánatot! Ha testi nyavalyádból akarsz kigyógyulni, azt a kérésedet olyan mértékben fogja teljesíteni, ami arra lesz elég, hogy el ne bizakodj, és visszaeső bűnöző ne légy. Ez Jézus mai kínálata: változtass a múltad megítélésén; akarj még közelebb kerülni hozzá; teljesítsd azt, amit Ő parancsol neked! Jézus ma ezt kínálta neked. Gyógyító, megőrző, békességre vezető szeretetéből. Ámen